Egy múlt pénteki németországi felmérés szerint a megkérdezettek 51 százaléka szociáldemokrata vezetésű, zöldeket és liberálisokat magában foglaló koalíciót tartana a legszerencsésebbnek, ami látszólag visszatükrözi a két vezető párt választási eredménye közötti különbséget (az SPD csak 1,6 százalékpontot vert rá a kereszténydemokratákra).
Valójában ugyancsak a hétvégi felmérésekből az is kitűnt, hogy éppen a két párt között növekedett a népszerűségi távolság, és a megkérdezettek visszajelzései szerint a szociáldemokraták elfogadottsága már 28 százalékon állt, míg a CDU tovább csúszott lefelé 21 százalékra.
Mindeközben a nélkülözhetetlennek minősített további koalíciós partnerek támogatottsága többnyire szintén nőtt, de
a két párt közötti nézetkülönbségek miatt bármilyen konfigurációhoz sokat kell még dolgozni
- vélik szakértők.
Ami az alapfelállást illeti: mindkét vezető párt kormányalakítási készséget és szándékot jelzett, és ennek megfelelően koalíciós tárgyalások megkezdését javasolták – ugyanannak a két lehetséges partnernek: a Zöldeknek és a liberálisoknak (FDP).
Válaszul ez a kettő először egymás között kezdett egyeztetést, amit nem tett könnyebbé az a tény, hogy a Zöldek bázisa inkább a szociáldemokratákkal, a liberálisoké a kereszténydemokratákkal állna össze.
Ez egyébként utóbb az FDP elnökének, Christian Lindnernek a nyilatkozatából is kiderült, midőn a liberális párt vezetője megállapította, hogy a két párt véleményében
„meglehetősen sok különbség” van, de bizonyos fokig közös alapnak tekinthető, hogy mindketten „a status quo megváltoztatására” törekednek.
Majd Lindner sokatmondóan még hozzátette: bárhogyan is lesz, pártja számára
az adóemelés az átléphetetlen vörös vonal,
ami szakértők szerint nem sok jót ígér abból a szempontból, hogy zöld oldalon viszont az adóemelést, valamint a vagyoni és szociális egyenlőtlenségek csökkentését tekintik programjuk egyik talpkövének.
A Zöldek a továbbiakban vasárnap már tárgyaltak a szociáldemokratákkal is, a liberálisok pedig a keresztény pártokkal, majd hétfőn ők is az SPD-vel. Cserébe a CDU/CSU kedden ült asztalhoz a zöld párt delegációjával.
A jelek szerint a kezdeti partnerpreferenciák egyelőre nem változtak. Robert Habeck, a Zöldek társelnöke a szociáldemokratákkal folytatott megbeszélést úgy jellemezte, mint amivel szerinte „mindkét fél nagyon elégedett volt”, míg a liberálisok részéről Lindner a CDU/CSU pártszövetség vezetőivel folytatott egyeztetés után megállapította, hogy az FDP az utóbbiakkal „több közös nevezőt talál”, mint az SPD-vel.
Az FDP-SPD megbeszélésről a szabaddemokrata párt főtitkára, Volker Wissing elismerte, hogy néhány „nyilvánvaló akadály” áll a két párt programfelfogása között, velük is lehetséges közös nevezőnek találta viszont, hogy láthatóan mindkét párt „reformkormányban gondolkodik”.
Összességében úgy lehetett jellemezni az eddigi találkozók után tett nyilatkozatokat, hogy
a korábbi preferenciák nem változtak, az eddig ismert ellentétek is megvannak, de egyelőre kizárni sem akar senki semmilyen lehetséges kombinációt.
Mindez általában elhúzódó koalíciós egyezkedést vetít előre. Lapjelentések szerint sok német tart is ettől, élénken emlékezve arra, hogy Merkel legutóbbi nekifutásakor, 2017-ben csak hathónapos pártközi tárgyalássorozat vezetett végül koalíciós megállapodáshoz.
Jelenleg az érintettek egyelőre fogadkoznak, hogy tudatában vannak az időnyomásnak, és ők is a mielőbbi kormányzati munkakezdést preferálják. Ahogy Wissing fogalmazott: „A mi érdekeinket sem szolgálja, ha állnak a dolgok”.
Ennek megfelelően, Lindner a Bildnek adott interjújában arról beszélt, hogy
reményei szerint december közepére felállhat az új német kormány.
Ez az időpont, mint afféle hallgatólagos céldátum több más nyilatkozatban is felbukkant.
Arra azonban senki nem mert vállalkozni, hogy ennek eléréséhez végül melyik fél fog engedni „alapvetőnek” minősített prioritásaiból, és ha megteszi, milyen mértékben, és milyen feltételek mellett? Márpedig végül ezek eldöntése fogja meghatározni a tárgyalások időtartamát is – mutatnak rá elemzők.