Egy évvel az után, hogy a Hamász megtámadta Izraelt, nem enyhülnek a viszonyok a Közel-Keleten, Izrael a gázai hadművelet után Libanonban kezdett műveletbe a Hezbollah ellen, Irán pedig kétszer is rakétákkal támadta Izraelt, de N. Rózsa Erzsébet szerint ez még messze nem totális háború, különösen azért nem, mert minden iráni vezető elmondta, nem akar háborúzni, és hangsúlyozza, hogy elrettentésként hajtották végre a támadásokat, és nem véletlen, hogy próbálták azoknak a hatását korlátozni.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára úgy véli, a terrorszervezet vezetőinek a likvidálása sem újdonság, Izrael már korábban is végzett akciókat iráni területen, például a nukleáris létesítmények elleni korábbi vírusos támadást. Izrael éppen kétfrontos háborút vív, ennek ellenére nem érdeke Iránnak újabb frontot nyitni, már csak azért sem, mert a szakértő szerint az izraeli hadsereg jobban felszerelt eszközökkel, fegyverekkel, technológiával. Ezt még az sem ellensúlyozza, hogy Izraelnek kevesebb mint tízmillió lakosa van, míg Iránnak 85 millió.
Katonai szempontból nem segít az a megosztottság sem Iránnak, hogy két párhuzamos hadsereg van: a hagyományos hadsereg és az Iszlám Gárda. "Párhuzamos struktúra és munkamegosztás van. Mind a hadseregnek, mind az Iszlám Gárdának van légiereje, szárazföldi ereje, tengeri ereje, de az Iszlám Gárdánál van a fegyverfejlesztéseknek egy komoly része, a rakétaprogram" – mondta N. Rózsa Erzsébet, és hozzátette, a közvetlen háborút az is akadályozza, hogy a két ország között több mint ezer kilométer van szárazföldön, csak levegőből pedig nem lehet háborút nyerni.
Most azt találgatja a világ, hogy vajon mik lesznek Iránban azok a célpontok, amelyeket Izrael meg fog támadni. A Közel-Kelet-szakértő szerint háromféle célpont jöhet szóba: az általános infrastruktúra, az olajkitermelés infrastruktúrája és a nukleáris program. Az olajkutak elleni támadás súlyos környezeti katasztrófával fenyegetne, nem beszélve a világgazdasági következményekről, míg a nukleáris program esetében még mindig azt találgatják, hogy Irán eljutott-e arra a szintre, hogy atomfegyvert állítson elő.
N. Rózsa Erzsébet arra is emlékeztetett, hogy Hamenei ajatollah 2005-ben kiadott egy nukleáris fatvát, amiben azt mondta, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságban tilos a nukleáris fegyverek gyártása, felhalmozása, használata, mert ez az iszlámmal ellentétes, de most dönthet úgy egy ilyen feszült helyzetben, hogy ezt a fatvát visszavonja.
Az Izraeli ellencsapásról úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államok is azt próbálja elérni, hogy hasonlóan kiszámított legyen, mint az iráni, és ne érje el azt a szintet, amire akkor Iránnak muszáj megint reagálni.
Ali Hamenei ajatollah az iszlám forradalom legfőbb vezetője, az elnök inkább a végrehajtó hatalom és a kormány feje. A nemrégiben megválasztott Maszúd Peszeskjanról azt mondta a szakértő, hogy miközben reformernek tartják, nagyon szoros, jó viszonyban van Hamenei ajatollahhal, ezért aligha fog vele ellentétes döntéseket hozni, és amikor arról beszél az ENSZ közgyűlésén, hogy a Nyugattal rendezni akarja a kapcsolatot, akkor ez azt jelenti, hogy Hamenei ajatollahtól bírja ehhez a felhatalmazást.
"Ez nagyon fontos, mert régóta lehet tudni közvélemény-kutatásokból, hogy az iráni népesség nem harcolni akar a Nyugattal, hanem szeretne már kiegyezni, mert szeretne szabadon jönni-menni, szeretné, ha visszajönne a nyugati tőkeberuházások az országba, ne csak a kínai vagy az indiai jöjjön" – mondta N. Rózsa Erzsébet, és hozzátette, az iráni társadalom nagyon fiatal, a többség nem is élt a forradalom idején, nem véletlen az sem, hogy Hamenei ajatollah a forradalom 40. évfordulóján, 2019-ben mondott beszédében meghirdette a forradalom második szakaszát. A gazdaság az önellátásra rendezkedett be, erre a szankciók miatt szüksége is volt, de az utóbbi néhány évben Kína erőteljesen megjelent, majd India is, amely kikötőfejlesztésekbe szállt be, hiszen így tudja elérni Közép-Ázsiát és Afganisztánt. Épül egy vasútvonal is, az észak-dél tranzit korridor, amelynek Moszkvában van a túlsó vége.
N. Rózsa Erzsébet beszélt az öböl menti államok szerepéről is. Mint felidézte, néhány napja volt Dohában egy nagy ázsiai találkozó, amelyen Kuvait, Bahrein, Katar, Szaúd-Arábia, az Emirátusok és Omán vett részt, és az iráni elnök a légtérzár ellenére elrepült Katarba, hogy találkozzon a Perzsa-öböl arab államaival. "Állítólag egy olyan megállapodás született, amelyben az arab államok megígérték Iránnak, hogy ha Irán ellen támadás történne, ahhoz az arab országok sem a kikötőiket, sem a katonai bázisukat, sem a légterüket nem engedik használni" – mondta a szakértő, ami az erősíti meg, hogy az arab államok mindenáron ki akarnak maradni ebből a konfliktusból.