Miről lehet tárgyalni, ha az egyik fél annektálni akarja a másik országát, az viszont hajthatatlan? Ez volt a kérdés a grönlandi és dán külügyminiszter washingtoni útja előtt.
Vivian Motzfeldt és Lars Løkke Rasmussen látogatását utazónyelven szólva „upgradelték”, mivel eredetileg amerikai kollégájuk, Marco Rubio lett volna a házigazda. Jött azonban JD Vance alelnök, aki jelezte, hogy személyesen akar egyeztetni velük.
Felmerült, hogy az amerikai katonai erővel szemben minimális ellenállásra képes Grönland és az eddigi hűséges és legrégebbi amerikai szövetséges,
Dánia – amelynek a koronája alá Grönland tartozik – átélheti a saját „Zelenszkij-pillanatát”, azaz ugyanúgy nyilvánosan megszégyenítik a küldötteit, mint majd’ egy éve a Washingtonba látogató ukrán elnököt.
Donald Trump és alelnöke ugyanis folyamatosan hangoztatja keményvonalas pozícióját, hogy így, vagy úgy, de Amerika megszerzi Grönlandot. „Elfogadhatatlan bármi, ami minimum nem teljes amerikai ellenőrzés” – közölte az elnök.
A megalázó pillanatok elmaradtak, sőt, dán részről Rasmussen huszárosan kimondta a találkozó után: „alapvető nézetkülönbség” van Amerikával. A látogatás azonban grönlandi-dán szempontból annyiban eredményes, hogy a felek megállapodtak: munkacsoportot hoznak létre a vita rendezésére. Ami a hétköznapi nyelvezetre lefordítva annyit tesz, hogy kitolták az esetleges amerikai kényszerítő lépések idejét.
„A csoport feladata – szerintünk – az, hogy az amerikai nemzetbiztonsági aggályokra koncentráljon, de ne lépje át a Dán Királyság vörös vonalait”
– fogalmazott a koppenhágai külügyminiszter. Donald Trump azzal érvel: Grönlandot azért kell kooptálni az Egyesült Államokba, hogy „Kína vagy Oroszország ne tudja ott átvenni az ellenőrzést” és hogy az úgynevezett Aranykupola rakétavédelmi pajzs létfontosságú eleme legyen. Szerinte a NATO „sokkal hatalmasabb lenne, ha Grönland amerikai kézben lenne”.
Nem titok, hogy a hatalmas szigeten található ritka földfém-kincs is érdekli. Továbbá foglalkoztatja a globális felmelegedés miatt jobban hajózható Észak-keleti átjáró, benne az orosz ellenőrzésű Északi-tengeri úttal, amely – révén, hogy rövidebb a déli útvonalnál –
lehetőséget ad az orosz energiahordozók gyorsabb és olcsóbb szállítására, továbbá Moszkva számára a svéd és finn csatlakozással „NATO-beltengerré” változott balti-tengeri útvonal alternatívája.
Dánia és az európai NATO-szövetségesek már a látogatás előtt azzal próbálták oszlatni az érvként felhozott amerikai aggályokat, hogy fokozzák a katonai jelenlétet a szigeten, ahová Svédország és akár Nagy-Britannia is csapatokat vezényelhet. „A mai naptól kiterjesztett katonai jelenlét lesz Grönlandon és körzetében” – jelentette be szerdán a dán védelmi minisztérium. Franciaország is hallatta a hangját: „szorosan figyeljük a helyzetet és Dániával teljes szolidaritásban lépünk majd fel” – mondta Emmanuel Macron elnök, miközben a grönlandi kormányfő kinyilvánította: ha most kell választani, akkor Dániát választják. Trump válasza erre viszont: „ez az ő bajuk, nem értek vele egyet. Nagy gondja lesz belőle”.