Tarlós István: olyan pletykáról hallani, amilyen még nem volt

Tarlós István a Hír TV műsorában a Budapest-bérlet körül kialakult vitával kapcsolatban úgy fogalmazott: „A főváros most elaludt, megvárták, hogy a szerződési határidő lejárjon december végével, amiben a fővárosnak nagyon erős jogosítványai voltak.

Lázár János túl sokat nem kért a díjemeléssel, mert négy vagy öt év után a 7,4 helyett 8,6 milliárd ez nem mondható aránytalannak.

(…) Nagy hiba, hogy a főváros a határidőt lekéste.”

Budapest egykori főpolgármestere azt nem tudja, hogy voltak-e egyeztetések, és ha igen, azok milyen tónusban, milyen eredménnyel zárultak. De azt nehezen elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen módon ne legyen korrigálva, hogy Budapest-bérlet nincs, „mert ennyi ember nem járhat rosszul”.

Kérdésre válaszolva hozzátette, hogy nem hinné, hogy a kormány részéről történne a korrigálás: „Lázár Jánossal nem vagyunk egymásnak éppen nagy hódolói, (…) a mi kapcsolatunk a központi költségvetésen és a forrásmegosztáson romlott el, de amennyit most Lázár korrigálni akart a díjon, nem volt egy elfogadhatatlan vagy indokolhatatlan összeg”.

A nyáron esedékes önkormányzati választásokkal kapcsolatban elmondta, nem lepi meg, hogy az ellenzéki pártok már több nevet is felvetettek az indulásra, ugyanis ez minden kampányidőszakban így volt, a végén azonban mindig csak egy főpolgármester-jelölt maradt. Arról nincsenek információi, hogy ki lesz a Fidesz jelöltje, de

„érdekes motívumnak” nevezete, hogy először merült fel, ha csak pletykaszinten is, hogy „előfordulhat, hogy közös jelöltje lesz egy ellenzéki pártnak és a kormánypártnak. Ilyen még nem volt.”

Arra a kérdésre, hogy Vitézy Dávidra gondolt-e, Tarlós István azt válaszolta, hogy amikor együtt dolgoztak a közlekedési szakemberrel, nem feltétlenül voltak kompatibilis személyiségek, „de Vitézy Dávid egy kreatív ember volt akkor is”. Nem mindig egyezett a véleményük, viszont tíz év eltelt azóta, és ha nem is mindenben, „sok mindenben változhatott”.

Szerinte ha Vitézy Dávid lenne egy erős pénzügyi helyettese, és a hivatal vezetését egy olyan főjegyzőnek bízná, akiben megbízik és az rutinos ezen a területen, „akkor ad absurdum nem opponálná a jelölését, de ez nem azt jelenti, hogy javasolná”. Tarlós István egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a főpolgármester portfóliója sokkal szélesebb, mint a közlekedési terület, és akarva-akaratlanul is része a nagypolitikának.

Budapest első emberét illetően úgy fogalmazott, hogy Karácsony Gergely nem szerencsésen alakította a kormánnyal való kapcsolatát. „Olyan a világon nincs, hogy valaki az egyik nap sóval akarja behinteni a kormány helyét, a másik nap meg odamegy és nyújtja a kezét, hogy »jaj, Istenem, inkább legyünk barátok és adjatok egy kis pénzt«. Ilyen egyszerűen nincs.

Az együttműködés lehetőségét nem szabad a kormánnyal felszámolni”

– húzta alá.

Mint mondta „nem akar az ellenzéki véleményvezérek ábrándjainak virágoskertjébe gázolni”, de neki is voltak, legalábbis négyszemközt, a miniszterelnökkel éles vitái, de mindig találtak megoldást. „És abban a szűk évtizedben ennek volt is eredménye, aki leltárt csinál, kénytelen elismerni legalább otthon, a kuckó előtt üldögélve, önmagában.”