A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) székházában tartott rendezvény egy rövid filmvetítéssel kezdődött, majd Orendi Mihály MOB-alelnök úgy fogalmazott, a "szép mozgás a szemek zenéje, márpedig nehezen elképzelhető, hogy az ember ennél szebb muzsikát láthat az életben."
Ady Endrét idézve hozzátette, ha valakire igazán illik az Értől az Oceánig jellemzés, az Szabó Katalin, hiszen szülőfalujától, a Kovászna megyei Zágontól egészen Los Angelesig jutott, ahol az 1984-es olimpián négy aranyérmet nyert. Ugrásban, gerendán és talajon, valamint csapatban a román válogatottal győzött, egyéni összetettben pedig második lett.
Az ötödik szer - Szabó Kati életei című könyv szerzője, Csinta Samu elárulta, régi vágya volt a kötet megírása, mivel az 50 éves sportember a férjével és két gyermekével 25 éve a franciaországi Chamalieres-ben él, ezért már nincs reflektorfényben, bár márciusban elkezd utánpótlásedzőként tevékenykedni.
Tanulság - a szerző interjúja az InfoRádióban
Csinta Samu szerint "mi »civilek«, sporton kívüliek, hajlamosak vagyunk csak a csillogást, a kirakatot, az eredményeket nézni, és ha az eredmények mögött lévő munkát keressük, hajlamosak vagyunk - főleg a tornasport esetében - egész extrém szenvedésekről beszélni, úgymond kellemesen borzongani, hiszen ebben a sportban elég sok erőszak volt korábban - verések, akár pszichikai terror is". A Szabó Katival folytatott beszélgetések arról győzték meg a szerzőt, hogy tévúton jár, aki így gondolkodik.
"Számukra ezek az évek, minden megpróbáltatással együtt, magát az életet, a mindennapokat jelentették. Nehéz volt, de nem volt benne semmi különös. Többé-kevésbé ismerték a céljukat, a legjobbak szerettek volna lenni a világon, ezért megtettek mindent vagy majdnem mindent, amit kértek tőlük. Ez a normalitás állapota volt."
Ma már tudja, hogy "ezek a lányok így élték a fiatalságukat, nem tekintették és nem tekintik ma sem áldozatnak magukat. Úgy vélik, a mérleg egyensúlyban van, és ha újrakezdhetnék, többé-kevésbé ezt csinálnák".
Az újságíró és a legendás sportoló közös munkája tavaly tavasszal kezdődött, és Csinta elmondása szerint a kötet leszámol néhány félreértéssel és téveszmével. Ezek közül az egyik, hogy a tornasport a kívülállók számára nagyon kemény világnak tűnik, a versenyzőknek viszont a rengeteg edzés, az extrém erőkifejtés, a koplalás és egyéb áldozatvállalás ellenére nem az, sőt szinte az életüket jelenti.
A szerző nemcsak a korábbi kiváló sportolót, hanem számos edzőjét, pályatársát, ismerősét megszólaltatta a mű készítése közben. "Ez a könyv messze kilépett egy szokványos sportolói életpálya bemutatásának kereteiből" - vélekedett.
Csinta Samu a könyv címére utalva kifejtette, Szabó Katalin számára az ötödik szer, vagyis az ötödik kihívás a mérleg volt, mivel rendkívül sokat küzdött a fogyasztással, amit nem kilókban, hanem dekagrammokban mértek.
Szabó Katalin - aki 1983-ban, 15 évesen aranyérmet nyert talajon a budapesti világbajnokságon - elárulta, már évek óta foglalkoztatta, hogy könyv készüljön a pályafutásáról, de korábban nem volt megfelelően felkészülve lelkileg, hogy meséljen az életéről.
"Ezt a kötetet édesanyámnak ajánlom. Ha ő nincs, nem lettem volna tornász, nem lettem volna az az ember, aki ma vagyok, ilyen kemény, erős és ambiciózus" - mondta. Hozzáfűzte, a könyv egyfajta gyógyszer a számára, mert sok dolgot kimondhatott, amire korábban nem volt lehetősége.
Elhangzott, hogy nagyon sok barátja volt a magyar tornászok között, de a román válogatottnál megtiltották neki, hogy magyarul beszéljen velük. "Nem volt könnyű helyzet számomra, mert mindig sokat segítettek, nagyon jó volt a viszony közöttünk" - árulta el Szabó, aki 1983-ban és 1984-ben 17 alkalommal mutatott be hibátlan, 10 pontot érő gyakorlatot.
Megjegyezte, még ma is rendszeres kapcsolatban van korábbi csapattársaival, köztük az ötszörös olimpiai bajnok Nadia Comanecivel is.
Szintén szóba került, hogy a körülmények - például volt olyan év, hogy egyetlen szabadnapot sem kaptak - és a rendkívüli terhelés miatt többször abba akarta hagyni a sportolást, de minden alkalommal gyorsan meggondolta magát. Amikor valóban véget ért a karrierje, kilépett a civil életbe és elkezdte tanulmányait a bukaresti testnevelési egyetemen, nagyon nehéz dolga volt, mert a tornán kívül eleinte semmi máshoz nem értett.
Szabó szerencsésnek tartja magát, hogy pályafutása során komoly sérülése és műtétje sem volt, bár az utóbbi időben már jelentkeztek nála az élsportból adódó fájdalmak.
A 2000-es évek eleje óta egyre többször meghívják különböző rendezvényekre Romániába, és bevallása szerint, amikor csak tudja, mindig elfogadja az invitálást.
A könyv román nyelvű kiadását tavasszal mutatják be.