A holdbéli csónakos 101. előadását tartották vasárnap este a Nemzeti Színházban. A darab egyik főszereplője Kaszás Attila lett

volna, aki múlt héten tragikus körülmények között hunyt el.

A színészek és a vezetők rendhagyó módon búcsúztak kollégájuktól, akinek a helyére nem ugrott be senki, szerepét hangfelvételről hallhatták a nézők.

Valló Péter, a darab rendezője is a rendhagyó jelzőt használta, amikor az előadás előtt a nézők elé lépett és a következőket mondta:

"Rendhagyó alkalom az, mikor a színészek helyett a magamfajta ember a nézők színe elé kerül, s ma az is van - rendhagyó alkalom.

Kaszás Attila a mi Holdbeli csónakosunk, a mi színpadi holdunk bátor és csodálatos evezőse itt hagyott bennünket. Átköltözött arra a másik, hatalmas égi Holdra, melyet éjszakánként láthattok az űrben lebegve. Attila most már ott, a végtelenben és az örökkévalóságban evez tovább, és mégis velünk marad. Elég éjjel az égre nézni. Vagy bármikor a szívünkbe.

Kedves Gyerekek, kedves nézők - nem akartuk, hogy mese nélkül csalódottan kelljen hazamennetek, de így most csak a mi kis elárvult

színpadi holdunkat láthatjátok üresen, visszavárva Õt, és persze hallhatjátok az Õ hangját, ami még itt visszhangzik a mi színpadi mennyboltunkon és a lelkünkben.

Biztosak vagyunk benne, hogy a képzeletetekben így is megszólal a mese.

Ha zeng a csónakos dala és észrevennétek, hogy egy-egy színészkollégának megbicsaklik a hangja, vagy furcsán fénylik a szeme - gondoljatok ti is egy pillanatra a mi - immár végtelen messzeségben evező Holdbeli Csónakosunkra: Kaszás Attilára."

Az előadás után hosszan szólt a taps, de a művészek már nem jöttek a színpadra. A holdbeli csónakos 101. előadásán az utolsó arc, amit láttak Kaszás Attiláé volt.