Csipes Tamara: nincs hiányérzetem, kerek történet a pályafutásom

A párizsi olimpia vasárnapi záróünnepségen a magyar küldöttség két legeredményesebb sportolója, Csipes Tamara és Milák Kristóf vitte a magyar zászlót a Stade de France-ban. A 34 éves kajakos két ezüst- és egy bronzérmet nyert utolsó olimpiáján, míg Milák Kristóf egy-egy arany- és ezüstérmet szerzett. Csipes Tamara az Aranygép fedélzetén hétfőn érkezett haza, majd az ünnepélyes fogadás után többek közt arról beszélt az InfoRádióban, hogy nagyon büszke franciaországi szereplésére, és nem maradt benne hiányérzet az egész sportpályafutását tekintve.

Nehéz lesz véglegesen letenni a lapátot?

Igen is, meg nem is. Nehéz lesz, hiszen tizenegy éves korom óta kajakozom, ebben a sportágban és ebben a közegben tudtam kiteljesedni, illetve olyan emberré válni, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Összességében sikerült elérnem a céljaimat, megvalósítottam az álmaimat. A sport és azon belül a kajakozás egy csomó mindenre megtanított, más közegben nem biztos, hogy ennyi mindent megtanultam volna az életről. Nagyon sokat köszönhetek a kajakozásnak, ugyanakkor nem tagadom, elfáradtam. Ezt a megterhelést nem lehet a végtelenségig bírni. A sport, a felkészülés sok stresszel jár. Ez nem fog hiányozni, mint ahogy a teljesítménykényszer sem. Most már komfortosabb életre vágyom.

A párizsi olimpia úgy sikerült, ahogy szerette volna?

Igen, sőt. A célom egy érem megszerzése volt. Előzetesen is azt gondoltam, hogy ezt meg fogom tudni csinálni. Ebből a szempontból elég magabiztos voltam. Ehhez képest végül három éremmel térhettem haza, ez a telkesítmény így egy gyönyörű pont a mondat végére.

De nem baj, hogy ezen az olimpián nem sikerült aranyat nyernie?

Nyertem két aranyat két korábbi olimpián. Most nem volt rajtam teher, hogy mindenképpen olimpiai bajnoknak kell lennem, mert már az vagyok. Mi a nagyobb siker? Egy arany vagy három számban is a dobogón állni? Valószínűleg nincs erre egyértelmű válasz, sokan sokféleképpen látják ezt. Lehet, hogy ha a tokiói olimpián szerepeltem volna úgy, mint most, akkor más választ adtam volna erre a kérdésre. A mostani fejemmel azonban azt mondom, minden számban felülmúltam önmagam ezen az olimpián, és többet kaptam mindegyik számtól, mint bármelyik korábbi versenyemen. Emberileg is sokat kaptam ettől az olimpiától, úgyhogy nem hiányzik az arany.

Lisa Carrington most verhetetlen volt?

Nekem nem fáj elismerni, ha valaki jobb nálam. Azon a versenynapon nem lehetett őt megverni. Különben is többet vesztettem életemben, mint nyertem. A verseny mindig arról szól, hogy az adott napon, ki van jobb formában. Nem mondom azt, hogy az elmúlt két hónapban nem tudtam volna őt legyőzni, de hála Istennek bennem nincs maradandó űr ezzel kapcsolatban.

Ön viszont nem hagy nagy űrt maga után a magyar női kajaksportban?

Nem tudom. Erről nem engem kell megkérdezni.

A család már nagyon hiányzott?

Igen, bár élsportolóként az is a feladatunk, hogy egy ilyen időszakban kizárjuk a külvilágot. Persze hiányoztak a szeretteim, de most volt egy célom, egy feladatom, arra kellett fókuszálnom, és így az érzelmeket egy kicsit félre tudtam tenni.

Azt tudja már esetleg, hogy mi következik most az életében a kajakozás után? A sportágban képzeli el a jövőjét vagy valami teljesen mást szeretne csinálni?

Erre a kérdésre most még nem tudok érdemi választ adni, még csak néhány nappal ezelőtt szálltam ki a kajakból. A történteknek le kell ülepedniük, számot kell vetnem. Megéljük és feldolgozzuk az elmúlt időszakot, aztán majd kialakul, mihez kezdek pontosan. Ez nem úgy történik, hogy egyik nap még kajakozom, aztán másnap rögtön belevágok valami teljesen másba.