Tavaly a világ chipgyártói jelentős kapacitásbővítéseket indítottak, 39 új gyártóüzem telepítését jelentették be, amelyek közül 12-nek már az építése is megkezdődött – mondta a VG-nek Józsa Bence, az Equilor elemzője, hozzátéve, hogy egy chipgyár építése az első kapavágástól a termelés megkezdéséig legkevesebb másfél-két évet vesz igénybe. Tehát leghamarabb 2023 második felében állhatnak termelésbe az új üzemek, de valószínűbb, hogy a piaci hatásuk csak 2024 első felétől lesz érezhető.
A The Wall Street Journal szerint a chipipar két fontos felvevőpiacán is ellenszélbe került. Jelentősen visszafogja a keresletet a kínai gazdaság lassulása, amelyet időnként a padlóra nyom a zéró Covid-politika. A sanghaji zárlat nemcsak a gyártósorokat állította le, a jövedelmeket is visszavetette, így egyszerre hatott negatívan a vállalkozásokon és a fogyasztókon keresztül a chippiacra. Hasonló tüneteket okoz, hogy a kockázatkerülés miatt ugyanis lendületét vesztette a tengerentúli IT-szektor. Az elszabadult infláció pedig a fogyasztók oldaláról veti vissza – többek közt – az elektronikus eszközök iránti keresletet.
Paradoxonnak tűnik, hogy miközben a chipgyártók még nagyban építkeznek, a piac már a csökkenő kereslet iparági hatásaira spekulál. A tajvani TMSC chipgyártó globális technológiai vezető szerepével és erős árképző erejével valószínűleg könnyebben átvészelheti a lassuló keresletet, mint a versenytársai. Annál is inkább, mert jelentős piaci részesedéseket szerzett a kisebb szereplők kárára. Ugyanakkor azok a vállalatok, amelyeknek a termékei érzékenyebbek az iparági árképzési ciklusokra – például a Samsung Electronics és az SK Hynix memóriachipjei – többet szenvedhetnek az előttünk álló hónapokban.
A chippiac rendkívül szegmentált, cizelláltabb chipek előállítására csak néhány gyártó képes. A kínaiak az amerikai szankciók miatt nem juthatnak hozzá a legmodernebb chipgyártó berendezésekhez. Így rövid távon csak a tömegchipek gyártására van esélyük, miközben a Tajvani-szoros túloldalán a legmodernebb gyártósorok üzemelnek.