A „Biden-javaslatként” elhíresült washingtoni kezdeményezésről széles körű nemzetközi egyeztetés folyik – alapvetően a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) keretei között – áprilisi közzététele óta. Rengetegen üdvözölték, de szép számmal vannak ellenzői is, mindenekelőtt az alacsonyabb társasági adót alkalmazó országok körében.
Értelemszerűen nagy az ellentábora az amerikai kongresszusban is, lévén
a javaslat éle szinte valamennyi informatikai amerikai óriáscéget sújtaná.
Az amerikai elnök április elején hatalmas feltűnést keltett bejelentésével, hogy az új kormány kész lenne az amerikai cégek (köztük a hightech óriások) kizárólagos otthoni megadóztatásának a feladására. A kezdeményezés alapvetően két lábon állt: egyfelől felvetette, hogy egy bizonyos nagyságrendű globális forgalmon túl, az óriáscégek éves globális profitja után forgalomarányosan minden olyan országban társasági adót szedjenek be, ahol a megelőző évben eladást folytattak. A dolog független attól, a kérdéses cég amúgy fizikailag jelen van-e az adót kivető országban, a lényeg, hogy forgalmazzon ott.
Az első becslések szerint globálisan mintegy száz cég kerülhetne ebbe a kategóriába, köztük a legtöbb amerikai információs technológiai óriás (praktikusan a szilícium-völgy nagy része).
A javaslat nem állt meg itt. Fontos kiegészítésként mindjárt a lehetséges mértéket – az említett 21 százalékot – is rögzítették, ezzel próbálva elejét venni annak, hogy
egyes adóparadicsomokban az amerikai adószint alá vágjanak, és elcsábítsák hazai pályáról az érintett vállalatokat.
A kezdeményezés híre túlnyomóan pozitív visszhangot váltott ki világszerte – de nem csak azt. A helyben nem adózó „Big Tech” cégek kérdése már évek óta irritáló probléma sok európai országban, közülük többen – így Olaszország, Spanyolország, Franciaország, sőt, Nagy-Britannia is – úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább nemzetközi megállapodásra, hanem egyoldalú alapon közvetlen adót vetnek ki elsősorban az informatikai óriáscégek és szolgáltatók az országban elért forgalmára.
Nyilván nem véletlen, hogy Olaszország és Spanyolország vezetői rögtön az elsők között üdvözölték a Biden-javaslatot. Mario Draghi olasz kormányfő „nagyon bátorítónak”, Nadia Calviño spanyol gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes fontos áttörésnek minősítette a kezdeményezést.
Mint az várható volt, már inkább elzárkóztak az átlagosnál alacsonyabb adószintjükkel vállalkozásokat saját területükre csábító országok, mindenekelőtt Írország és Málta, de vonakodó nyilatkozatok hangzottak el holland és luxembourgi kormánykörökből is. Hasonló volt a magyar reakció is: Szjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például múlt heti brüsszeli sajtóértekezletén külön leszögezte, hogy magyar kormányzati megítélés szerint az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy „az adóemelések útja zsákutca, az adócsökkentések jelentik a legjobb ösztönzőt” a munkahelyek létrehozására és a gazdaság növekedéshez.
A Biden-adminisztráció készsége a módosításra – amiről a Financial Times hétvégi száma adott hírt – e probléma méregfogát igyekszik kihúzni azzal, hogy Washingtonban jelezték: szükség esetén
beérnék 15 százalékos minimummal is, hangsúlyozva, hogy ez a lehetséges legalsó határ, amely alá nem mennek.
Megfigyelők megjegyzik, hogy a 15 százalékos küszöbszint távolról sincs olyan messze az OECD-körökben már korábban is felmerült lehetséges 13 százalékos egységes minimumtól, vagy akár az Írországban alkalmazott 12,5 százalékos társaságiadó-mértéktől.
Az első reakciók mindenesetre biztatók voltak. Francia részről Bruno Le Maire gazdasági miniszter a 15 százalékot „jó kompromisszumnak” nevezte, és reményét fejezte ki, hogy a G20-ak minisztereinek júliusi ülésén akár véglegesíteni lehet majd. Paolo Gentiloni pénzügyi EU-biztos „a megegyezés irányába tett lépésként” értékelte az EU-pénzügyminiszterek hétvégi informális ülése után, ugyanitt Olaf Scholz német pénzügyminiszter is úgy vélte, hogy ezzel közelebb kerülhetnek az egységes minimumszint megállapításához.
Szakértők közben emlékeztetnek, hogy az elképzelés nem valamennyi cég társasági adóját próbálná globálisan egységesíteni, csupán „bizonyos nagyságrendű globális éves forgalmon túl” merülne fel alkalmazása. Más kérdés, hogy ennek pontos küszöbszintjéről nyilván hosszú viták következhetnek még.