90 éve hunyt el Berzeviczy Albert, akinek Gali Máté történész szerint életművének több aspektusa is fontos:

• 31 éven át állt az MTA élén, szervezte a tudományos életet, tudományos munkát is végzett, utóbbinak egyik eredménye Aragóniai Beatrix királyné Élet és korrajz címen megjelent életműve, Mátyás király feleségéről azóta sem jelent meg átfogóbb történészi munka; négy kötetben megírta az abszolutizmus történetét, ami az 1848-'49-es forradalom és szabadságharc vérbefojtásától az 1867-es kiegyezésig terjedő időszak eseményeit tárja fel eredeti osztrák és magyar levéltári forrásokra támaszkodva
• 1903-tól kultuszminiszter volt, majd képviselőházi elnök, illetve a századfordulón a Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke is.

Oktatás- és kultúrpolitikus volt már az 1880-as évektől egészen az első világháború végéig. Pártpolitikai szerepet az első világháború után már nem vállalt, a Horthy-korszakban tudományszervezést végzett (Kisfaludy Társaság, Akadémia), külföldi fórumokon a magyar nemzeti érdekek védelmét folytatta politikai síkon, illetve a fegyvermentesség és a határon túli magyarok érdekében tevékenykedett a történész szerint.

„Klebelsberggel lehet őt párhuzamba állítani: mindketten a magyar kultúrfölénynek voltak a hívei. Nagyon sokan ezt a kultúrfölény-ideát Klebelsberghez kötik, de ez lényegében véve már a reformkortól, tehát gróf Széchenyi Istvánnál is megjelent a magyar eszmetörténetben, történetpolitikai gondolkodásban a kultúrpolitikai törekvések között. Berzeviczy lényegében az 1880-as évektől dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, és 1903 és 1905 között volt kultuszminiszter. Ez egy rövid időszak volt, nehéz is, mert pártja, a Szabadelvű Párt, amit gróf Tisza István vezetett, rengeteg támadás alatt állt, nem is tudta a programját véghezvinni. Azt szoktuk mondani, hogy alapvetően a népkönyvtárhálózat fejlesztéséért ezen rövid idő alatt is sokat tudott tenni, ugyanígy a jáki templom rekonstrukciós munkálatai is nagyon jól haladtak, és ekkor rakták le a Zeneakadémia alapkövét, és neki alapvetően az volt a legfőbb célja, hogy az Eötvös József népiskolai törvényét revízió alá vegye, az állami fenntartású oktatási intézmények súlyát növelje, és a magyar nyelv oktatásának a súlyát szintén növelje. Az első Tisza-kormánynak idő előtt a belpolitikai válságok miatt távoznia kellett, így ezt nem tudta végigvinni, de számos elem az 1907-es Apponyi Albert-féle népiskolai törvényekbe beépült” – részletezte Gali Máté.

Hogy miért nevezték a márványarcú embernek, arról elmondta, sápatag bőrszíne volt, nyilvánosság előtt pedig rendkívül kimérten viselkedett.

„Feljegyezték róla sokan, hogy az arca nem árult el soha, semmiféle érzelmet. Nem tudták, mikor mérges vagy vidám. Maga Berzeviczy ugye nem volt sportember, tehát nem tudunk arról, hogy ő valaha is egyébként sportolt volna valamit. Versenyszerűen biztos nem. És ennek ellenére az iskolai testnevelést, illetve az olimpizmusnak az eszményét nagyon támogatta. Azt a nézetet képviselte, hogy az a tökéletes egyensúly, ha az ember szellemileg, testileg is fejlődik, az a diák, aki a tanulásban elfárad, menjen sportolni. Az olimpizmusnak az 1896-os, első újkori olimpiától kezdve nagy híve volt, támogatta az olimpiát, illetve sürgette azt, hogy Budapesten egy nagy nemzeti stadion létesüljön, ami a későbbi budapesti olimpiának is méltó helyszínéül szolgálhat” – festette fel Gali Máté történész.