- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja
- A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme
Luis Felipe Monti 1901. május 15-én született Buenos Airesben. 1930-ban már rutinos, veterán játékosnak számított, megjárta az Huracánt, a Boca Juniorst, s élete legfontosabb hazai klubját, a San Lorenzót. Csapataival négy bajnoki címet szerzett. 1927-ben megnyerte az argentin válogatottal Dél-Amerika bajnokságát, aztán egy évvel később második lett az amszterdami olimpián.
Az 1930-as világbajnokságon, Uruguayban mind a négy mérkőzésen játszott, két gólt szerzett a világbajnoki döntőbe jutó, de ott a házigazdák ellen veszítő argentin csapatban.
1931-ben a Juventus Európába szerződtette, s ezzel új korszak kezdődött a pályafutásában, de a világfutballban is.
A kor legfontosabb posztján, a középfedezetén játszó Monti kulcsfigurája lett a Juventusnak, s egyben az olasz válogatottnak, amely a honosított dél-amerikai játékosokra, az oriundókra építve a világ legerősebb válogatottja lett.
Monti az 1934-es világbajnokság mind az öt olasz mérkőzésén játszott,
aranyéremmel zárta a tornát.
Nemcsak az első, két világbajnoki éremmel büszkélkedhető futballista lett, hanem ő volt az egyetlen, aki az uruguayi és az olaszországi világbajnokság minden fordulójában, összesen kilenc mérkőzésen szerepet kapott. A torna egyik legjobb játékosaként ünnepelték.
Mindmáig ő, s ameddig a FIFA nem változtatja meg a mostani szabályokat, ő is marad az egyetlen futballista, aki két különböző ország válogatottjával világbajnoki érmet nyert.
A torna után is maradt az olasz válogatottban, 167 centijéhez 76 kiló társult, nem ijedt meg egyetlen félelmetes csatártól sem. Doble Archónak, szabadon fordítva duplaszélesnek becézték. Néha nemcsak veszélyesen, hanem önveszélyesen is futballozott, a harmincas évek egyik legdurvább mérkőzésén, a londoni Highburyben, a lábát törte az angolok ellen.
1939-ben, harmincnyolc évesen búcsúzott el a Juventus első csapatától, egy olyan korban tűnt ki elnyűhetetlenségével, amelyben alig-alig futballozott valaki magas szinten 32-33 éves kora után.
Élete alkonyán Luigiból ismét Luis lett, visszatért Argentínába. A Buenos Aireshez közeli Escobarban hunyt el 1984. szeptember 9-én.