A Hezbollah 2006-ban már vívott egyszer háborút Izraellel szemben, amit nagy győzelemként ünnepelt, ugyanakkor ha a tényeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy hatalmas pusztítással és károkkal járt a Hezbollah számára – mondta Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Úgy véli, a szervezetnek ezért nem áll érdekében jelenleg megnyitni ezt a frontot. Hozzátette, Irán, a Hezbollah fő támogatója ebbe az irányba szeretné mozdítani a terrorszervezetet, ugyanakkor azt az iráni vezetés is belátja, ez Libanon számára végzetes lenne.
Libanon 2018 óta mélyrepülésben van, és a Hezbollah helyi ellenzői a szervezetet teszi felelőssé, amiért nem érkezik az országba a szükséges tőke az öböl menti államokból.
A szakértő szerint a Hezbollah jelenleg hátralépett kissé a libanoni politikától. Habár az előző választások óta nem alakult működőképes kormány Libanonban, a terrorszervezet ma már nem akadályozza olyan mértékben a belpolitikai konszolidációt, mint régebben. Sayfo Omar szerint a Hezbollah jelenleg jelképes harcot folytat, amiben mindössze egyetlen katona halt meg eddig, ráadásul jellemzően katonai létesítményeket támad, nem túl nagy tűzerőt bevetve. Úgy véli,
ez inkább amolyan gesztus, jelzés Teherán számára, hogy a Hezbollah továbbra is ellenálló szervezet, és megszolgálja a támogatást.
A kutató kifejtette, az érdekek alapvetően állandók a Közel-Keleten a mostani háború ellenére is. Szaúd-Arábia és a legtöbb öbölország nem Izraelre, hanem Iránra tekint a legnagyobb fenyegetésként. 2022-ben az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, majd Marokkó és Szudán is békét kötött a zsidó állammal, és már a levegőben lógott a szaúdi–izraeli megállapodás is, ám közbejött a háború. Szaúd-Arábia számára különösen fontos lenne a fegyveres konfliktus vége és az ismételt közeledés Izrael felé, hiszen csak a békekötés után valósulhat meg a koronaherceg nagy álma, a Neom City projekt. Ám ehhez meg kell egyeznie Izraellel az Akabai-öbölnél zajló tengeri forgalomról.
Az Európában folyamatosan zajló palesztinpárti tüntetések kapcsán, illetve azzal kapcsolatban, hogy a terrortámadások viszont nem szaporodtak el, a szakértő azt mondta,
a 2016-os és 2017-es terrorhullám után a titkosszolgálatok már megkapták azt a támogatást a hátországoktól, ami a támadások sikeres megakadályozásához szükséges.
Persze a magányos, jellemzően radikálisok által elkövetett, kevés áldozatot követelő késes támadásokra nincs kapacitásuk. Most véleménye szerint azt láthatjuk, hogy a bevándorló hátterű, az európai társadalmakba beilleszkedni nem tudó emberek elnyomó–elnyomott jellegű konfliktust látnak a háborúban, és az általuk elnyomottnak, gyengének vélt féllel szimpatizálnak – jelen esetben a Hamásszal, a palesztinokkal. Nem tartja kizártnak, hogy ezeknek a személyeknek a későbbi radikalizálódása újabb támadásokhoz vezethet.