Fenyegeti a "Trondheimi Troll" az energiaellátást, de egész télen áramkimaradások lehetnek a briteknél

Troll fenyegeti a brit háztartásokat, a média által "Trondheimi Trollnak" elnevezett és Észak-Európából érkező hideghullám. Becslések szerint a fűtésre költött napi 6 és fél font helyett immár 10 fontot, 4700 forintot kell fizetni.

A Telegraph című lap megjegyezte, hogy az elektromos hálózatot fenntartó National Grid novemberben épphogy elkerülte az áramszünet-vészterv életbeléptetését. A fagyos tél azonban még inkább megterhelheti az elektromos hálózatot.

„Ez a hét és a következő jó fokmérője lesz annak, mennyire biztonságos a brit energiaellátás. Múlt hétfőn és kedden már ízelítőt kaptunk ebből”

– mondta Fabian Ronningen, a Rystad Energy nevű cég elemzője.

Az említett napokon jelentősen megugrott a fogyasztás és eloszlatta a novemberi enyhe idő miatti hamis bizakodást. Szakértők szerint a szigetországban extrémnek számító hideg, a gyenge széljárás és a francia atomerőművek számos gondja nagy nyomás alá helyezi a brit elektromos hálózatot.

A National Grid továbbra is azt hajtogatja: kiindulópontja az, hogy az Egyesült Királyság elkerüli az áramszüneteket. De – tette hozzá – áramszünetek lehetnek, ha visszaesik az áramimport és nem lesz elegendő gáztartalék. A brit angolban a „lehet” szó a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy „lesz” – a forgatókönyvet nem zárta ki John Pettigrew, a vállalat főnöke, aki szerint

„január és február legsötétebb estéin” ismétlődő áramszünetek lehetnek.

A szakértők és politikusok nyugtatni próbálják a közvéleményt, hogy nem a háztartások, hanem az ipari fogyasztók számíthatnak kimaradásokra – aminek viszont súlyos gazdasági ára lesz. A karácsonyi pulykát tehát be lehet tolni a sütőbe, de az acél-, vegyipari, papír- és üveggyártók azzal szembesülhetnek, hogy vissza kell fogniuk a termelést – mondta Jeremy Nicholson, az Alfa Energy nevű energiapiaci elemzőcég munkatársa.

Közben Nagy-Britannia egyezményt kötött az Egyesült Államokkal az amerikai csepfolyósított gáz-import megduplázásáról. Rishi Sunak miniszterelnök ezt úgy kommentálta, hogy „egyszer s mindenkorra megszüntetjük a függőséget egy bukásra álló rezsim szeszélyeitől”. Igaz, a szigetország a háború előtt is energiaigényei mindössze 4 százalékát fedezte orosz gázból. Mindez azonban így is font milliárdokba került.

A britek abban is különböznek az európaiaktól, hogy

a gázigények töredékét raktározták el előre: körülbelül 5 százalékot, szemben például Németország 96 százalékával.

A többit napi áron importálták, például Norvégiából, Európából vagy Katarból. Most újranyitottak egy Északi-tengeri tárolót, amely néhány heti mennyiséget tud befogadni.

A britek energiafüggősége tehát abban nyilvánult meg, hogy őket is érintik az orosz gázszállítások eltűnésével összefüggő európai gondok. „A korábbi politika hibája volt, most fizetjük meg ennek az árát” – mondta Robert Gross, a brit Energiakutatóközpont igazgatója.