40 év, 40 történet: a Zsidai Csoport múltja, jelene és jövője – 1. rész

1. A kezdetek

Azt, hogy az 1982-ben a Pierrot lépcsőjén így mosolyogjon egymásra Ilona és Péter, nagyon hosszú és kitartó munka, és sok véletlen előzte meg.

Ilona mindig tanárnő szeretett volna lenni. Felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakára. Közben a miskolci Kossuth Lajos Gimnáziumban, politechnikán szakácsismereteket tanult heti egy alkalommal.

Az éttermet is üzemeltető vezérigazgató szerette volna, ha Ilona a cég ösztöndíjával a Vendéglátóipari Főiskolán tanul tovább. Tisztességből jött el akkor a főiskolára, mert ahogy bevallotta, sok kedve nem volt hozzá, annyira a tanári pályára készült.

A budapesti évek olyan meghatározóak voltak Ilona életében, hogy már nem tért vissza Miskolcra: a főiskola elvégzésével egyidőben nyitott InterContinental szállodában kapott munkát.

Zsidai Pétert is itt, az InterContinentalban ismerte meg, aki a hotel egyik éttermének üzletvezető-helyettese volt akkor.

Ilona éppen albérletet keresett és mivel Péter Bécsbe ment egy évre dolgozni, kiadta a lakását – Ilona emlékezete szerint egy jól lealkudott áron.

Péter ’72 végén ment ki Bécsbe. Egy évig csak telefonon tartották egymással a kapcsolatot, aztán hazajött és ’74-ben már össze is házasodtak.

2. A megismerkedés

Zsidai Ilona 1973-ban az InterContinentalban ismerkedett meg Roy Watsonnal, aki az Amerikai Szállodaszövetség elnökhelyettese, valamint nem utolsósorban a Kahler Hotel szállodalánc elnök-vezérigazgatója volt, aki akkor Belgrádba tartott egy nemzetközi konferenciára.

Mr. Watson nyitott, utazni szerető ember volt. Az amerikai cége hotelmenedzsmenttréning-programot szervezett, elmondta, hány diák vesz részt benne mely országokból, és Ilonát is meghívta Amerikába.

Ahogy hazaért, el is küldte a hivatalos meghívólevelet.

Abban az időben erre minisztériumi engedélyt kellett kérni, melyet – bár az Intercontinentalban Ilona főnöke támogatta a programban való részvételt – a minisztérium elutasított.

1974 második felében Budapesten rendezték meg a nemzetközi szállodaszövetségi ülést, és Mr. Watson újra eljött. Akkor már hivatalból is személyesen találkozott a hotel vezérigazgatójával, Rózsa Miklóssal, aki a konferencia után azt mondta Ilonának, „ha Watson úr úgy gondolja, hogy még mindig meg akarja hívni magukat, akkor hívja meg újra”.

Ilona így emlékezett erre vissza: “Watson úr megint elküldte a meghívóinkat, majd közel másfél évbe telt, amíg megadták nekünk az ilyen-olyan minisztériumi engedélyeket. Oda-vissza tologatták a papírokat, már régen feladtuk az egészet, de egyszer csak valami csoda történt, és megjött az engedély. Így kerültünk be a programba, és így jutottunk ki Amerikába 1975-ben.”

A Roy Watson iránt érzett tiszteletből és szeretetből döntött úgy Ilona és Péter, hogy fiuk a Zoltán keresztnév mellett a Roy nevet is megkapja.

Roy már Amerikában született, Rochesterben.

3. A budai Vár

Amerikából hatalmas lelkesedéssel és tudással hazatérve, hamar a magyar valóság csapta meg Ilonát és Pétert.

Pétert azzal mondattal fogadták a munkahelyén: „Elvtárs úr, felejtsen el mindent, amit Amerikában tanult. Ez nem Amerika.”

Azonban a feléledt lelkesedést ez az itthoni hozzáállás sem törte le.

Roy már egyéves volt, amikor bölcsödébe került és így Ilona a HungarHotelsben folytathatta pályafutását, ahol 1978 tavaszán a sajtó- és reklámosztály vezetője lett. Emlékezete szerint „itt kiélhettem magam, mert rengeteg ötletem volt.”

1981-ben a reformkommunisták már bontogatták a szárnyaikat Budapesten. Próbálták, ahogy akkor mondták, a privát iniciatívát egy kicsit bevinni a gazdaságba, és hagyni az embereket érvényesülni.

Péter vetette fel, hogy annyit dolgoznak, hogy ezzel az erővel és energiával már egy saját kávéházat is nyithatnának.

A nagy kérdés a megfelelő lokáció volt.

A sors érdekes fordulata, hogy ebben is érkezett külföldi segítség.

A baráti osztrák házaspárt, Heisi bácsiékat (Roy mindig így emlegeti őket) is az InterContinentalban ismerte meg Ilona. A házaspár Grazban élt, de Salzburgban is voltak üzletei. Amikor felvetődött Ilonáékban az ötlet, hogy keressenek egy helyet, ahol családi vállalkozást indíthatnak, először a II. kerületben gondolkoztak, mert ott éltek.

Említették ezt Heisi bácsinak, aki azt tanácsolta, ha bármit akarnak nyitni, csak a budai Várban keressenek helyet.

„Most, amikor visszagondoltam, rájöttem, hogy ő adta meg a kezdőlökést az első lépéshez, hogy hol nyissuk meg a helyet” – emlékezett vissza Ilona.

Hát így került a család a budai Várba, így indult el minden 40 éve.

4. Pierrot

Heisi bácsi tanácsát megfogadva, 1982 tavaszán Ilona, Péter és Roy minden hétvégén a várat járta és a megfelelő helyet kutatta. A Fortuna utca 14.-ben találtak egy zöldségest, amely borzalmas állapotban volt. Az épületben két kemence is volt, amely arra engedett következtetni, hogy eredetileg pékségnek épült.

Ideálisnak éppen nem tűnt a kialakítás, de Ilonáék meglátták a fantáziát az épületben és a lokációban.

El is indították az engedélyezési eljárást, Ilona visszaemlékezése szerint saját maga járt mindennek utána és saját maga vitt be személyesen minden iratot a hivatalba.

Az eljárás mindennek, csak egyszerűnek nem volt nevezhető, egy teljesen ismeretlen terepen próbált lavírozni a hivatal és az igénylő is. Végül hosszas ügyintézés után megkapták az engedélyeket, elbontották a falat, a már rég nem működő kemencét és egybe nyitották a két helységet.

Rengeteget dolgoztak a felújítás alatt, hiszen 1982 őszére tervezték a nyitást. Olyannyira sokat dolgoztak, hogy – bár Ilona erre nem büszke, de Roy mindig sztorizva meséli, hogy egy szeptemberi napon ottfelejtették Roy-t az óvodában, és riadtan rohantak érte.

A Pierrot név kiválasztásának is érdekes a története. Ilona ugyan még a HungarHotelsnél dolgozott, de néhányan már tudták, hogy a kávéház nyitásán dolgozik. Egy turisztikai kiállításon ismerte meg a japán festő, Fujita Pierrot plakátját, amely egyből megtetszett neki. Mivel akkor még nem találtak nevet a kávéháznak, Ilona pár embert megkérdezett erről.

Payer Bea, Ilona későbbi utódja rukkolt elő azzal, hogy legyen a név Café Pierrot, mert szerinte pont ezt a francia kávéházi bárhangulatot szeretnék Ilonáék megvalósítani a budai Várban.

És milyen igaza lett.

Hát így lett a név Café Pierrot.

(x)