A klasszikus patthelyzet feloldását reméli Alexander Van der Bellen elnök attól a javaslatától, hogy a hatalomért versengő pártok együttesen próbáljanak kiutat találni a választások utáni kormányalakítás jelenlegi kilátástalanságából. Az államfő indítványa szerint a választási győztes Szabadságpárt (FPÖ), az eddigi kormánypárt, Néppárt (ÖVP), továbbá a harmadik helyen végző Szociáldemokrata Párt (SPÖ) vezetőinek tárgyalóasztal mellett kellene elfogadható megoldást találniuk.
Elemzők szerint az államfő belátta, hogy korábban is hangoztatott fenntartásai miatt a választások utáni konzultációkat követően sem képes arra, hogy a parlamenti szokásjognak megfelelően a győztes FPÖ vezetőjének, Herbert Kicklnek adjon kormányalakítási megbízást. Ugyanakkor nem vállalkozott arra sem, hogy ezzel a feladattal a hivatalban lévő, hozzá jóval közelebb álló Karl Nehammert, az ÖVP elnökét bízza meg. A szociáldemokrata SPÖ pedig amúgy is csak koalíciós partnerként jöhetett volna szóba.
Van der Bellen a hagyományokkal szakítva ezért döntött úgy, hogy átpasszolja a labdát a három párt vezetőjének: Herbert Kickltől, Karl Nehammertől és Andreas Bablertől azt várja, hogy legkésőbb jövő hét végéig álljon elő, hogy miként képzelik egy stabil többséggel rendelkező kormány megalakítását.
Mind az ORF közszolgálati médium, mind a legtekintélyesebb lapok csütörtökön arról számoltak be, hogy a megszólított pártvezetők érdemben ugyan nem kommentálták, de tudomásul vették az elnöki döntést. A szabadságpárti elnök kijelentette, hogy kész találkozni riválisaival, azt ugyanakkor Herbert Kickl megerősítette, hogy
a kormányalakítás joga a szeptember végi választásokon fölényesen győztes párt vezetőjeként őt illeti, és ezzel a követelésével nem hagy fel a tárgyalóasztal mellett sem.
Az ÖVP első állásfoglalásában mindössze annyit közölt, hogy tudomásul veszi az államfő döntését, és ennek megfelelően kész tárgyalni. Hasonlóan fogalmazott a SPÖ is. Az ORF idézte Andreas Babler pártelnököt, aki szerint eleget tesznek az elnök felszólításának, és készek tárgyalóasztalhoz ülnii a másik két párt vezetőivel.
Ennél több konkrétumot egyik párt vezetője sem említett, és az elemzők is sötétben tapogatóznak. Többségük abból indul ki, hogy miközben a szabadságpárti elnök rendíthetetlenül ragaszkodik a megalakítandó új kormány vezetéséhez, sem a konzervatívok, sem a szociáldemokraták nem hajlandók vele koalícióra lépni. A Herbert Kickl nélküli FPÖ-vel való partnerség – amit Karl Nehammer korábban lehetőségként említett – szinte teljesen kizárt.
A Der Standard című lap ezek után inkább azt találgatta, van-e olyan téma, amely közelebb hozhatja egymáshoz az érintett pártokat. Az újság arra a következtetésre jutott, hogy a "Kickl-kérdés" mellett tartalmi téren is több olyan "vörös vonal" van, amely inkább elválasztja egymástól az FPÖ-t és a másik két pártot. Ez vonatkozik többi között az illegális bevándorlás elleni, elsősorban az FPŐ által hangsúlyozott kemény fellépésre annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban a Néppárt is a szigorítás mellett foglalt állást. De eltérnek az álláspontok az osztrák semlegesség, illetve a NATO-hoz való viszony kérdésében, mint ahogy gazdasági téren is.