Sokat tanultak a kínaiak az elmúlt évből. Az előző Trump-kormányzat idején is volt vámháború, ami egyébként a Biden-kormányzat alatt is folytatódott, de ezt valami miatt kevésbé feszegetik. Kína mindkét elnöki ciklus idején próbált alkudozni: amikor az amerikaiak bejelentettek valamilyen vámot, akkor azonnal leültek tárgyalni, ellenajánlatot tettek, és valahogy próbálták megúszni a sarcot. Most viszont a tavaly áprilisi, felszabadulás napi vámok utána Kína a 145 százalékos vámra egy 125 százalékossal válaszolt, ami lényegében ellehetetlenítette a kétoldalú kereskedelmet – idézte fel az InfoRádió Aréna című műsorában Salát Gergely sinológus.
„Egy hónapig bírták az amerikaiak. Amikor elkezdtek elfogyni a raktárkészletek, a boltok és a gyárak alkatrészkészletei, akkor azonnal leültek az amerikaiak tárgyalni a kínaiakkal, és megegyeztek egy kölcsönösen jóval alacsonyabb szintű vámtarifában, illetve egyéb módon is enyhítettek – a kínaiak a ritkaföldfém-export korlátozásait, az amerikaiak pedig a chip-embargót –, és kialakult valamiféle modus vivendi. Most elviselhető szinten vannak a vámok, azóta már ötször tárgyaltak egymással a kereskedelmi delegációk, a két elnök is találkozott, úgyhogy az látszik, hog yha az amerikaiak keménykednek, akkor a kínaiak visszakeménykednek, és akkor valamelyikük előbb-utóbb félre fogja rántani a kormányt” – fogalmazott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.
Meglátása szerint
inkább az amerikaiak engednek, mert nekik félidős választások lesznek.
Kínában ilyen problémák nincsenek, más jellegűek vannak. De végül is az derült ki, hogy a kínaiak kevésbé függenek az amerikaiaktól, mint fordítva, ezért ők jobban tudnak „keménykedni”.
Kaptak amerikai büntetővámokat az uniós országok is, és borzolja a kedélyeket Grönland ügye, holott az EU amerikai szövetségesnek számít. A szintén partner Kanada is kapott vámokat, és Donald Trump ott is nagy visszhangot keltett azzal a kijelentésével, hogy legyen Kanada az USA 51. szövetségi állama.
„Eddig ezeknek az amerikai szövetséges országoknak az elitje azt a stratégiát választotta, hogy mindenben az amerikaiakat követte, a Kína-ellenes, hidegháborús retorikában és intézkedésekben is. Amikor az amerikaiak kiadták az ukázt, hogy innentől fogva ti ne használjatok Huawei termékeket az 5G hálózataitok fejlesztésében, akkor a legtöbb amerikai szövetséges beleegyezett ebbe, nem vásároltak bizonyos termékeket és vámot vetettek ki mondjuk a kínai elektromos autókra és más termékekre. Ám aztán a szövetséges, akihez eddig igazodtak, egyszer csak ellenük fordult, rájuk is vámokat vetett ki és nem jutalmazott azért, mert eddig úgy ugráltak, ahol ő fütyült, miatta – a saját érdekekkel ellentétesen egyébként – elvágták, vagy legalábbis alacsonyabb szintre vitték le a kínai kapcsolataikat ezek az országok. Hát most, hogyha a szövetségesünk ezt így nem hálálja meg, akkor mit tudunk csinálni? Akkor rohanunk Pekingbe bocsánatot kérni” – illusztrálta a helyzetet Salát Gergely azzal kapcsolatban, hogy a franciák, a finnek, az írek, a britek, a németek és a kanadaiak is tárgyaltak, tárgyalnak Kínával, hogy helyre tegyék a kapcsolataikat.
Az amerikai-kínai kapcsolatokat érinti az is, hogy az indiai-amerikai megállapodás után Kína valóban meg fogja-e venni az orosz olajat. Egyáltalán van-e annyi csővezeték, annyi hajó és annyi szándék, hogy Kína mindent megvegyen, és nem is akar túlságosan függővé válni Peking Oroszországtól. Mint Salát Gergely elmondta, Kínának kapóra jött az orosz-ukrán háború, mert korábban épp az volt a gondja, hogy túlságosan a közel-keleti olajtól függött, ezért vásárolt máshonnan, például Venezuelából is. Most az oroszok kénytelenek Pekingnek eladni az olajuk egy részét, de ez nem azt jelenti, hogy végtelen mennyiségben akarnak a kínaiak vásárolni, lesz egy plafon. A kapacitások is korlátosak és szándék sincs arra, hogy egy bizonyos szintnél feljebb lépjenek.
„Az egyértelmű, hogy Ukrajna ügyében Kína továbbra is támogatja Oroszországot. Nem abban az értelemben, ahogy sokan gondolják,
vagyis hogy fegyvereket szállít oda, meg működteti az orosz hadigépezetet, hanem egész egyszerűen a gazdaságának az erőforrásait az oroszok rendelkezésére bocsátja. Tehát ha a nyugati autógyárak nem szállítanak Oroszországba autót, akkor majd a kínaiak fognak, és örülnek is az üzleti lehetőségnek, vagy ha a nyugatiak nem veszik meg az orosz gázt és olajat, akkor a kínaiak megveszik. Hogyha a nyugati pénzügyi rendszert nem használhatják az oroszok, akkor a kínait a rendelkezésükre bocsátják. Ilyen módon a kínaiak ezután is ott lesznek egyfajta stratégiai párnaként az oroszok alatt, hogy úgymond rájuk essenek az oroszok, ez nem változott. Oroszország összeomlását persze semmiképpen nem akarják. A kínaiaknak az az érdeke, hogy legyen egy közepesen erős – nem túl erős, de nem is túl gyenge – Oroszország mellettük, aki nagyon sok szempontból tőlük függ, és velük így tandemben mozog a nemzetközi térben” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.