Ahogy arról az Infostarton is beszámoltunk, a magyar háztartások fogyasztása az európai uniós átlag 70 százalékán áll. Más kérdés, hogy "nem állja meg a helyét az az állítás, hogy Magyarország az EU legszegényebb országa, hisz a sajtóban megjelent fogyasztásösszesítés nem veszi figyelembe az ország GDP-adatait, de a foglalkoztatottságot és a szegénységi adatokat sem – hívta fel a figyelmet az InfoRádióban Járdi Roland, a vg.hu munkatársa.
A Portfolio most tovább számol a Eurostat adatai alapján. Azt írja, hogy a héten közölt, az egyes országok árszintjét bemutató jelentésének látszólag ehhez (mármint a szegénységhez) nincs sok köze, valójában sok mindent megmagyaráz. Az unió statisztikai hivatalának adatbázisa szerint ugyanis a magyar háztartások végső fogyasztásának (AIC) árszintje az uniós árszint 69,4 százaléka. Eközben a hozzánk hasonló fejlettségű lengyel és román gazdaságban ugyanez az adat 63,5, illetve 54,1 százalék.
Mivel a végső fogyasztás (AIC) tartalmaz olyan természetbeni fogyasztást, mint az oktatás és az egészségügy, aminek az árszintjét igen körülményes mérni, ezért érdemes a háztartások fogyasztási kiadásainak (HFCE) árszintjét is megnézni, amit a piaci áron vásárolt termékek és szolgáltatások alapján számolnak. Ebben
a magyar árszint az EU-átlag 76 százalékán áll, Lengyelországban 66 százalékos, Romániában 60 százalékos a mutató.
De mi az, ami ennyivel drágább itt, mint a románoknál, lengyeleknél – teszi fel a magyar gazdasági lap a kérdést. A 12 nagy árucsoportból 9-ben a magyar árszint a legnagyobb, ami leginkább kiugró, az az élelmiszer, a kommunikáció és a lakhatás drágasága.
Bár a kiugró magyar árszint pontos okait nem tudjuk,
- az élelmiszer esetében a nagy áfa-terhelést és az élelmiszeripar alacsony hatékonyságát sejthetjük a háttérben,
- a kommunikáció drágasága mögött a gyenge árverseny állhat.
A lakhatás komplikáltabb történet. Itt a háztartási energia és a "lakbér" szerepel. A háztartási energiára van külön adatunk, abból az látszik, amit számok nélkül is sejthetünk:
a rezsicsökkentés politikája miatt relatíve olcsók vagyunk.
A lakbérre nincs külön statisztika, de maradék elven kikövetkeztethető, hogy itt magas az árszintünk. Ez az úgynevezett imputált lakbér azonban egy elég elvont közgazdasági kategória, gyakorlatilag a saját tulajdonú ingatlan elméleti albérleti díját jelenti, és főként az ingatlanárak függvényében alakul.
Élelmiszer
A 2023-as állapot szerint az élelmiszer-árszínvonal az uniós szint 100,9 százaléka. A leginkább az olajok, zsírok relatív drágasága szembeötlő (EU átlag 122 százaléka), de drága a tej,sajt,tojás termékkör (118%) és a pékáru (104 százalék) is. Ehhez képest a hús viszonylag olcsó (81 százalék), de a román, lengyel árakhoz viszonyítva ez is drága.
A mi fejlettségi sávunkban az árszínvonalnak óriási a szórása: közel hasonló fejlettségű országok relatív árszintje 60 és 90 százalék között szóródik; a magyar mutató nem lóg ki a trendből, inkább a lengyel és román árszint tűnik túlzottan alacsonynak. Sőt, még az élelmiszerárszint sem lóg ki durván a sorból: a horvát, a cseh és a balti országok árszintje is hasonló.
Az eurózóna tagok (görögök, lettek, szlovákok, portugálok) árszintje jóval magasabb, mint az önálló fizetőeszközt használók (román, lengyel, magyar). Hogy ez véletlen-e, vagy van bármilyen összefüggés, további vizsgálódások tárgya lehet.