A Jóás júdai király (i.e. 843–i.e. 797) és Amásia júdai király (i. e. 822–i. e. 768) uralkodásának idején épült, kőből kifaragott ősi csatornák pontos célja tisztázatlan, de valamilyen termelő-ipari munkát szolgálhattak, valószínűleg valamilyen termék áztatására használták azokat.
Központi elhelyezkedésük Dávid városában arra utal, hogy az uralkodói palota vagy a Szentély gazdaságához kapcsolódhattak az IAA és a Tel-Aviv-i egyetem régészeinek közös kutatása szerint. Eddig két, egymástól körülbelül tíz méterre lévő szerkezetet tártak fel, amik egy nagy rendszert alkothattak.
Ilyen építményeket Izraelben korábban sehol sem találtak.
Jobb megértése érdekében még a rendőrség törvényszéki szakértőit is bevonták a kutatásba annak ellenőrzésére, hogy vannak-e a csatornákban szerves maradványok vagy vérnyomok, de mindeddig hiába, mert nem találtak magyarázatot létrehozásukra.
Mivel a csatornák nem vezetnek vízelvezető medencébe, és az áramlási irányuk is változó, lehetséges, hogy termékek áztatására használták azokat.
A lenvászon előállításához hosszú ideig kell áztatni a lent, hogy megpuhuljon. De egy másik lehetőség, hogy a csatornákban datolyát melegítettek a napon, hogy datolyamézet készítsenek belőle. Az erre szolgáló medencék hasonló alakúak távoli helyeken, például Ománban, Bahreinben és Iránban.
Az ásatási leleteket a nyilvánosság számára is bemutatják, látogathatóak lesznek a jövő heti, az ősi Jeruzsálem tanulmányozásának szentelt huszonnegyedik tudományos régészeti konferencián.