Imre Bence: most már elhiszem, hogy vezére tudok lenni a válogatottnak

A magyar férfi kézilabda-válogatott nem tudta teljesíteni a torna előtt kijelölt célt, vagyis a legjobb nyolc közé jutást, csak a 10. helyen végzett a dán–norvég–svéd közös rendezésű Európa-bajnokságon. Ezzel együtt Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke a szereplést értékelve úgy fogalmazott, nincs ok a csalódottságra, mert Chema Rodríguez csapata megmutatta, hogy felveszi a versenyt a legjobbakkal, egy-egy meccsen apróságokon múlt, hogy nem a mieink győztek.

A magyar válogatott legjobbja Imre Bence volt, aki 46 góljával a góllövőlista hetedik helyén végzett, posztján, a jobbszélsők között pedig az egész mezőny legeredményesebbje volt. A nyáron a német Kieltől Veszprémbe igazoló kézilabdázó az InfoRádióban idézte fel az Eb-n történteket.

Hogyan értékeli a csapat teljesítményét?

Nagyon tanulságos világverseny van mögöttünk. Igazából pozitívan és negatívan sem lehet értékelni ezt a szereplést. Szerintem valahol a kettő között teljesítettünk. A célkitűzést nem értük el, így egy picit a negatív irányba billen most a mérleg. Összességében azonban azt gondolom, hogy rengeteg pozitív dolog történt az Európa-bajnokságon. Szinte az összes meccsen partiban voltunk az erősebb ellenfelekkel. Nem is volt olyan meccsünk, amit 5 vagy 8 góllal vesztettünk volna el, sőt háromgólos volt a legnagyobb különbségű vereségünk az egész tornán. Ez mindenképpen pozitívum. Azt gondolom, erre a csapatra lehet építeni. A keret átlagéletkora 24-25 év körüli, ami egyáltalán nem számít öregnek, de nagyon fiatalnak sem. Talán még nagyobb hit kell. Még jobban hinnünk kell magunkban és abban, hogy képesek vagyunk legyőzni erősebb csapatokat is.

Hogyan élték meg azt, hogy két sima győzelem után következett öt szoros meccs, melyeken összesen 2 pontot szereztek, de nagyobb szerencsével akár mindegyik találkozót megnyerhették volna?

Korábbi nyilatkozataimban beszéltem már egyszer-egyszer a szerencséről, most már nem szeretnék. Nem lehet mindig erre fogni a győzelmek elmaradását. Ez nem lenne hiteles a részemről. Tény, hogy nem értünk el oda, ahová szerettünk volna. Úgy látszik, nekünk kell még többet tenni azért, hogy bejussunk a legjobb négybe vagy az ötödik, hatodik helyen végezzünk egy világversenyen. Tavaly nagyon közel jártunk ehhez, idén messzebb kerültünk a legjobb négytől. Ugyanakkor ha meccsekre lebontva megnézzük, hogyan teljesítettünk, egyáltalán nem voltunk messze a legjobbaktól. Persze háromszor kikaptunk, és így nem lehet elődöntőbe jutni. Hozzáteszem, nem is érdemeltük volna meg ezek alapján. Azt gondolom, a 10. helynél azért többre hivatott ez a csapat. Azon leszünk a jövőben, hogy egyrészt kijussunk a következő világbajnokságra, másrészt ha ez megvan, akkor ott visszakerüljünk legalább a legjobb nyolc csapat közé.

Nagyon stabilan, magabiztosan lőtte a heteseket, de gondolom, legalább eggyel többet szeretett volna elvégezni a svédek elleni, döntetlennel záruló középdöntős meccsen, amelyen ön is és a magyar válogatott is kiválóan szerepelt.

Igen, a svédek elleni meccs végjátékában volt egy érdekes ítélet. Őszintén szólva engem nem viselt meg annyira az a meccs. Sokkal inkább a vereségek, mert azt gondolom, hogy nagyon jó lett volna megnyerni a Szlovénia elleni meccset, de persze a svédek ellenit is. Ezen tovább kell lépni, az ilyen vitatott ítéleteknél nem nagyon lehet mit tenni. A szövetség jelezte, hogy amit lehet, megtesz majd az ügyben. Történt, ami történt, nem tudunk mit csinálni. Ezek a játékvezetők egyáltalán nem rosszak. Abban a szituációban szerintem hibáztak, utána pedig talán nem mertek változtatni a döntésükön. A lényeg az, hogy egy jó meccset játszottunk az egyik házigazda ellen. Azt hiszem, erre kell emlékeznünk, ezt kell magunkkal vinnünk, és akkor szerintem ez még az önbizalmunkat is egy picit feljebb viszi.

Bánhidi Bence térdsérülése miatt nem lehetett ott az Eb-n, így Sipos Adrián volt a magyar válogatott csapatkapitánya. Ő mennyire tudta összekovácsolni a társaságot? Egyáltalán hogyan működött a csapatdinamika, az egység a torna alatt?

Szerintem nagyon jól. Nyilván sajnáltuk, hogy Bence nem tudott ott lenni az Eb-n, és nagyon hiányzott a játéka, a jelenléte. Sipos Adrián csapatkapitányként nagyon jól átvette ezt a szerepet, a pályán pedig Rosta Miklós főleg támadásban nagyon jól helyettesítette Bencét. Szerintem az egyik legjobb világversenye volt Rosta Miklósnak ez az Eb. Természetesen Bencét nem lehet teljesen pótolni, hiszen ő mind támadásban, mind védekezésben sokat hozzá tud tenni. Ne felejtsük, hogy ő világszinten is egy elismert játékos. Ez most így alakult. Nem úgy léptünk pályára, hogy arra gondoltunk, most Bence nélkül kell játszani, hanem arra, hogy Mikivel legyünk nagyon jók. Próbáltuk a saját játékunkat játszani, és nem azzal foglalkoztunk, hogy ki nincs velünk.

A torna egészét tekintve egy tízes skálán hányas osztályzatot adna magának?

Összességében azt gondolom, hogy nekem személy szerint ez egy jó torna volt. 8-as vagy 8,5-es osztályzatot adnék magamnak. A helyzetkihasználásommal és a pályán kívül betöltött szerepemmel is elégedett voltam. Azt gondolom, elkezdtem érezni, hogy vezérré tudok válni a válogatottban. Most már azért elég régóta a keret tagja vagyok, megértem erre a szerepre.

Az olimpiai ciklus lassan a feléhez közeledik, idén májusban a szerb–litván párharc győztesével játszanak oda-visszavágós vb-selejtezőt. Hogyan építi fel magában, hogy évről évre még többet tudjon hozzátenni a csapathoz, és ez által a válogatott a Los Angeles-i játékokra igazán jó legyen?

A fő célunk valóban az, hogy ott lehessünk a Los Angeles-i olimpián, de előtte még nagyon komoly feladatok várnak ránk. Tavasszal például jön a vb-selejtező. Azt gondolom, a csapatunknak még inkább el kell hinnie fejben, hogy képes komoly teljesítményekre és nagy győzelmekre. Ebben kell előrelépnünk. Taktikailag mindig fel vagyunk készítve, hiszen van egy fantasztikus szakmai stábunk, a szövetség mindent megad nekünk, támogatnak minket. Az Eb után egy kicsit tartottunk tőle, milyen lesz a reakció a szereplésünkre, de korrekt velünk mindenki. Azt gondolom, mindenki a helyzetet megfelelően felmérve értékelte ezt az Eb-szereplést. Ez azért elég ritka, mert nem mindenhol lennének ilyen megértőek és pozitívak egy Eb-10. hely után. A mi csapatunknak támogatói környezetre van szüksége, és mi ezt most is megkapjuk. Hiszek benne, hogy képesek vagyunk nagy dolgokra és bízom benne, hogy szép eredményeket fogunk elérni a jövőben. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy jelen pillanatban nem vagyunk a dán vagy a francia válogatott szintjén. Nekünk azonban a magunk szintjén kell a legjobb teljesítményt és a legtöbbet kihozni magunkból.