Kovács László szerint bár még csak a szezon elején járunk, a forgalmat illetően az idén is nagyok a várakozások. A pandémia évei után a vendéglátóknak van mit bepótolniuk.
A balatoni árak alakulásáról szólva a szakember azt mondta, hogy egyelőre nagyon óvatosan bánnak vele a vendéglősök, mivel meg kell tartaniuk a törzsvendégeket és újabbakat kell szerezniük. "Legfeljebb az indokolt áremelés felét merik vállalni, vagyis úgy 8-10 százalékot. Az indokolt akár 20 százalék is lehetett volna az infláció és a bérek emelkedése miatt" – tette hozzá. Kovács László azt is hangsúlyozta: érzik, hogy mind a külföldiek, mind pedig a magyarok óvatosabban költenek. Emellett tudatosabban is vásárolnak, ami azt jelenti: nem biztos, hogy minden egyes fogást végigesznek, vagy a legdrágább ételeket fogják választani.
Az emberek többnyire a lángos árából mérik le, hogy mekkora az áremelkedés a Balatonnál, ám ez – az ipartestület elnöke szerint – már lerágott csont. A lángos ugyanis éppen annyiba kerül, mint a pizza, mégis az utóbbi árán senki sem lepődik meg – hangoztatta Kovács László. "Az alapanyagok ára körülbelül ugyanaz. Azon senki sem csodálkozik, ha egy pizza 3000 forintba kerül, azon viszont igen, hogy miért 1500-1800 forint egy sajtos-tejfölös lángos, vagy esetleg még ennél is több" – vélekedett a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke.
Az elnök elárulta, hogy a lángos árában nem is az alapanyagokat kell megfizetni, hanem annak az embernek a munkáját, aki 40-45 fokban süt egész nap, mindezt kegyetlen körülmények között, olajgőzben. Így
a lángos árát valójában a munkabér alakítja, amit a vendéglősnek ki kell fizetnie, különben nem lesz, aki süsse a lángost
– hívta fel a figyelmet Kovács László.
Az ipartestület vezetője beszélt a munkabérekről is. Mint mondta, mára egy kicsit konszolidálódtak az igények. Ennek alátámasztására egy példát is említett. Az egyik vendéglős az idén kénytelen volt visszautasítani az évek óta nála dolgozó szakács béremelési kérelmét. A séf – bár remekül végzi a dolgát, és ezt évről évre emelkedő fizetéssel honorálták is neki – az idén olyan igénnyel állt elő, amit már nem lehetett volna kigazdálkodni. Ezért a vendéglős azt mondta neki, hogy menjen oda, ahol ezt megkaphatja. A szakács végül nem ment sehova.
Kovács László úgy látja, ez azt is mutatja, hogy ma már nincs akkora munkaerőhiány, mint az elmúlt években. Ma inkább a szakképzett vendéglátósokból van kevesebb a kelleténél, míg a betanított vagy a segédmunkára már sokkal könnyebb embereket találni.
A Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke, megemlítette, hogy az elmúlt négy évben milyen nagy elszívó ereje volt az építőiparnak, de a kereskedelem is sok embert elcsábított a vendéglátásból. "Azok a segédmunkások, betanított munkások, akik pultos, takarító vagy mosogató feladatokat láttak el, mind oda vándoroltak.
Most viszont visszajöttek, hiszen az építőiparnak annyira már nem megy, és a tetejében még rengeteg külföldi munkavállaló is érkezett."
Az elnök úgy látja, hogy ma már azokban a munkakörökben is megszűnt a dolgozók zsarolási potenciálja, ahol ez korábban nagy volt. Példaként említette a fekete mosogatókat, akik nélkül nem működhet egy konyha, nem tudnak főzni a szakácsok. Az ilyen munkát végzők túlzott bérigényét ma már letörheti a külföldi munkavállalók jelenléte. "Thaiföldről, Indonéziából, Indiából, Mongóliából hoznak be különböző cégek munkásokat, akik már megjelentek a piacon" – tette hozzá.