Bár sokak véleménye az, hogy a két világháború között Magyarország a periféria perifériájává vált, és az országok rangsorának végére került, Romsics Ignác szerint több mutató szempontjából (oktatás, az analfabétizmus alacsony szintje, gazdasági teljesítmény) Magyarország tartotta magát ahhoz, amit korábban elért.

A történelemben ugyan nem léteznek a ",mi lett volna ha?" típusú kérdések, a történész szerint azonban ha a második világháború után nem szakad meg a folyamat, akkor valószínűleg most egy Ausztriához színvonalban közel álló pozícióban lennénk, mivel részesültünk volna a Marshall-segélyben, és nem roncsolódtak volna azok a termelési és szociális struktúrák, amelyek 1945 után tönkrementek.

A háború után Magyarország pozíciója a Nyugathoz képest visszaesett, a harmadik köztársaság időszaka alatt, vagyis az elmúlt 20 évben pedig a távolságunk nem csökkent, hanem nőtt - hangsúlyozta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, hozzátéve, hogy az elmúlt két évtized teljesítménye sok szempontból problematikus és újragondolandó.

Problémát jelentenek az élőmunkára nehezedő terhek, a szociális ellátórendszer, és az oktatási rendszer. Utóbbi a dualizmus időszakában és a Horthy-rendszerben európai színvonalú volt, ám sikerült szétroncsolni. Ez is az oka a hanyatlásunk és a lemaradásunk erősödésének, mert az oktatás nem tudja betölteni azt a funkcióját, hogy a fiatal generáció felkészítésével és felnevelésével közelítsünk a Nyugathoz - mondta az InfoRádiónak a történész.

Ha ebből a bűvös körből ki akarunk lépni, akkor az az oktatási rendszer, a munkához való viszony és a közgondolkodás megváltoztatása nélkül nem fog sikerült - emelte ki Romsics Ignác, aki hozzáfűzte: csak azok az országok tudtak felzárkózni az elmúlt évtizedekben (például Japán, Finnország, Dél-Korea), ahol nagyon magas színvonalú oktatás folyt, és ahol a munkához való viszony úgy alakult, hogy az az emberek boldogulását segítse. Ezzel ellentétben Magyarországon munkával nem, csak ügyeskedéssel és korrupcióval lehetett előrejutni.