A különleges tulajdonságokkal rendelkező lényeg létezésétől kezdve a gyermekek cselekedeteinek furcsa következményéig sokszor állnak elő kreatív mesékkel a szülők, hogy befolyásolni tudják gyermekük viselkedését és érzelmeit.

A Torontói Egyetem kutatóit is meglepte, hogy a szülői hazugság mennyire szerves része a gyermeknevelésnek. Ez még azokra a szülőkre is igaz, akik különösen fontosnak tartják, hogy őszintén beszéljenek gyermekeikkel.

Kang Lee kutató elmondta: a valóságnak nem megfelelő elemeket tartalmazó meséket arra alkalmazzák a szülők, hogy gyermekeiknek útmutatást adjanak a társadalmi élethez. Mindez arra is szolgál, hogy a kicsik megtanulják a legfontosabb szabályokat.

A pszichológusok ugyanakkor arra mutatnak rá: bizonyos határok között mindez hasznos lehet, ám nem mindegy, hogy az élet szinte teljes egészére, vagy csak egy részére alkalmazzák a szülők a módszert, illetve az sem, hogy a gyermek hány éves koráig tartják elfogadhatónak a szülők, hogy hazudjanak neki.

Ha ugyanis túl sokáig nyúlnak ehhez a módszerhez, akkor a gyermek nem szembesül a valósággal, ez pedig felnőtt életére is komoly hatással lehet.

A szülői hazugságok több csoportba sorolhatók. Vannak például olyanok, amelyekkel a gyermek helytelen viselkedését próbálják megakadályozni. Ilyen az, amikor azt mondják az utcán bömbölő gyermeknek: ha nem fejezi be a sírást, elviszi a rendőr. Más hazugságokkal a gyermek érzelmeit próbálják befolyásolni a szülők, például ha a kedvenc nagybácsi meghal, a gyermek azt hallja: a szeretett rokon egy csillaggá változott és az égről néz le szeretteire.

A mintegy 130 szülő megkérdezésével végzett felmérésből kiderül: az apák és az anyák mintegy 70 százaléka tanítja gyermekének azt, hogy a hazugság helytelen.