„Azt hittem, hogy meghaltam, de az csak a dupla adag ketamin volt, amit belém nyomtak. Nagyon durva hallucinációim voltak. Azt gondoltam közben, hogy milyen jó filmet lehetne csinálni ebből a nézőpontból, ahogy mennek a neonok a mentőkocsi ablakában, meg azok a hangok. Amikor kezdtem kitisztulni, akkor beugrott, hogy ú, basszus, ez a kórház, akkor valami nagy baj van” – mondta el színházi balesetéről Szász Júlia a hvg.hu-nak adott interjújában.
A színésznő és Horváth Lajos Ottó színész a Rómeó és Júlia című előadás közben leestek a vastraverzekkel felépített díszlet felső emeletéről. A balesetben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó súlyosan megsérült, a történtek után mindkettejüket azonnal műteni kellett.
Szász Júlia az interjúban többek között arról is beszélt, hogy sokat sírt, miután a sajtó cikkeket írt az Instagram-oldalára kitett, 24 órán át elérhető posztjából, ugyanis rengeteg támadást kapott a leírtak miatt. „Úgy jött le, mintha egy megmondóember lennék, pedig én ettől ódzkodom, meg picsogni sem volt célom” – mondta.
Megváltozott a munkához való hozzáállása is, már nem szeretné úgy folytatni, ahogy eddig csinálta. Három hónap után csak most, a napokban tudott hazaköltözni, ugyanis korábban nem tudott volna lépcsőzni.
A baleset előtt könnyebben tudta kezelni a szomorúságot: olyankor elindult a városban, intenzív tempóban sétált cél nélkül, és közben zenét hallgatott. „Előtte nagyon sokat jártam edzőterembe és jógázni is, érzelemszabályozásként is használtam a mozgást, ha túltelítődtem, akkor megnyugtatott. Most nem volt ez az eszköz, és főleg az első két hónapban elég erős hangulatingadozásaim voltak. Nem tudtam hogyan levezetni azt a sok mindent, ami felgyülemlett bennem” – mondta. Arról is beszélt, hogy a baleset óta pszichológushoz jár, a folyamat nagyon sokat segít neki a lelki felépülésben.
Az elmúlt időszakban nagyon elbizonytalanodott a színészettel kapcsolatban, de ez nem csak a baleset miatt van így: „Kiégési tüneteket produkáltam, és sokszor nehéz volt színpadra állnom. Az egész szakma helyzetéből adódóan is meginogtam, hogy ennek így van-e értelme. Azt éreztem, hogy csak egyre rosszabb lesz, fullasztó volt. Cserhalmi mondta, hogy amióta a pályán van, nem volt még ilyen nehéz színésznek lenni”.
A baleset nélkül szépen lassan változtatott volna életén, de a szerencsétlenség közbeszólt, amiért hálás.