Fóris György: európai alkotmányos válság törhet ki

A szakértő szerint túldimenzionálják a parlamenti választás fontosságát, ugyanis nem minden azon múlik. A tényleges döntéseket továbbra is a tagországok vezetői hozzák meg, az általuk delegált miniszterek és nagykövetek útján – hangsúlyozta Fóris György.

Esélyes egy európai alkotmányos válság, hiszen

az alapszerződés nem tisztázta pontosan, hogy mi legyen az EP-választások szerepe az intézmények és vezetőik összetételének szempontjából

– mondta Fóris György. A lisszaboni szerződés értelmében a mindenkori európai választások eredményét figyelembe véve kell kiválasztani az Európai Bizottság elnöki pozíciójának jelöltjét, akinek személyéről a tagországok vezetői után a Európai Parlament dönt.

A parlament időközben úgy döntött, kézbe veszi a jelöltállítást is, és kijelentette, hogy minden pártcsalád úgy kampányol, hogy előre tol egy arcot, aki egyben a leendő bizottsági elnökjelölt is. Az igazgató szerint ez a téma a következő hetekben még többször előtérbe kerülhet, hiszen

sokan úgy gondolják, ehhez a parlamentnek nincs joga, és a gyakorlattal elvész a tagországok jelölési joga.

A tagországok közölték: nem tekintik magukra nézve kötelezőnek, hogy az EP milyen személyek mellett tette le a voksát. Ha a vita eldurvul, esetleg a felek az Európai Bírósághoz fordulnak a kérdéssel elképzelhető, hogy a következő választásra már nem marad fenn a csúcsjelölti rendszer.

Az elnökválasztás menete

A május 23. és 26. között tartandó európai parlamenti választások eredményein alapulva és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Parlament megválasztja az Európai Bizottság következő elnökét, akire az uniós tagországok állam-, illetve kormányfői a választások kimenetelének ismeretében hivatalos javaslatot tesznek.

A július elején megalakuló új EP egyik első feladata az Európai Bizottság új elnökének megválasztása lesz.

Az Európai Unió tagállamainak állam- illetve kormányfőiből álló Európai Tanács a választást követően, május 28-án ül össze Brüsszelben, hogy javaslatot tegyen az új elnökének személyére. Ezt követően a jelöltnek meg kell szereznie az EP képviselők abszolút többségének, 376 képviselőnek a támogatását. Ha nem kapja meg a szükséges többséget, az Európai Tanácsnak egy hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy szintén minősített többséggel javaslatot tegyen új jelöltre.

Lopakodó szerződésmódosítás?

Az európai pártok az 2014-es EP- választások előtt vezették be a csúcsjelölti rendszert a Lisszaboni Szerződésre hivatkozva, holott maga a szerződés erről nem rendelkezik.

Az alapszerződés annyit mond ki, hogy az Európai Tanács a választások eredményét figyelembe véve állít jelöltet a bizottság élére, se többet, se kevesebbet. Ennek ellenére több párt állított csúcsjelöltet, ami több tagállam szerint "lopakodó szerződésmódosítással" ért fel, mert úgy vélték, hogy ezzel lényegében kiveszik a döntést az Európai Tanács kezéből, pedig a szerződés egyértelműen az állam- illetve kormányfőknek adja a jelöltállítás jogát. Legutóbb a legtöbb voksot kapó Európai Néppárt cscúsjelöltje Jean-Claude Juncker volt, akit végül - brit és magyar ellenszavazattal - az Európai Tanács is hivatalos jelöltté választott az EP-választás után.

Idén az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltje a bajor Manfred Weber, a párt jelenlegi frakcióvezetője az EP-ben, míg az Európai Szocialisták Pártja (PES) Frans Timmermans korábbi holland külügyminisztert, a bizottság jelenlegi első alelnökét választotta csúcsjelöltjének.

Miután az EP megválasztja a bizottság következő elnökét, a tagállami kormányok döntenek arról, hogy kit jelölnek az Európai Bizottságba.

Hogy ki milyen posztot kap a testületben, arról a megválasztott elnök dönt. A jelölteket meghallgatják az EP illetékes bizottságai, majd az EP plenáris ülése a testület egészéről szavaz. A folyamat azzal zárul, hogy az Európai Tanács hivatalosan kinevezi az Európai Bizottság tagjait, és az új testület novemberben hivatalba lép.