- Csonkítás, kövezés, akasztás: élet a saría szerint a tálibok uralma alatt
- Elveszett illúziók: ennyit ért az amerikai jelenlét két évtizede Afganisztánban
- Szinte átjáróház volt a táliboknak a közösségi média - de csak eddig?
- Amerikai értesülés: aki menni akar Afganisztánból, azt nem tartják vissza a tálibok
- Nagy ígéretet tettek a tálibok
Csiki Varga Tamás megfogalmazása szerinte momentán egyfajta menedzselt átmenet látható Afganisztánban, hiszen a tálibok is abban érdekeltek, hogy ne a káosz domináljon. Leginkább azért, mert a hatalmuk megszilárdítása mellett szeretnék kivívni valamilyen formában a nemzetközi elismerést is.
Miközben
a nemzetközi közösség egy politikailag stabil, lehetőleg minél inkluzívabb berendezkedést szeretne látni Afganisztánon belül.
A fentiekhez illeszkedően – folytatta a szakértő – az elmúlt órákban annyiban pozitív fejlemények tapasztalhatók, hogy például az a fajta fejetlenség, ami a Hamid Karzai Nemzetközi Repülőteret az elmúlt néhány napban jellemezte, lecsöndesedett. Jelenleg az amerikaiak biztosítják katonai erővel a légikikötő működését, miközben az odavezető utakat a tálibok ellenőrzik, próbálva menedzselni az evakuációt. Ráadásul
a tőlük megszokottól eltérően engedékenyebb, békülékenyebb, kompromisszumképesebb nyilatkozatokat tesznek.
Azonban mindez nem jelent egyértelmű előrejelzést a következő fél év politikai és egyéb berendezkedésére vonatkozó tárgyalásokra – hívta föl a figyelmet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa.
Csiki Varga Tamás egyetértett azzal, hogy az amerikai, illetve a nyugati államok félelmeivel szemben a tálibok szinte mindenre ígéretet tesznek, mint például, hogy nem lesz semmiféle megtorlás, nem fogják a nők jogait különösebben korlátozni, és a média is szabad dolgozhat majd az országban, azzal együtt, hogy ezeket csak a későbbi tapasztalatok fogják igazolni. Mind mondta,
nagyon tudatos médiakampányban építik úgymond az „emberarcú” emírség képét,
amiben nagyon fontos szerepet töltenek be a nemzetközi közösséget, azon belül is elsősorban a nyugati részét foglalkoztató, például a nők jogaira vonatkozó ügyek. Tehát a nyilatkozatok és a közösségi médiában közölt tartalmak a politikai elismertségük és legitimitásuk megalapozását szolgálja, akár az afgán társadalmon belül is.
A szakértő megjegyezte,
akadt példa olyan „cukiságkampányra”, amely során a korábbi tálib fegyveresek vidéki vurstlikban szórakoztak, kikezdve azokat a média toposzokat, amik arról szóltak, hogy korában betiltották például a papírsárkányokat.
Vagyis a nagyon szigorú, konzervatív, az emberek mindennapjait korlátozó rendelkezéseket igyekeztek narratívában ellensúlyozni, azt mutatva, hogy amit képviselnek az egy elfogadható, emberközpontú, bár liberálisnak nem mondható, de megengedőbb jellegű tálib kormányzás, mint ami 2001 előtti volt. „Hogy ez valóban így fog-e maradni, azt csak később tudjuk megmondani.”
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos munkatársa úgy véli, a kulcskérdés az lesz, hogy működő államot tudnak-e kialakítani a tálibok. Nem is véletlen, hogy igyekeznek egyfajta bizalmat és nyugalmat kialakítani azokban, akik az államot működtették azzal, hogy az egyik korai üzenetük az volt: maradjanak a helyükön az államigazgatásban dolgozók. Hiszen attól függetlenül, hogy politikai vezetésváltás van, az afgán államot valamilyen formában működtetni kell. „Tehát ez a része elképzelhető, hogy működni fog, ha a tálib kormányzás nem fordul erőszakossá.” Az viszont más kérdés, hogy gazdaságilag ez mennyire lesz fenntartható – tette hozzá Csiki Varga Gergely, emlékeztetve arra, hogy a nemzetközi szervezetek behúzták a kéziféket, és a segélyezés különböző csatornáit elzárták, és egészen addig nem is fogják megnyitni, amíg nem látható a gyakorlatban a tálibok teljesítménye.