Sok szülőnek jelent komoly gondot, hogy miként készítse fel saját magát, illetve a gyerekét arra, hogy az iskolával új utak nyílnak meg, más lesz a világ. Már óvodáskorban jelentkezik a nevelési év elején egy egészségesnek mondható izgatott várakozás, és ilyenkor nagyon sok múlik a szülők hozzáállásán. Nevezetesen, hogy mennyire válik félelemmel terhessé ez az időszak. Nem mindegy, honnan szerez információt a gyerek, hiszen tovább súlyosbíthatja a helyzetet, ha egy olyan nagyobb testvér kezdi el terelgetni az útján, aki rossz tapasztalatokkal rendelkezik – mondta N. Kollár Katalin.
Az iskolapszichológus szerint viszont rengeteg példa van arra is, hogy felhőtlenül és örömteli várakozással indulnak el a gyerekek az első nap az iskolába. Az egyetemi tanár megemlítette, hogy az ő családjában is van elsős gyermek, aki nagyon nem akart útnak indulni szeptember 1-jén, de aztán eltelt négy óra és a gyerek teljesen feloldódott, majd később már azt mondta otthon, remekül érezte magát, alig várja az újabb tanítási napot. „Gyakorlatilag egy nap alatt megnyerte őt a tanító.”
Tehát van olyan kisiskolás, akinek rövidebb, másnak viszont hosszabb időre van szüksége a beilleszkedéshez, az iskolai környezethez való alkalmazkodáshoz. Az ELTE oktatója figyelmeztetett, hogy a szülőknek türelmesnek kell lenniük az intézmények iránt.
„Hinni kellene abban, hogy az iskola megnyeri a gyereket, megoldja a problémákat és a szülő ne akarja már rögtön az első héten bebizonyítani, hogy az ő gyereke milyen remek!”
N. Kollár Katalin szerint a szülőkben időnként eluralkodik az a rossz érzés, hogy mindenáron minden helyzetben érzékeltetni akarják a gyerekük által, hogy ők mennyire kiválóak. „Az a kérdés, hogy miért legyen Pistike ügyes az iskolában? Azért, hogy büszke legyek rá? Vagy azért, mert azt akarom, hogy sikerei legyenek és jól érezze magát?" – tette fel a kérdést.
Milyen a helyes szülői terelgetés?
Hozzátette: a szülőknek mellőzniük kellene ezt a bizonyítási vágyat, ugyanis nem attól jó egy szülő, ha a gyerek jól teljesít. A diák sokféleképpen fog szerepelni az iskolában, ezért mindig oda kell figyelni rá, és ha nehézségei vannak, akkor segíteni kell neki.
„Nem kell feltétlenül már rögtön az első héten gyűjtögetni a piros pontokat meg a matricákat.
Semmi nem történik, ha egy gyerek lassan oldódik fel és szép fokozatosan illeszkedik be” – magyarázta a szakember.
N. Kollár Katalin úgy véli, önmagában az nem elég, ha a szülő biztatásképpen úgy engedi el a gyerekét az iskolába az első napokban, hogy érezze jól magát. Azt is meg kell fogalmazniuk magukban a felnőtteknek, hogyan segítsék a gyerekek fejlődését. Arra érdemes figyelni és azt kell elismerni, ha a gyerek napról napra, hétről hétre egyre többet tud, ügyesebbé válik vagy bármilyen tekintetben előre lép. Az iskolapszichológus szerint ezt kell szem előtt tartani, mert ekkor van jól a gyerek.
Szülő–tanár partnerség
Arról is beszélt, hogy a hierarchia erőltetése és sulykolása nem tesz jót a szülő–tanár kapcsolatban. Azt gondolja, hogy nem lehet alá-fölérendeltségi viszony közöttük, hanem a szülőnek a pedagógus mellett kell állnia. N. Kollár Katalin személyes példát is hozott: a legidősebb gyermeke iskolás gyermekek apja, és a tanítónő azt mondta neki,
ő nem tudja egyedül tanítani a gyerekeket, a szülőket partnereknek tartja ebben és ezért íratott mindegyikükkel egy használati utasítást.
Azt szeretné megtudni ezzel, hogy miként kell bánni egyenként a gyerekekkel. „Ez az ideális helyzet: megbízom a pedagógusban, de folyamatosan konzultálok vele. Ha bármi probléma van, megbeszéljük és otthon is megpróbáljuk segíteni a tanító munkáját, aki szintén alkalmazkodik” – mondta.
A cyberbullying veszélyei
Az egyetemi tanár az iskolai bántalmazásról és a bullyingról is beszélt. Szerinte attól, hogy sokáig még csak nem is tudtunk erről az elnevezésről, az még jelen volt az intézményekben, a gyerekek körében. A klasszikus ifjúsági irodalomban is nagyon jól tetten érhető A Pál utcai fiúktól kezdve a Légy jó mindhalálig című Móricz Zsigmond-regényig. Ebben tehát nincs újdonság, ez régen is velünk volt, ami viszont nem, az a cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás. N. Kollár Katalin szerint ez azért lehet rendkívül fájdalmas és veszélyes, mert amíg a szemtől szembe való zaklatás elmúlhat gyorsan, amint hazaérünk, ahol nem kell már elviselnünk a bántalmazást, addig az okoseszközzel bármikor elérhető bárki.
Ráadásul ha egy dehonesztáló felvétel valakiről felkerül az internetre, az ott marad örökre.
Hiába töröljük le, pillanatok alatt elterjedhet. „Vérfagyasztó vizsgálatok vannak arra, hogy ez letörölhetetlenül megmarad” – figyelmeztetett.
Az iskolapszichológus szerint akkor lehet hatékonyan fellépni a bullying ellen, ha az iskola és a szülők együttesen tesznek valamit. Különösen veszélyesek lehetnek azok a szülök, akik érintettek voltak ilyen bántalmazásokban. Ők könnyen legyinthetnek, nem veszik komolyan a problémát, mondván, ilyesmi az ő fiatalkorukban is volt,
„kaptak egy-két pofont”, mégis ember lett belőlük.
Nekik ez az alapélményük, és nem biztos, hogy bármit is akarnak tenni, ha a gyerekükkel hasonló esetek történnek. N. Kollár Katalin felhívta a figyelmet, hogy nemcsak fizikai erőszak fordulhat elő az iskolákban, hanem ugyancsak erőfölényt mutatva kiközösítés vagy bántó megszólás is történhet.
„Ha azonban a szülők is odaállnak, és azt mondják, hogy ez nem megengedhető senki számára, akkor elindulhat egy hatékony folyamat, és akkor az iskolapszichológusnak tulajdonképpen az a szerep jut, hogy katalizálja ezt a kollektív fellépést” – fogalmazott N. Kollár Katalin, aki szerint azért is fontos igénybe venni a szakemberek segítségét, mert ők megtanítják a gyerekeket arra, hogyan tudnak védekezni a bullying ellen.
„A fellépés kulcsmozzanata, hogy legyenek olyan gyerekek, akik kiállnak mások védelmében, vagyis hogy legyenek minél többen olyanok, akik ki mernek állni és határozottan fellépnek annak érdekében, hogy a másikat ne bántsák” – összegzett az ELTE oktatója.