"Ez a háború nem olyan mint az előzőek. Ennek nem lesz egyértelmű vége" - közölte a londoni Financial Times munkatársával egy magas rangú izraeli kormánytisztviselő. A névtelenséget kérő illetékes véleményével mások is egyetértenek, és úgy vélik, hogy a háború még legalább egy évig, de akár tovább is tarthat. Többen is azt hangoztatták, hogy a katonák addig maradnak, amíg el nem érik a hadjárat legfőbb céljait.
Igaz, az izraeli hadsereg (IDF) egyik parancsnoka azt mondta: még az északi részt sem tudták teljesen az ellenőrzésük alá vonni.
"Gáza város területének kevesebb mint a felét tisztítottuk meg a terroristáktól, és még
hónapok kellenek ahhoz, hogy az egész északi részt birtokba vegyük"
- nyilatkozta a főtiszt.
A Hamász fegyveres erejének szétzúzása és a három legfontosabb vezetőjének a likvidálása sem sikerült még. Ők Jahja Szinvar, a Gázai övezet első embere, Muhammad Deif, a terrorszervezet katonai parancsnoka és a helyettese, Marvan Issza. Egyelőre még mindegyikük életben van, és a harcosaik többségével - meg persze a rettegett rakétáikkal -, valamint az Izraelből elhurcolt túszokkal együtt, már az övezet déli felébe húzódtak. Ez a vidék azért is fontos, mert az egyiptomi határon és az alatta átvezető alagutakon keresztül érkezik a legtöbb utánpótlás. Ahogy az egyik izraeli illetékes fogalmazott: ez az a hely,
ahol a Hamász szörnyeteggé változott.
Ahhoz tehát, hogy Izrael legyőzhesse a terrorszervezetet, meg kell semmisítenie az alagútrendszert, fel kell számolnia az összes utánpótlási vonalat és el kell pusztítania a szervezet katonai erejét, valamint a legfontosabb vezetőket. Csakhogy a Hamász 24 zászlóaljából eddig csupán tíz szenvedett súlyos veszteségeket. A többiek már délen készülnek az újabb összecsapásokra.
Az izraeliek tervezik is, hogy tovább nyomulnak dél felé, mivel az egyiptomi határvidék és az alatta átvezető alagutak a terroristák legfontosabb ellátó vonalai. Ám
a Gázai övezetnek ez a fele már most sokkal zsúfoltabb, mint a hadjárat kezdetén az északi területek voltak. A rengeteg menekült miatt a harcok még a korábbinál is több civil életébe kerülhetnek.
Ha az izraeli haderő ezt el akarja kerülni, akkor sokkal körültekintőbben kell megszerveznie a támadásait. Szó sem lehet arról, hogy a korábbiakhoz hasonló, mindent elsöprő légicsapásokat mérjenek erre a területre is, mert az embereknek már nincs hova menekülniük.
Ezt egyébként több izraeli vezető is belátta már. Egyikük - aki szintén kérte a nevének elhallgatását - azt mondta a brit újságnak, hogy a légitámadások előtt alaposabban fogják felmérni a terepet, és csupán a bombázások közvetlen közeléből küldik majd el az embereket, továbbá olyan körzeteket jelölnek ki, ahol a civilek biztonságban lehetnek.
Persze a Hamász katonai szárnyának szétrombolása mellett annak politikai struktúráját is el akarják pusztítani az izraeliek. A végső cél az, hogy az egész szervezetet eltüntessék. Ez pedig nem fog gyorsan menni. Ezért Jeruzsálemben azt tervezik, hogy a hadjárat intenzív szakaszát egy átmeneti időszak követi majd, amelyben már csak szórványos fegyveres akciók lesznek.
"A Hamász azt nem érti meg, hogy nekünk már semmi sem sürgős, van időnk. Október 7-e óta minden megváltozott" - nyilatkozta a Financial Timesnak a jeruzsálemi terveket ismerő egyik tisztviselő.
Arról azonban egyelőre még elképzelés sincs, hogy mi jön a Hamász után. Kézenfekvő lenne, ha a cisz-jordániai Palesztin Hatóság töltené be Gázában a szélsőséges szervezet utáni űrt, de ehhez az izraeli kormány "közreműködése" is kellene. Csakhogy a jeruzsálemi vezetés nem hajlandó foglalkozni a kérdéssel, méghozzá azért nem, mert a kormányzásban résztvevő nemzeti pártok hallani sem akarnak a palesztinokkal való bármiféle együttműködésről. Benjámin Netanjahu kormányfőnek pedig elemi érdeke, hogy egyben tartsa a koalíciót. Így hát egyelőre csak a katonai célok elérése a fontos. Ennél távolabbra nem terveznek.