Miután az elmúlt napokban Németország határellenőrzést rendelt el a cseh és az osztrák határainak egyes szakaszain – miközben Berlinben hasonlót fontolgatnak a német–francia határon is –, immár kilencre nőtt azon Schengen-tagországok száma, amelyek részleges határellenőrzést vezettek be, felfüggesztve ezzel egyes helyeken a szabad határátlépést szavatoló rendszer működését.
A kilenc országból csak nyolc EU-tag, a kilencedik – Norvégia – az EU útlevélmentes rezsimjéhez csatlakozott csupán. A nyolc tagállam: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Magyarország, Németország, Spanyolország.
Brüsszelben növekvő aggodalommal nézik a szabad mozgást biztosító Schengen-övezet de facto szűkülését, amiben egyaránt látnak azonnali – lakossági ellátásban és a termelés folyamatosságának fenntartásában – jelentkező veszélyeket, illetve általános, rendszer szintű károkozást, utalva általában a Schengen-rendszer – mint fontos EU-integrációs vívmány és eszköz – fenntarthatóságának az esetleges aláásására.
Szerdán ezért Didier Reynders európai bizottsági alelnöke és Ylve Johansson belügyi EU-biztos közös levélben szorgalmazta a tagállamokat, hogy
kerüljék az „aránytalan”, valamint az egységes belső piac zavartalan működését veszélyeztető intézkedéseket.
Az „aránytalanság” kérdése amúgy Belgiumban immár jogi, bírósági kérdéssé is vált, miután két olyan belga család, amelynek más EU-országban is van állandó bejegyzett lakhelye, mentességért folyamodott az ügyben illetékes belga hatósághoz, esetüket pedig azóta precedens értékű ügyként kezeli a belga média.
A két család jogi képviselői azzal érvelnek, hogy a belga kormány által februárra elrendelt utazási tilalom – ami csak igazolhatóan indokolt esetben engedélyezi az ország elhagyását, de ebbe értelemszerűen nem tartozik bele például a turizmus vagy családlátogatás – ellentmond az EU alapszerződéséhez tartozó alapjogi chartájában rögzített személyek szabad mozgása alapelvnek.
Az ettől való eltérés csupán rendkívüli esetben lehet megengedett, és akkor is az igazolható kockázattal arányban álló mértékben. A kifogással élő családok szerint a jelen belga intézkedés meghaladja az arányosság elvét.
Bizottsági részről egyelőre csupán „megfigyelőként” követik a belga ügyet, nem lévén közvetlen beavatkozási lehetőség közösségi szintről, amelyik eseti alapon, behatárolt és kivételes jelleggel elviekben megengedi, hogy valamely tagország felfüggessze „Schengen” alkalmazását. Tekintve azonban, hogy ezzel a lehetőséggel immár a tagok harmada él, Brüsszelben szükségesnek érezték a potenciálisan káros következményekre is felhívni a figyelmet.