Magyar hősök: Szobonya Zoltán – „a kulákok védőszentje”

Szobonya Zoltán életútja tökéletes lenyomata az 1944 és 1956 közötti magyar történelemnek. Szépen indult pályafutását először a háború és a hadifogság, másodszor a kiépülő, harmadszor a visszarendeződő kommunista diktatúra törte derékba.

Szobonya Zoltán 1909. november 7-én született Jánoshalmán. Miután 1938-ban jogi doktorátust szerzett, 1940-től dolgozott többek között szolgabíróként, aljegyzőként és alispáni titkárként is. 1942-ben megnősült, házasságából az ötvenes évek első felében három lánya született.

Egyetemi évei alatt tartalékos katonatiszti képesítést szerzett, 1941 áprilisában részt vett a Délvidék visszafoglalásában. 1943 novemberében ismét behívták, 1945. április 2-án szovjet fogságba esett. 1947. július 2-án, leromlott egészségi állapotban tért haza Mélykútra. Rövidesen a jánoshalmai járás főjegyzője lett. 1949-ben, miután korábban határozottan állást foglalt az iskolák államosítása ellen, kényszernyugdíjazták. Ezt követően Jánoshalmán lett ügyvédjelölt.

Rendszeresen kiállt mindkét község üldözötteiért, a kuláknak minősítetteket a legtöbb esetben ingyen képviselte. 1952 júniusában mondvacsinált indokkal letartóztatták, majd kitelepítették Dunavecsére, ahonnan csak egy év múlva térhetett vissza családjához. Egy 1955-ös államvédelmi jelentés a „kulákok védőszentjeként” említette.

Jánoshalmára 1956. október 26-án érkeztek meg a budapesti események hírei. Szobonya és néhány társa békés tüntetés szervezésébe kezdett, mire őrizetbe vették, de az összegyűlt lakosság követelésére még aznap délután szabadon is engedték őket.

Szobonya a forradalom helyi motorja lett. 29-én társaival megszervezték a nemzetőrséget, amely fenntartotta a közrendet, és megakadályozott mindenfajta leszámolást. A helyi forradalmárok október 31-én tizenkilenc pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a többpártrendszer visszaállítása is.

November 4-én a tüzérek és nemzetőrök megszervezték a bevezető utak védelmét. Végül nem került sor összetűzésre a szovjet alakulatokkal, amelyek parancsnoka, miután november 7-én megérkeztek a településre, külön megköszönte Szobonyának, hogy fenntartotta a rendet.

A jánoshalmi forradalmi vezetőt ennek ellenére 1957. február 8-án őrizetbe vették. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésével és vezetésével vádolták, többek között azért, mert november 4-én hajnalban társaival készültek a szovjetek elleni (védelmi) harcra. A vádak másik alapja a már említett tizenkilenc pont volt. A vádiratba olyan, A tanú című filmbe illő pontok is bekerültek, mint hogy 26-án Szobonya maga szervezte meg a saját kiszabadítását követelő tüntetést.

A Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. november 27-én halálra ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság Mecsér József vezette népbírósági tanácsa 1958. szeptember 17-én jogerőre emelt. 1958. szeptember 29-én végezték ki a Kecskeméti Megyei Börtönben.

Szobonyának nem a cselekménye volt „ellenforradalmi”, hanem a múltja. Hiába volt jelentős részben az ő fellépésének köszönhető, hogy Jánoshalmán még csak sebesülés sem történt, Horthy-korszakbeli szerepvállalása, az egyházi iskolák államosítása elleni tiltakozása, valamint a kulákoknak bélyegzett gazdák megvédése miatt az 1956 utáni megtorlás célpontjává vált.

Írta: György Sándor

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.

Levéltári források

• Kecskeméti Törvényszék Irattára
• Kecskeméti Megyei Bíróság – B.1234/1957. Szobonya Zoltán és társai pere

Irodalom

• Adatbázis az 1956-os megtorlás során kivégzettek pereiről – www.perek56.hu, 2018. július 23.
• B. Stenge Csaba: Dr. Szobonya Zoltán katonai pályafutása. Hadtudományi Szemle, 2014/3. 251–258. http://archiv.uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2014/2014_3/14_3_f_bstenge.pdf, 2018. július 23.
• Szobonya Zoltán emlékoldala – www.szobonyazoltan.com, 2018. július 23.