Nem tudni, hogy „halat pénzért” néven vonul-e be ez a vita Nagy-Britannia és az EU hamarosan kezdődő, brexit utáni történelmébe, úgy tűnik azonban, hogy ez lesz az első nagy kereskedelmi összecsapás a felek között a válás utáni időszakban.
Leo Varadkar ír miniszterelnök Dublinban fogadta Michel Barnier európai főtárgyalót, és arra utalt, hogy a londoni City pénzügyi szolgáltató cégei elveszíthetik európai piaci hozzáférésüket, ha a britek nem engedik be part menti vizeikre az európai halászokat.
Londonban már régóta arra gyanakodtak, hogy az EU a halban gazdag brit vizeken való halászat folytatásához akarja kötni a jövőbeli kereskedelmi alkut. Varadkar az EU támogatását a háta mögött tudva hétfőn úgy nyilatkozott a BBC-nek: „a briteknek sok a tengerük és sok halat más országok halászai fognak ki. De emlékezzenek: a maguk által eladott hal 70 százaléka is Európában köt ki. Ebben erős az önök pozíciója. Ahol gyenge, az a brit gazdaság legértékesebb része, a pénzügyi szolgáltatások.
Engedményeket kell tenniük például a halászatban, hogy engedményekhez jussanak a pénzügyi szolgáltatásokban.
Ezért vannak ezek a dolgok egy csomagban” – fogalmazott az ír kormányfő.
Néhány nappal a szigetország távozása előtt fokozódik a hazafias retorika a kormány részéről, amely közölte: a brexit után Nagy-Britannia visszaveszi az ellenőrzést part menti vizei felett.
„Mi döntjük el, ki halászik a brit vizeken” – fogalmazott egy kormányszócső. Ugyanakkor Londonban nem zárták ki, hogy az uniós halászokat továbbra is beengedhetik egy jövőbeni alku részeként.
A londoni City halszálkás-öltönyös bankárai és brókerei közben azért szorítanak, hogy a kormány ne nagyon vitatkozzon össze Európával. A brit pénzügyi szektor szeretne továbbra a lehető legjobban hozzáférni a közös piachoz. Ennek része az úgynevezett „passporting” rendszer, amely egyfajta
„pénzügyi Schengen”:
ha az egyik EU-államban szabadon működhetnek a cégek, akkor a többiben is.
A felek egyelőre azt hangoztatják, hogy az egyenlőség elvét követve alakítják majd a brexit utáni hozzáférést a pénzügyi szolgáltatások terén. Ez az EU-normáktól való néminemű eltérést tenne lehetővé a briteknek, akik közben egyelőre nem hajlandók garantálni, hogy az uniós halászok továbbra is hazahajózhatnak majd azzal a 700 tonna hallal és rákkal, amit évente kifognak a brit partoknál.
Ha a britek túl szigorú éves kvótákat akarnak majd megállapítani a brexit utáni rendszerben vagy a kvótákat évről-évre variálni akarják, ezzel megnehezítve az EU-halászoknak a tervezést, akkor az EU bekeményíthet, és a brit pénzügyi szektor hátrányba hozásával fenyegetőzhet. Illetve az is előfordulhat, hogy alku hiányában Brüsszel vámokat vet ki a haltermékekre, a brit flottának pedig a halban gazdag vizeket kell majd védenie az volt EU-partnerek halászhajóitól.