A teleszkóp (JWST) egy hónapig tartó utazás után, január 24-én végezte el azt az utolsó manővert (az alábbi videón ennek animációja látható), amellyel a Nap–Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjának környezetében pályára állt.
Itt készült el róla az a bizonyos fotó is, amely az úgynevezett Virtual Telescope Project 2.0 eredménye. A halványan látszó James Webb ekkor 1,4 millió kilométerre volt bolygónktól, de azóta még messzebbre, 1,5 millió km-es távolságra került – idézi a Gizmodo hírét a Hvg.hu.
Forrás: The Virtual Telescope Project
A Virtual Telescope Project egy különleges csillagászati program, mely távvezérelt berendezések valós idejű megfigyelését teszi lehetővé – a világűrben. A mostani felvétel, amelyen a Webb az L2-nél látható, a Róma közelében működő, 17 hüvelykes „Elena” távcsővel készült.
"Kedvelt" pontja az űrnek
A lap emlékeztet, hogy a NASA, mondhatni, jól ismeri az L2 Lagrange-pontot, ugyanis a kétezres évek elején is küldtek ide tudományos műszert. Ez a Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda volt (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP). A berendezés az ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás térbeli hőmérséklet-ingadozásait vizsgálja a Nature szerint. Az L2-höz korábban az Európai Űrügynökség (ESA) is küldött űrszondákat, és ugyanitt kezdett működni a Herschel Űrobszervatórium is, mely egy infravörös távcső. Az L2-nél két másik berendezés vizsgálódik még: az ESA Gaia nevű műszere és az orosz–német fejlesztésű Spektr-RG űrobszervatórium.
A szerkezetek eltérő pályán mozognak, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy a Webbnek vagy egymásnak ütköznek.
A szakemberek szerint az L2 Lagrange-pont nem kellően stabil ahhoz, hogy a James Webbet csak úgy magára hagyják, ezért a berendezésnek időnként – a számítások alapján háromhetente – kicsiny pályakorrekciókat kell majd végeznie. A műszer azonban már az útja közben is jól gazdálkodott az üzemanyaggal, így a misszió tudományos része akár a vártnál is tovább tarthat.
Elképesztően nagy érzékenységű
Az 1990-ben indított Hubble űrteleszkóp utódjaként beharangozott James Webb űrteleszkóp a világegyetem legkorábbi, 13 milliárd évvel ezelőtti – néhány százmillió évvel az ősrobbanás utáni – korszakát fogja feltárni.
A NASA legnagyobb hatékonyságú és legösszetettebb űrteleszkópja infravörös fény segítségével kutatja a következő évtizedekben a kozmoszt, a Naprendszeren belüli bolygókat és holdakat, a legősibb és a legtávolabbi galaxisokat.
Az eszköz teljesítménye százszor nagyobb, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el, a remények szerint információkkal szolgál az első csillagok és galaxisok kialakulásáról.