Nyugat-Európában mindenhol nagyon súlyos megszorításokat kellett hozni ahhoz, hogy elkerüljék a legrosszabbat, mint Olaszországban - ahol "eleresztették" a költségvetést - vagy hogy az adott esetben milliárdos euróhiteleket vissza tudják fizetni.
Északon is voltak szigorítások, például a szociálpolitikában, a nyugdíjkorhatárban, ráadásul a rossz közérzetet az is erősíti a tudat, hogy ők finanszírozzák a "lusta délieket".
Fóris György, a Bruxinfo brüsszeli irodaigazgatója szerint ez utóbbi volt az a tényező, ami "tartósan morgolódóvá, ellenségessé tette egy idő után már mindennel szemben a közvélekedést".
Az EU-t alapító nagy országok még ma is sokkal inkább magukénak érzik a kezdeti nagy projektet, a közös piacot,
a világháború utáni fél évszázad stabilitása számukra - mint Fóris érzékelteti - összefonódott a közöséggel.
"Tetejébe a politikai elit tudta azt is, hogy ebben vannak olyan beépített mechanizmusok, a kölcsönös függőség, a szolidaritás megosztásának bizonyos foka, ami szinte kizárja azt, hogy oly mértékig eszkalálódjanak, hogy az a különböző nemzetállamok között háborús helyzetekhez vezessenek" - tette hozzá, vagyis
békegarancia van.
A "brüsszeli bürokraták fontoskodását" persze a régiek sem szeretik.
Az viszont, hogy a jóléti északi, nyugati országokban kezdtek elutasítóak lenni a középpártokkal szemben, nem hozta magával a szélsőséges, mindent tagadó pártok túlzott előretörését, legalább is az elmúlt másfél év választásai Fóris számára ezt mutatják.
"Mindenki félt a holland választásoktól, hogy majd a Szabadságpárt előretör, mindenki félt, hogy Franciaországban Le Pen Nemzeti Frontja akár még győztes pozícióba is kerülhet. Németországban az AfD áttörésétől tartottak,
és nélküle lehetetlen lesz majd kormányozni. A negatív gondolatokat hordozó előrejelzések aztán nem jöttek be" - foglalta össze Fóris, aki szerint az elmúlt hetek választásai (Bajorország, Luxemburg, Belgium) is megerősítették ezt a helyzetet;
a lemorzsolódó szavazók a szélsőségesek helyett inkább a zöldek felé fordultak.