A Gázai övezet jövőjéről tárgyalt Egyiptomban, majd Izraelben Jared Kushner béketárgyalásokért felelős amerikai különmegbízott. Talán új lendületet vehet a béketervről való egyeztetés, de közben a törésvonalak továbbra is látszanak az arab államok és Izrael között is. A legnehezebb és a legvitatottabb kérdés továbbra is a Hamász lefegyverzése, illetve egy lehetséges palesztin átmeneti kormányzat megteremtése.
Ezen a tárgyaláson érdemi diplomáciai áttörést nem sikerült elérni, de az rendkívül pozitív fejlemény, hogy az elmúlt napokban a Hamász végső soron beleegyezett abba, hogy sor kerüljön a lefegyverzésére. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy
a Hamász részéről ez inkább egy taktikai lépés volt-e, vagy valós beleegyezés
– vetette fel az InfoRádióban Csicsmann László Közel-Kelet szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
Ugyanis az egyiptomi tárgyalásokon, ahol a Hamász vezetésével is találkozott az amerikai különmegbízott, a terrorszervezet jelezte, hogy csak akkor hajlandó megtenni az első lépéseket a lefegyverzés irányába, ha Izrael megkezdi a kivonulást a Gázai övezetből. Izrael pedig éppen fordítva látja ezt, és jelezte Kushner számára, hogy valójában továbbra is biztonsági fenyegetésként látja a Hamászt, és amíg nem teszi meg elsőként a lépést, addig Izrael nem fog kivonulni az úgynevezett sárga vonal mögé, amely lényegében tavaly október óta kettéosztja a jórészt Izrael által ellenőrzött Gázai övezetet.
Mindazonáltal Csicsmann László szerint apró előrelépéseket sikerült elérni. Például tárgyaltak a katasztrofális humanitárius helyzetről és arról, hogy miként lehetne elkerülni a humanitárius válság további mélyülését. Ebben megállapodás született: Izrael is beleegyezett abba, hogy a tiszta ivóvíz biztosítása érdekében további lépéseket kell tenni, összehangoltan a Béketanács tevékenységével. Ugyanakkor
érdemi áttörésre nem számíthatunk
– jegyezte meg a Közel-Kelet-szakértő.
Nagyon sok diplomata kifejezetten közegészségügyi katasztrófától tart a Gázai övezetben, ez valós veszély – tette hozzá. Közeledik az ősz és a tél, miközben a palesztin lakosok jelentős része olyan sátrakban él, amelyek alapvetően alkalmatlanok a lakhatásra, és továbbra sincsen elegendő gyógyszer, orvosi ellátás, élelmiszer a régióban. Ezeket a problémákat orvosolni kell, csakhogy a felek egymásra mutogatnak.
A Hamász szerint Izrael bojkottálja a tavaly októberben elfogadott tűzszüneti megállapodás második szakaszának a végrehajtását, addig pedig Izrael fenntartja magának azt a jogot, hogy továbbra is célzottan likvidáljon Hamász-vezetőket. Ezt az Egyesült Államok is kritizálta, hiszen a 15 pontos béketervnek, amelyet júliusban az Egyesült Államok előterjesztett, pontosan az lenne a lényege, hogy mindkét fél komolyan vegye a tűzszünetet, amit egyébként tavaly október óta számos ponton megsértettek.
Izrael számára a nehéz helyzetet a közelgő választások jelentik – emelte ki Csicsmann László.
„Az izraeli lakosság nagy része alapvetően nem támogatja azt, hogy Izrael kivonuljon a Gázai övezetből, de az sem, hogy a palesztin állam felé lépéseket tegyenek. A Hamász ezért is szabja feltételként, hogy akkor hajlandó átadni a palesztin technokrata kormányzat számára a hatalmat, hogyha ebből az következik, hogy elképzelhető egy valós államiság a Gázai övezetben, illetve a palesztin területeken” – mutatott rá a Közel-Kelet-szakértő.
Úgy látja, a Hamász taktikai lépést hajtott végre az engedékenységnek tűnő bejelentésével. Pontosan tudták ugyanis azt, hogy közelednek az izraeli választások, és Benjámin Netanjahu nagyon nehéz diplomáciai helyzetben van.
„Az őt kritizáló izraeli ellenzék ugyanazt mondja, amit a kormányának a jobboldali tagjai, nevezetesen, hogy nem szabad feladni a gázai övezet ellenőrzését. De közben Netanjahu számára az is kihívás, hogy az egyik erőssége az Egyesült Államok vezetésével fenntartott kiváló viszonya volt, ami épp meginogni látszott az elmúlt hetekben. A közvélemény-kutatási adatok szerint
Netanjahu támogatottsága meglehetősen csekély: a legutóbbi mérés szerint 33 százalék támogatja a miniszterelnökségét”
– fejtette ki Csicsmann László. Hozzátette: a Hamász esetében történelmi lépésről pedig akkor lehet majd beszélni, hogyha tényleg leteszik a fegyvert.
Megjegyezte még, hogy a palesztin belpolitikában is komoly kritikák érték az Egyesült Államokat, hiszen például a Mahmud Abbász vezette Palesztin Hatóság álláspontja szerint már azzal legitim politikai szereplővé teszi Washington a Hamászt, hogy egyáltalán tárgyal a terrorista szervezettel. Ez egyébként Izraelben is megfogalmazódott kritikaként, elhangzott Netanjahu és Kushner találkozóján is, amelyhez később csatlakozott Tony Blair, illetve Nikolaj Mladenova a Béketanács részéről.
Időközben a másik konfliktuszónában, a Hormuzi-szorosnál hétfőn letelt a 60 napos tűzszüneti megállapodás ideje. Ez a 60 nap nem hozott áttörést, de a határidő lejártának nem volt már nagy jelentősége, miután az első pár napban mindkét oldal megsértette a megállapodás tartalmát.
„Most zajlanak az egyeztetések Irán és Omán között a Hormuzi-szoros megnyitása kapcsán. Nagy kérdés, hogy ennek mikor lesz eredménye. Ha megállapodnak, akkor az arról fog szólni, hogy a két ország kvázi elismeri azt, hogy ez a két állam rendelkezik szuverenitással a Hormuzi-szoros felett, illetve hogy a hajók a Hormuzi-szoroson való áthaladáskor először az úgynevezett észak-iráni szakaszt használják, a szoros elhagyásakor pedig átlépnek a déli, ománi szakaszra. Így mindkét államnak szerepe lesz a forgalomban, ami Iránnak és Ománnak is megfelelő lehet.
Az Egyesült Államok számára azonban ez nem feltétlen pozitív, hiszen ezáltal el kell ismernie Irán szerepét”
– értékelt Csicsmann László.
A Közel-Kelet-kutató szerint az Egyesült Államoknak két opciója van:
- kivárja a tárgyalásokat: valószínűleg vannak háttéregyeztetések az Egyesült Államok és Irán között, illetve Ománnak az egyeztetésekben kulcsszerepe van, bár lehet, hogy az erőfeszítései ismét eredménytelenek maradnak;
- valamilyen szinten „amerikai szuverenitás alá helyezi” a Hormuzi-szorost, erről Donald Trump is ejtett már néhány szót.
Utóbbit kizárólag szárazföldi támadással lehet megtenni a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint,
különösen a Hormuzi-szoros mentén található kis szigetek elfoglalásával.
Ám ez olyan kockázattal jár, amelynek nagyon komoly amerikai áldozatai, következményei lehetnek, és egy még inkább elnyúló háborúhoz is vezethet, amely „egyáltalán nem biztos, hogy amerikai szempontból pozitív” fejlemény, hiszen már maga ez a háború is népszerűtlen, az amerikai lakosság stratégiai hibaként értékeli az iráni helyzetet – emelte ki Csicsmann László az InfoRádióban.
(A nyitóképen: Palesztin belföldi menekültek szükségsátrai az izraeli légicsapásokban lerombolt Dzsabalíjában, a Gázai övezet északi részén 2026. augusztus 7-én. Az ENSZ szerint a 40 kilométer hosszú tengerparti földsáv lakosságának 90 százaléka, mintegy 1,9 millió ember kényszerült otthona elhagyására az izraeli erõk és a Hamász palesztin iszlamista szervezet közti háború 2023. októberi kitörése óta.)
A cikk Varga Mónika interjúja alapján készült.