Kína nemrégiben egy monumentális projektbe vágott bele: egy 10 ezer méter mély lyukat fúrnak a földkéregbe, céljuk azonban nem a túloldal elérése, hanem az időutazás – írja az IFL Science beszámolója nyomán az Index.
A kutatók tíz kőzetrétegen terveznek áthatolni, hogy elérjék a krétarendszernek nevezett réteget – ezek a kőzetek 145 millió évesek, és a kutatók reményei szerint választ adhatnak a bolygó geológiai múltjának rejtélyeire.
A mélységi fúrás csúcstartója továbbra is a legendás Kola-félszigeten 1970-ben végzett szovjet kísérlet, melynek során a szakembereknek sikerült 12 263 méterig lejutniuk.
Ez mélyebb, mint a Mariana-árok legalsó pontja. A kísérletet végül az odalent uralkodó magas hőmérséklet (180 Celsius-fok) miatt kellett leállítani, ami miatt tönkrementek a fúrófejek.
A mélyfúrások során kiderült, hogy a tankönyveinket néhol át kell írni. A Kola-félszigetnél végzett kutatások három megdöbbentő felfedezést hoztak:
- Víz a mélyben: a tudósok úgy vélték, a víz nem szivároghat le ilyen mélyre, mégis nedves kőzeteket találtak 12 kilométeren.
- Gránit mindenütt: a várt bazaltréteg helyett a kontinentális kéreg ezen a ponton végig gránitból állt, ami más szerkezetet mutatott, mint az óceáni aljzat.
- Bizonyíték a lemeztektonikára: a talált kőzetminták megerősítették a kontinensvándorlásról szóló elméletet, ami a projekt indulásakor még korántsem volt olyan elfogadott, mint ma.
A mélységen és a hőmérsékleten kívül a nyomás is problémát jelentene, ha emberként le akarnánk ereszkedni a bolygó belsejébe.
Doug Wilson, a University of California geofizikusa szerint a mély felé haladva minden három méteren egy atmoszférával nő a nyomás. Mire elérnénk a föld középpontját (amihez 6370 kilométer mélyre kellene lefúrnunk), a nyomás értéke meghaladná az 1 179 423 669 639 374 797 hektopascalt (hPa). Összehasonlításképpen: a tengerszinten mért normál légnyomás mindössze 1013 hPa.
Ekkora nyomás mellett a levegő és az emberi test is úgynevezett szuperfolyékony állapotba kerülne , azaz omlanánk össze és válnánk egyfajta sűrű masszává. Ráadásul még ha elméletileg sikerülne is átfúrni magunkat a vasból és nikkelből álló magon, a Föld középpontjában beállna a súlytalanság, amikor a bolygó tömege minden irányból egyenlő erővel hatna ránk, így egy pillanatra lebeghetnénk, mielőtt megkezdenénk a hosszú és fáradságos felfelé utat a túlsó oldal irányába.