Rasovszky Kristóf: régóta vágytunk Betlehem Dáviddal arra, hogy együtt ünnepelhessünk az olimpiai dobogón

Rasovszky Kristóf tizenkét évvel Risztov Éva londoni győzelmét követően a nyílt vízi szakág második magyar olimpiai aranyérmét nyerte Párizsban, és ezzel megszerezte a magyar úszósport 32. olimpiai bajnoki címét. A harmadik helyen Betlehem Dávid végzett, aki nagy hajrában ért el dobogós helyezést, hat tizedmásodperccel előzte meg a bronzért vívott harcban az olasz Domenico Acerenzát.

Rasovszky Kristóf hazatérését követően a Magyar Olimpiai Csapat Szurkolói Klubjában, a Kopaszi-kertben nyilatkozott az InfoRádiónak.

Csak az olimpiai arany hiányzott impozáns éremgyűjteményéből. Hogy élte meg ezt az óriási sikert?

Még nem ülepedett le bennem teljesen, ami történt, valószínűleg szükségem lesz még két-három napra. Ez egy hosszabb folyamat lesz, de szépen lassan feldolgozom majd. Nagyon vágytam az olimpiai aranyra, és most sikerült megszereznem.

Egy nagyszerű, sikerekben gazdag év megkoronázása a párizsi olimpiai bajnoki cím, hiszen az év elején világbajnok lett Dohában, a júniusi, belgrádi Eb-n pedig a vegyes váltó tagjaként szerzett aranyérmet. Mi kellett ahhoz, hogy szintet tudjon lépni idén?

Azt gondolom, jól sikerült a felkészülésem, és fejben is nyugodt voltam egész évben. Igazából pontosan nem tudom megmondani, mi volt az, ami még tovább repített. Keményen megdolgoztunk ezért az eredményért, kihoztunk magunkból mindent, és ennek meglett a gyümölcse az olimpián.

Az év elejei világbajnoki aranyérem mennyit számított? Növelte az önbizalmát vagy annyi idő eltelt már azóta, hogy nem volt hatással az olimpiai szereplésére?

Megvolt az önbizalmam, de nyilván minden verseny más és más, mint ahogy az adott helyszínhez is mindig alkalmazkodni kell. Az egyik verseny jobban fekszik az egyikünknek, a másik viszont másoknak kedvez inkább. Csak a sikeres vb-szereplésre nem támaszkodhattam, de nyilván az is sokat számított, hogy jó teljesítettem Dohában. Azt is sejtettük, hogy a Szajna valószínűleg fekszik majd nekem, úgyhogy inkább az olimpiai versenyhelyszín adott nekem nagy magabiztosságot.

Az olimpiát megelőző fél évben kétszer is betegség hátráltatta a felkészülését. Mennyire volt nehéz felállni ezekből a nehéz helyzetekből?

Megpróbáltam minél hamarabb kilábalni a betegségekből. Gyakorlatilag mindkét betegség alatt folyamatosan edzettem. Nem az a típus vagyok vagyok, aki egy-egy betegséget otthon, ágyban fekve hever ki, inkább edzettem. Tudtam, hogy sok áldozattal jár az eredményes szereplés, nem szabad leállni, ezért folytattam a kemény munkát, persze sokszor nagyon nehéz volt. Láttam Betlehem Dávid és Sárkány Zalán edzéseit, nagyon jól teljesítettek, és ez engem is inspirált. Sikerült kihoznunk a legjobbat a másikból.

Hogy élte meg a Párizsban eltöltött időt a verseny előtt?

Természetesen edzettem, illetve szurkoltam Betlehem Dávidnak és Sárkány Zalánnak a medencés versenyszámokban.

Fábián Bettina a férfiak versenye előtt egy nappal úszott, és ötödik lett női 10 kilométeren. Kértek tőle esetleg tanácsokat, mire kell figyelni az erős sodrású Szajnában?

Láttuk a versenyét, úgyhogy tudtuk, mire számíthatunk. Korábban a Dunában is készültünk, hogy tapasztalatokat szerezzünk arról, milyen folyóban úszni. Igazából nem volt szükségünk tanácsokra, megfelelően felkészültünk, nem ért minket nagy meglepetés. Persze beszélgettünk a versenye után, és elmondta, milyen ingerek érték.

A verseny alatt egyesek azt gondolták, kamikaze taktikát választott azzal, hogy már az elején az élre állt. Ugyanakkor az is látszott, hogy nagyon nehéz előzni a part mellett. Betlehem Dávidnak is óriási energiájába került az utolsó nagy előzés a hajrá során. Az eredeti terv is az volt, hogy lehetőleg rajt-cél győzelmet kell aratni?

Már nagyon régen eldöntöttük, hogy ez lesz a taktika. Úgy készültem, hogy ezt meg tudjam valósítani élesben. Az volt a célom, hogy minél többet legyek elöl, és húzzam a mezőnyt. Tudtam, hogy nagy tempót kell diktálnom, mert így lehetett elkerülni a nagy tömörülést. Nekem az fekszik, ha gyorsan úszom, ha nincsenek előttem emberek.

Mi futott át a fején abban a pillanatban, amikor a célba csapott?

Nagyon örültem az első helynek, aztán pedig rögtön kerestem Dávidot, hogy hol jön, hiszen bíztam benne, hogy a csapattársam is érmet tud szerezni. Régóta készülünk együtt, és nagyon vágytunk arra mindketten, hogy együtt állhassunk a dobogón egy olimpián.

Volt lehetőség nagyobb ünneplésre Párizsban?

A verseny után természetesen pihentünk egy kicsit, találkoztunk a családtagjainkkal. Aztán pedig elmentünk vacsorázni, majd utaztunk is haza, szóval nem volt nagy ünneplés.

Az elmúlt napokban sokan kezdtek elemzésbe arról, hogy az egyes sportágakban mennyire végeztek jó munkát az olimpiai felkészülés során a szövetségek, az úszósportban is zajlik ez a vita. Ön mennyire kapta meg azt a hátteret a felkészüléshez, amelyet szeretett volna az elmúlt olimpiai ciklusban?

Amit kértünk, azt megkaptuk az úszószövetségtől. Azt hiszem, nem lehet panaszunk ilyen szempontból. Az edzőim is megtettek mindent azért, hogy a lehető legjobban felkészüljünk. A szaktudásuk és a hozzáállásuk makulátlan volt. Egy rossz szavam sem lehet, megkaptuk a megfelelő és szükséges támogatást az elmúlt években.

Betlehem Dáviddal közösen ünnepelhettek az olimpiai dobogón. A korábbi világversenyeken ezt nem sikerült elérniük. Az olimpia előtt beszélgettek arról, hogy Párizsban megtörhet ez a negatív sorozat?

Régóta bíztunk benne. A lányok versenyében két csapattárs végzett az első két helyen, hiszen Sharon van Rouwendaal és Moesha Johnson is a Magdeburg úszója. Reménykedtünk benne, hogy mi is követjük a példájukat, és meg tudjuk ezt csinálni. Korábban hasonlóra képesek voltak az olaszok, a franciák és a németek is, most pedig nekünk sikerült Párizsban.

Mi következik most? Bizonyára pihenés, illetve fel kell dolgozni ezt a sikert, de mikorra tervezi, hogy újra vízbe ugrik?

Meglátjuk, mikor jön el ez az idő. Azt gondolom, ránk hagyja az edzőnk, Szokolai László, hogy döntsünk ezzel kapcsolatban.

Végig szeretne versenyezni a következő olimpiai ciklusban?

Meglátjuk, semmi sem egyértelmű. Mindenképp elkezdjük a következő négy évet, aztán hogy ebből kettő vagy három lesz, nem tudom, majd alakul. Most nem tudom még megmondani, mi lesz néhány év múlva. Egyelőre nem is akarok ezzel foglalkozni.

Az úszáson kívül milyen tervei vannak a közeljövőben?

Pihenni szeretnék, és remélem, minél több időt tölthetek a családommal.