Rendhagyó vb-történelem: 1974 - Németország másodszor

Infostart / Dénes Tamás
2018. június 10. 10:18
1966 után Európában ismét a hazai válogatott nyerte meg a világbajnoki címet. A nyugatnémetek hollandok elleni meccse volt a második világháború utáni hetedik döntő (utolsó mérkőzés), s ezeken hatszor nem az nyert, aki az első gólt szerezte. Vb-történelmi sorozatunk 10. része.

A helyszín

NSZK (Dortmund, Düsseldorf, Frankfurt, Gelsenkirchen, Hamburg, Hannover, München, Nyugat-Berlin, Stuttgart)

A dátum

1974. június 13.–július 7.

Különlegesség

Először nyert világbajnoki címet az Európa-bajnoki címet védő válogatott. Először szerepelt fekete-afrikai válogatott, az ugyancsak vb-újonc Haiti csatára, Emmanuel Sannon megtörte az olasz kapus, Dino Zoff góltalansági csúcsát.

A győztes dicsérete

Nem volt béke a nyugatnémet táborban, de Helmut Schön Európa-bajnok válogatottja teljesítette az elvárást, hazai pályán, két világbajnoki érem (1966 ezüst, 1970 bronz) után megnyerte a világbajnoki címet. Annak ellenére is, hogy az NDK elleni „történelmi” mérkőzést elveszítette. A Nationalelf nehezen lendült bele, a csoportmérkőzések során csak az ausztrálok ellen játszott jól, ám a középdöntőben a jugoszlávokat és a svédeket is megverte két góllal, majd 1-0-ra legyőzte az időjárással is dacolva a lengyeleket. A döntőben, akárcsak 1954-ben, hátrányból fordított – ezúttal nem a magyarok, hanem a hollandok ellen. Gerd Müller az utolsó négy meccsből hármon is fontos gólt szerzett.

A meglepetés

Negatív meglepetést keltett az olaszok és az argentinok szereplése. (Meg az, hogy az angolok ki sem jutottak a tornára.) A kellemes meglepetést az olimpiai bajnok és a selejtezőkben éppen az angolokat búcsúztató lengyel válogatott keltette, amely ezen a tornán robbant be a világelitbe. S talán meglepetést keltett a hollandok totális futballja is, noha két klubcsapatuk, az Ajax és a Feijenoord az előző években uralta a bajnokcsapatok Európa-kupáját.

A legjobbak

Johan Cruyffot ünnepelték a torna legjobbjaként, az Oranjéból mellette elsősorban Johan Neeskens tündökölt. A nyugatnémetek közül Franz Beckenbauer, a fontos gólokat szerző Paul Breitner és a Nemzet Bombázója, Gerd Müller emelkedett ki.

Az álomcsapat

Tomaszewski (lengyel) – Vogts (nyugatnémet), Luis Pereira (brazil), Beckenbauer (nyugatnémet), Breitner (nyugatnémet) – Deyna (lengyel), Overath (nyugatnémet), Neeskens (holland) – Lato (lengyel), Cruyff (holland), Rensenbrink (holland)

A gólkirály

Grzegorz Lato lett a vb-történelem egyetlen lengyel gólkirálya, 24 évesen hét gólt szerzett. Két góllal kezdett az argentinok ellen, kettőt lőtt Haitinak, majd az olaszok ellen nem talált a kapuba. A középdöntőben győztes gólt lőtt a svédeknek és a jugoszlávoknak is, majd nem bírt a nyugatnémet védelemmel. A brazilok elleni „kisdöntőben” ő rúgta az egyetlen gólt.

Magyar szálak

A magyar csapat ugyan veretlenül játszotta végig a selejtezőket, de az utolsó csoportmérkőzésén, a svédek elleni 3-3-mal elveszítette reményét a vb-szereplésre. Újra volt ellenben honfitársunk a játékvezetői karban: Palotai Károly. Egy budapesti születésű futballista azért szerepelt a világbajnokságon: az ausztrál csapatot erősítő Abonyi Attila.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 38. Gólok száma: 97 (2,55-ös átlag). Össznézőszám: 1 865 762 (49 099-es átlag)

A döntő

NSZK–Hollandia 2-1 (2-1). Gólszerzők: Neeskens (2. – 11-esből), Breitner (25. – 11-esből), Müller (43.)