"Bár a telihold minden hónapban szembe kerül a Nappal, a holdpálya apró dőlése miatt mégsem takarja ki Földünk a napfényt, így hónapról hónapra gyönyörködhetünk a teliholdban. Egy-két évente azonban pontosan egy egyenesbe esik a Nap, a Föld és a Hold, és a Föld hatalmas árnyékkúpja kitakarja a napfényt. Ekkor következik be a holdfogyatkozás" - olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársainak beveztőjében.
A közelgő tudományos eseményről kérdés-felelet formában írtak a csillagászok.
- Miért nem fogy el a Hold? Mégis milyen fogyatkozás lehet az, amelynek során az égitest végig látható marad?
A válasz a Föld légkörében keresendő. Bár bolygónk árnyéka valóban eltakarja a Holdat, a Föld légkörének köszönhetően mégsem tűnik el teljesen a szemünk elől. Légkörünkben, akárcsak egy opálos bevonatú üveglapon vagy lencsén, megtörik és szóródik a napfény, amely így halványan megvilágítja a Holdat, amelynek fényessége azonban közel századára csökken holdfogyatkozáskor.
- Miért vöröses színű a Hold?
A légkörön keresztül haladó fény a fényszórás miatt színeire bomlik, akárcsak egy képzeletbeli prizma üvegén. A hosszabb hullámhosszú (vörös) sugarak kevésbé szóródnak a légkörben, ezért látjuk a naplementét is narancsvörös színben pompázni. Ugyanez a hullámhosszú fény folytatja útját a Föld gázburkán át a Hold felé, hogy felszínét vöröses árnyalatokba öltöztesse.
- Mit láthatunk hazánkból?
A részleges holdfogyatkozás 4:27 kezdődik, holdunk ekkor már csak alig 6 fokkal lesz a délnyugati látóhatár fölött. Így ezúttal egy sok körülménnyel nehezített, de annál egzotikusabb jelenségnek lehetünk szemtanúi. A holdfogyatkozás csak teljesen szabad délnyugati látóhatár mellett figyelhető meg. Binokulárban és kis távcsőben azonban megkapó látvány lesz az egyre nagyobb fázist öltő fogyatkozási holdsarló, ahogy a horizont tereptárgyai fölött lebeg. A légköri fénytörés (refrakció) laposra torzítja a holdkorongot, ráadásul az alsó felét jobban összenyomja, mint a felsőt.