Az egész akció hivatalos indoklása az amerikai energiaügyi minisztertől, Chris Wrighttól kezdve Donald Trump elnökig bezárólag, hogy mindez a zűrzavar, az olajárak emelkedése egy rövid távú fájdalom egy hosszú távú nyereség érdekében. De közben nem tudjuk a részleteket, hogy meddig fáj, és mennyire fog fájni – mondta Csizmazia Gábor.
Az amerikaiak most azt mondják, hogy legutóbb a Biden-adminisztráció alatt nőtt meg az olajár, akkor nagyjából 123-124 dollár volt a csúcs. Most 100 dollár fölött van.
„Volt, hogy a 120 dollárt is elérte, de ha nem tévedek, nem azon zárt. Elképzelhető, hogy majd még eléri. Az üzemanyagár az Egyesült Államokban most még gallononként 4 dollár alatt van, 29 százalékkal drágult. Senki nem tagadja le, hogy drágult, de még mindig alacsonyabb, mint a Biden-adminisztráció idejében. És Trumpék, csak ugye ezt néha már irritáló hallgatni, folyton Bidenre mutogatnak így másfél évnyi kormányzás után. Ezt teljesen megértem, csak ők azt mondják, hogy amikor 2022-ben 40 éves csúcsot döntöttek az árak úgy, hogy még az infláció is 40 éves csúcson volt, akkor az a piac organikus válasza volt. Merthogy jöttek a szankciók Oroszország ellen, amelyek jelentős része ma is érvényben van, és a Biden-adminisztrációnak volt egy olyan célja, hogy »zöldít«, előmozdítja a zöld átállást. Magyarul a Biden-féle amerikai vezetés mindentől függetlenül csökkenteni akarta a fosszilis energiaüzletág jelentőségét Amerikában, és alapvetően erre reagált áremelkedéssel a piac. Most viszont, legalábbis a republikánus narratíva szerint, amit vagy elhiszünk, vagy nem, spekuláció van” – fejtette ki Csizmazia Gábor.
Most a katonai veszély a probléma, az irániak lövik és elaknásítják a Hormuzi-szorost. Ha találnak erre fenntartható katonai megoldást az amerikaiak és/vagy a koalíció, ami hozzájuk csatlakozik, akkor ez megoldódhat a szakértő szerint, ám ismét csak nem tudjuk a tervet, és azt sem, hogy mikorra lehet vége a háborúnak. Mindenesetre ezért higgadtabb Washington – mondta a szakértő. Hozzátette:
az amerikaiak már csak azért sem fognak engedni, mert ha engednének, akkor abból azt a következtetést lehetne levonni, hogy az Egyesült Államok és általában a nyugati világ két-három hétnyi olajembargó vagy gazdasági, energiaügyi nyomás hatására lényegében enged.
Trumpék már csak ezért sem fognak engedni, mert úgy gondolják, hogy most jegyzetelnek a kínaiak és az oroszok, meg sok mindenki más, és mindez csak egy újabb indok arra, hogy akkor még jobban bevonjuk a szövetségeseket. Szerintem ezért szóltak az európaiaknak, hogy gyertek velünk, legalábbis aki erre képes, tehát van érdemi haditengerészeti képessége, hogy ne hagyjuk annyiban, hogy a Hormuzi-szorost csak úgy elzárják az irániak – fogalmazott Csizmazia Gábor.
Az aggasztó része a dolognak az – folytatta –, hogy európai szempontból sok tekintetben elfogadhatatlan, amit Trump eddig csinált, egészen a NATO-ra vonatkozó megjegyzésig bezárólag. De közben mindez az amerikai jogi, főleg a republikánus külpolitikai gondolkodás keretében következetes, a saját belső joguk sokszor elsőbbséget élvez a nemzetközi joggal szemben.
Az európai megfontolás az, hogy tessék használni a nemzetközi fórumokat, amiket adott esetben az amerikai igények mentén hoztak létre az elmúlt évtizedekben, és tessék minimum konzultálni, legalább előzetesen tájékoztatni.
„2003-ban Irakba sem a NATO ment be, de akkor is épp az okozta a megosztottságot, hogy ott is odafordult az Egyesült Államok, az ifjabbik Bush-adminisztráció az európaiakhoz, és megkérdezte őket, hogy na, ki van velünk és ki nincs velünk. Ott vegyes válaszokat kapott, voltak, akik támogatták, voltak, akik nem. Ezért
veszélyes, amikor Trump a NATO-t belekeveri ebbe a történetbe, mert ha saját maga csinálja az egészet, akkor az európaiak csak nézők, és akkor úgymond rendben van a dolog azzal együtt, hogy a gazdasági következményeit ők is elszenvedik.
Kifejezetten a német kancellárnak és a francia elnöknek is az volt a válaszüzenete, hogy ez nem egy NATO-akció. Ez még rendben is van, nem is kell feltétlenül annak lennie. Ezért fura, hogy most pedig odafordult az Egyesült Államok a szövetségeseihez” – folytatta a szakértő.
Marco Rubiónak volt a müncheni biztonsági konferencián egy beszéde, amit jobban megtapsoltak, mint egy évvel korábban J. D. Vance alelnök beszédét, pedig effektíve ugyanaz volt a tartalma mind a kettőnek, csak Rubio kifinomultabb volt, illetve egy kicsit többet mondott J. D. Vance-nél.
Rubio részéről elhangzott, hogy „vagy csatlakoztok hozzánk, vagy megcsináljuk nélkületek a nemzetközi rend megreformálását”.
Ezt a kifejezést is használta, csak nem fejtette ki, hogy pontosan mit ért alatta. Ez a fajta amerikai „elsőség” azért fontos, mert nagyon sokan félreérthetik a republikánus vagy a trumpi republikánus logikát – mondta a szakértő, hozzátéve: „a nyilatkozatokat megértem, mert tényleg egymásnak ellentmondó kijelentések hangzottak el az iráni háborúval kapcsolatban is, és sok esetben a hivatalos dokumentumokra is rácáfol, amit a Trump-adminisztráció csinál, de megvan az egésznek a logikája”.
Csizmazia Gábor szerint az amerikai külpolitikai nagy stratégiák tekintetében nagyon sokan arra a következtetésre jutottak az iráni háború előtt, hogy amit az Egyesült Államok csinál, az tulajdonképpen egyfajta izoláció vagy elszigetelődés: mindenki, beleértve az Egyesült Államokat is, visszamegy a saját pólusába vagy regionális központjába, az ő esetében a nyugati féltekére, illetve az amerikai kontinensre. És akkor majd mindenki a saját hátsó udvarát gondozza, és a nagyhatalmak, az amerikaiak, kínaiak, oroszok lényegében leosztják maguk között a világot.
„A Trump-adminisztráció első intézkedései – Panama, Venezuela, valamennyire a láthatárra került Kuba, és még Grönlandot is lehetne említeni – alátámasztották ezeket a feltevéseket, hogy az Egyesült Államok csak a saját háza tájékán lesz majd aktív, a világ többi részével pedig nem foglalkozik. De ez szerintem csak részben igaz. A hivatalos amerikai álláspont az, hogy minden térségben elsősorban az ott lévő szövetségesek felelnek elsősorban a konvencionális, tehát a nem nukleáris védelemért. Ezt főleg az európaiakkal szemben hangoztatja, konkrétan Oroszország ellenében.
De ebből nem következik az, hogy az Egyesült Államok visszavonul, mert pont Irán a legjobb bizonyíték arra, hogy ők igenis a nyugati féltekén jóval túlnyúlva, és nagyonis aktív külpolitikát folytatnak, és az „elsőség” keretén belül, tehát nem foglalkoznak a nemzetközi joggal, a nemzetközi intézményekkel”
– mondta Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa az InfoRádió Aréna című műsorában.