Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet 1988-ban alapította az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO). Az IPCC avégett született, hogy a döntéshozók képesek legyenek eligazodni a már akkoriban is nagyon ellenmondásos, vagy legalábbis rendkívül komplex, éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredmények útvesztőjében. Emellett alapvető cél volt, hogy a testület úgy összegezze a meglévő tudományos ismereteket, hogy a kormányok azokat el is fogadják, elkerülendő az olyan vitákat a későbbi nemzetközi tárgyalásokon, amik abból erednek, hogy az egyes országok kutatói mást és mást mondanak – magyarázta Ürge-Vorsatz Diána az InfoRádióban. Az volt a cél, „hogy legyen egy mindenki által elfogadott alap tudományos dokumentum, amire már lehet építeni azután a nagyobb politikai megegyezéseket.”
A klímakutató nagyon nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy több mint 90 ország képviselőjének bizalmát megkapva egyike lehet a szervezet három alelnökének. Megjegyezte: természetesen az adott jelöltek ismertsége és szaktudása is sokat nyom a latba, de miután az ENSZ alapvetően egy diplomáciai szervezet, végső soron nem ő, hanem Magyarország kapta a szavazatot. A kinevezést hatalmas felelősségnek nevezte, mondván
az éghajlatváltozással kapcsolatos döntéseken, és az ezekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeken egyre nagyobb a politikai nyomás,
hiszen hatalmas gazdasági érdekekről, vagy ellenérdekekről is szó van.
„Egyre több az érdekelt, ellenérdekelt csoport, nem beszélve az éghajlatváltozással kapcsolatos hatalmas pénzáramlásokról.”
Ürge-Vorsatz Diana úgy véli, a vállalásoknak köszönhetően tapasztalható némi javulás, mi több, az ENSZ legutóbbi, tavaszi jelentésében le is szögezte, hogy bizonyos országok valóban csökkenteni tudták a kibocsátásukat, aminek eredményeként a szervezet már „levette a Földet a legrosszabb éghajlatváltozási pályáról”. Mint mondta, egyes számítások alapján – a korábbi kibocsátási pályák miatt – akár 5-6 Celsius-fokkal is megnövekedhetett volna a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom előttihez képest az évszázad végéig, most viszont inkább már úgy látják, hogy ez – remélhetőleg – nem fog 4 fok fölé menni, akkor sem, ha nem kerülnek további szakpolitikák bevezetésre.
Amennyiben viszont a vállalásokat mindenki maradéktalanul betartja, durván 2,5-3 fokos emelkedés valószínűsíthető az évszázad második felére – tette hozzá a szakértő.
„Ez sajnos még mindig nagyon ijesztő, mert már egy 1,5 fokos melegedés is visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat be”
– hívta fel a figyelmet Ürge-Vorsatz Diána, példaként említve az óceáni áramlási rendszerek összeomlását, a grönlandi jég végérvényes elolvadását vagy az amazonasi esőerdők elszavannásodását.
Az ENSZ ezért is hangsúlyozza, hogy minden tized fok melegedés számít, és hogy mennyire fontos megállítani a globális felmelegedést.