Sz. Bíró Zoltán szerint az oroszországi népszavazás elsősorban politikai demonstrációs célt szolgált, hogy Vlagyimir Putyin és környezete nagy társadalmi támogatottság mellett módosítsa az alkotmányt, azon belül pedig azt a fontos pontot, ami elvileg lehetővé teszi Putyin számára, hogy 2024 tavaszán, amikor lejár mostani második egymást követő mandátuma, újból nekiveselkedhessen és akár újabb két ciklusra elnökké válhasson.
A történész megjegyezte, a június 25-től július 1-ig zajló választás alkalmával a szavazati joggal rendelkezők mintegy 20 százaléka olyan körülmények között adta le voksát, aminek ellenőrzése vagy
teljesen megoldatlan volt, vagy rendkívül kétséges.
Ennek következtében, különböző bizonyítékok vannak erre, valószínűleg a modern, függetlenné vált Oroszország történetének legdurvábban elcsalt választása történt meg – fogalmazott –, miközben a hivatalos adatok azt mutatják, hogy majdnem 68 százalékos részvétel mellett, közel 78 százalékos támogatottságot élveztek a módosítások.
Így Putyin és köre úgy érezhette, mind befelé, mind kifelé demonstrálta, hogy egy nagy népi támogatás kíséri mindazon pontok módosítását – 206 helyütt módosították az alkotmányt –, amit fontosnak tartottak – tette hozzá az Oroszország-szakértő, felhívva a figyelmet: ezek közé volt elrejtve néhány érdemi módosítás is, többek között a lenullázása a korábbi elnökségének.
A nem távoli sötét jövő
Az InfoRádió Aréna című műsorában szó esett a mai Oroszország gazdaságáról, és hogy az milyen kihívásokkal néz szembe, főként a dekarbonizáció tekintetében.
Sz. Bíró Zoltán súlyosan elhibázottnak nevezte azt, hogy márciusban az OPEC+ keretein belül nem voltak hajlandóak a tagállamok meghosszabbítani a korábbi kvótamegállapodást, sőt, elutasították a szaúdiak azon javaslatát is, hogy a kitermelést még tovább csökkentsék. Emiatt végül a közel-keleti monarchia nyílt árháborúba kezdett, ami az olaj árának drámai visszaeséséhez vezetett világszerte. Oroszországban az exportra szánt Urals típusú nyersolaj
a 10 dolláros szint alá esett például, amire az ország 1998-as államcsődje óta nem volt példa
– magyarázta a szakember. Miközben egyébként is túlkínálat van a piacon, és ezért fordulhat elő, hogy a tengereken hihetetlen mennyiségben várakoznak tankerek, hogy valaki felvásárolja az általuk tárolt olajat.
Erre jött rá még a koronavírus-járvány, ami a gazdasági aktivitást a világ számos fontos részén lefojtotta, következésképp a szén-hidrogén iránti kereslet jelentősen csökkent. Valamikor április végén adta ki a Nemzetközi Energia Ügynökséget (IEA) a prognózisát, amely szerint
a világ energiaszükséglete az idén minden bizonnyal 6 százalékkal lesz kevesebb, mint volt az előző évben.
Ami nagyon érdekes a jelentésben – jegyezte meg Sz. Bíró Zoltán –, hogy a drámai visszaesés a hagyományos energiaforrásokat érinti, tehát a kőolajat, a földgázt és a kőszenet, ezzel szemben a nukleáris, illetve a megújuló energiafajtákat nem, sőt, jelentőségük nő, így történelmi csúcson, a „globális mixben” először 40 százalékot meghaladó a részesedésük.
Ez pedig, ha nem is a közel jövőben, de probléma lesz Oroszország számra – mondta a történész. Az egyik vezető orosz energetikai szakértő tanulmányában odáig ment, hogy a már egyébként is zajló dekarbonizációs folyamat, ami egy tudatos döntés, legalábbis Európában, az például annak következtében, ami az energiapiacokon zajlik a járvánnyal összefüggésben, felgyorsíthatja és kiteljesítheti a folyamatot, és a nem távoli jövőben komoly probléma lehet Oroszország számára, ahol
a valutabevételek jelentős részét főleg a kőolaj, kevésbé a földgáz biztosítja
– ismételte meg a szakember.
Sz. Bíró Zoltán szerint, bár Oroszország atomenergiaipari nagyhatalom, nem rendelkezik akkora volumennel, ami a kieső kőolajexportot ellensúlyozhatná. Ráadásul a világban végbemenő folyamatok azt jelzik, hogy egyre ritkább az a lehetőség, amikor a FÁK-térségen kívül bárhol is lehetősége van atomerőművet építenie Oroszországnak, miközben a hadipari exportja sem vethető össze azzal, amit a szén-hidrogén exportja jelent – tette hozzá.