Nem Kína támadta meg Ukrajnát, hanem Oroszország. Ezzel indokolta a Münchenben tartott nemzetközi biztonságpolitikai konferencia elnöke, hogy az ázsiai ország vezető diplomatáját meghívták az állam- és kormányfők, valamint miniszterek és katonai szakértők rangos tanácskozására, ezzel szemben sem Vlagyimir Putyin orosz államfő, sem külügyminisztere, Szergej Lavrov nem kapott meghívót. Christoph Heusgen szerint az külön örvendetes, hogy a konferencia keretében az amerikai és a kínai külügyminiszter külön megbeszélést is folytatott.
A háború kirobbantásának egyéves évfordulója előtt néhány nappal rendezett, a világ legrangosabb biztonságpolitikai fórumának tartott tanácskozás legfőbb napirendi témája Ukrajna támogatása volt. Az állam- és kormányfők többsége elkötelezte magát az ostromlott ország további katonai segítése mellett, az elvi egyetértésen, a hangzatos nyilatkozatokon túl ugyanakkor konkrét fegyverszállítási megállapodás nem született. Heusgen szerint a fő cél nem is ez, hanem az Oroszországgal való jövőbeni kapcsolatokat, valamint az Ukrajna melletti kiállást illetően az atlanti egység, illetve szolidaritás megszilárdítása volt.
Elemzők szerint a fórum a jövőt illetően nem hagyott mély nyomot két kivétellel. Az egyik a francia államfőnek a konferenciához kapcsolódó nyilatkozata volt. Emmanuel Macron egy interjúban hangsúlyozta, hogy az ukrajnai háborúban Oroszország vereségét szeretné, de
óvatosságra intette mindazokat, akik "mindenekelőtt Oroszország széttaposását" tűzték ki célul.
"Egyesekkel ellentétben én nem gondolom, hogy Oroszországot teljesen tönkre kell tenni, meg kell támadni szárazföldön. Ez soha nem volt Franciaország álláspontja, és nem is lesz soha" – szögezte le az elnök. Macron kiállt Ukrajna támogatása mellett, de meggyőződését fejezte ki, hogy a háború a végén nem katonailag fog megoldódni.
Ennél is nagyobb visszhangot váltott ki Kína legmagasabb rangú külügyi diplomatájának felszólalása. Vang Ji külügyminiszter egyes értékelések szerint valójában "bombát robbantott", amikor a fórumon kijelentette, hogy
Peking a háború kirobbantásának évfordulóján, február 24-én békekezdeményezést terjeszt elő.
A miniszter részletekkel nem szolgált, és ez is indokolta, hogy szinte azon nyomban, a gyanakvást és a reményt egyaránt magukban foglaló találgatások kezdődtek.
Ami a gyanakvást illeti, szakértők arra mutattak rá, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok mélyponton vannak. ami a müncheni biztonsági konferencián is világossá vált. Vang Ji külügyminiszter az elmúlt hetek "léggömbvitájával" kapcsolatban Münchenben is agresszív magatartással és rágalomkampánnyal vádolja Washingtont.
Anthony Blinken amerikai külügyminiszter ugyanakkor kettejük találkozóján megismételte a Washingon ezzel kapcsolatos vádjait. Óvta Pekinget Oroszország támogatásától, illetve attól, hogy segítse Moszkvát a nyugati szankciók megkerülésében.
A kínai kormány az elmúlt hónapokban nem hagyott kétséget afelől, hogy a nemzetközi kapcsolatokban Moszkva szövetségese, de tartózkodott Oroszország által indított háború melletti közvetlen kiállástól.
A vélemények megoszlanak abban a tekintetben,
Peking részéről vajon politikai manőverről vagy ténylegesen komoly béketervről van szó.
A német külügyminiszter üdvözölte, hogy Peking támogatja a békés megoldást Ukrajnában. Annalena Baerbock szerint Kínának az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként kötelessége kihasználni befolyását a béke helyreállítása érdekében.
Wolfgang Ischinger, aki Heusgent megelőzően hosszú időn keresztül a biztonsági konferencia elnöke volt, ugyanakkor óvott a kínai béketervvel kapcsolatos várakozásoktól. "Nagy meglepetés lenne, ha Kína rászánná magát arra, hogy a békéhez vezető útitervvel álljon elő"' – hangoztatta a német diplomata. Ischinger szerint a kínai béketerv célja a nyugati szövetség gyengítése lehet, mégpedig az Európához való közeledés szándékával és az általa a háború okozójának tartott Egyesült Államok egyidejű elítélésével.
Német források szerint nem kizárt az sem, hogy Kína az "ukrán kérdést" Tajvannal kapcsolatos politikájának megerősítése érdekében kívánja kihasználni. Azaz Ukrajna területi sérthetetlenségének hangoztatásával arra, hogy megerősítse igényét a Tajvani Köztársaságra.
Az idézett források szerint olyan tervről lehet szó, amely megoszthatja a nyugati szövetségeseket. Ahhoz ugyanakkor nem fér kétség, hogy
Kína az egyetlen ország, amely befolyást gyakorolhat Putyinra.
A Süddeutsche Zeitung című német lap arra emlékeztetett, hogy a háború első évében közvetve támogatásáról biztosította Putyint. A lap szerint ugyanakkor Kína óvhatta az orosz államfőt az atomfegyverek bevetésétől.