A német jegybanknak, a Bundesbanknak abba kell hagynia az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programjában való részvételt, hacsak nem sikerül annak szükségességét egyértelműen bizonyítani – döntött kedden a német alkotmánybíróság.
Gyévai Zoltán szerint az ítélet messzemenő következményekkel járhat, és minden szinten lehetnek negatív és pozitív következményei is. Mint magyarázta, a német alkotmánybíróság voltaképp arról foglalt állást, hogy az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programokra vonatkozó intézkedései, az abban résztvevő német szereplők milyen mértékben felelnek meg a német alkotmánynak.
A karlsruhei intézmény nem a kötvényvásárlási programot torpedózta meg, csupán azt monda ki:
a döntések nem voltak gazdaságilag megfelelően előkészítve, a következményei megfelelő mértékben körüljárva, és nem eléggé arányosak
– tette hozzá a BruxInfo főszerkesztője. Ezért három hónapot adott a testület, elsősorban a Deutsche Bundesbank, a német központi bank számára, hogy az arányosítás megtörténjen.
Ha ez nem történik meg, a pénzintézet a három hónap letelte után nem vehet részt az EKB által, az európai gazdaság megsegítésére indított kötvényvásárlási programban, vagyis a tétek óriásiak – fogalmazott Gyévai Zoltán, megjegyezve, az eset kapcsán felmerül továbbá egy alapvető jogi kérdés: vajon felülbírálhatja-e egy tagállam nemzeti alkotmánybírósága az Európai Unió Bíróságának döntését. Ha igen, ez precedenst teremthet hosszabb távon, és akár
meg is rengetheti az uniós jogot.
A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a német alkotmánybírósági döntésre a lengyelek azonnal „rá is haraptak”, miután ők eleve vitában állnak az Európai Unióval a tekintetben, hogy milyen mértékben avatkozhat be egy nemzetállam belügyeibe, így a lengyel igazságügyi reformba.
"A helyzet most ott tart, hogy már az Európai Unió működésére vonatkozóan is lehetnek problémák" – tette hozzá Gyévai Zoltán, aki szerint a fejleményeket „árgus szemekkel lesik” – Varsóhoz hasonlóan – Budapesten is, hiszen ha a német alkotmánybíróság az európai bíróságnak a korábbi döntéseit bizonyos szempontból megkérdőjelezi, annak
messzemenő következményei lehetnek más országokban is.
Szintén nagyon fontosnak nevezte, hogy mindez rávilágít az Európai Központi Bank függetlenségének és a hatásköreinek problémájára. Ha nincs fiskális unió az EU-n belül, akkor a monetáris ágnak, vagyis az EKB-nek kell átvennie a szerepet, hogy finanszírozással mentse a menthetőt, ami sokak szerint nem helyes. Németországnak meg kellene tennie a döntő lépést annak érdekében, hogy az Európai Unió gazdaságpolitikái is közös alapra helyeződjenek, hogy egy fiskális unió irányába is elmozduljon az unió. Ugyanis míg ez nem történik meg, addig a monetáris finanszírozás jogosságát, amely Mario Draghi korábbi EKB-elnök idejében megmentette az eurózónát az elsüllyedéstől, megkérdőjelezheti egy erős tagállam, és az előbb-utóbb az eurózóna projektjének az összeomlásához vezethet.