Az előző években még főként az ország nyugati részében pusztító nyugati dióburok-fúrólégy kártételéről immár az egész országból érkeztek visszajelzések az Agroinform.hu november első két hetében lefolytatott országos felmérése során. A kérdőívre az ország minden részéből összesen 4700 válasz érkezett, így bár a felmérés nem reprezentatív, a portál szerint kellően átfogó képet ad az országban 2011 óta jelenlévő invazív kártevőnek a hazai dióültetvényeken gyorsan kiteljesedő pusztításáról.
„A nyugati dióburok-fúrólégy gyors térnyerését jelzi, hogy annak kártételét a válaszadók 67 százaléka csupán idén, vagy az elmúlt 1-2 évben észlelte. Legalább 5 éves ilyen jellegű tapasztalata mindössze 3 százalékuknak van” – mutat rá Bolyki Bence, az Agroinform.hu ügyvezetője.
Mára már gyakorlatilag az egész országban tömegesen jelen van a kártevő: még a Békés megyéből érkező válaszok túlnyomó többsége is tömeges kártételről számol be.
Mindössze két megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye tekinthető viszonylag kevésbé fertőzöttnek:
előbbiben a válaszadók 43, utóbbiban 36 százaléka jelzett vissza nem tömeges, csak szórványos károkat.
A hiányos tapasztalati háttérnek is köszönhető, hogy a válaszadók 10 százaléka egyelőre tanácstalanul viszonyul a problémához:
- 41 százalékuk a lehullott termés folyamatos összeszedésével igyekszik menteni, ami menthető. Amennyiben ugyanis a buroktól időben megszabadítjuk a csonthéjas termést, a dióbél kisebb eséllyel károsodik.
- A visszajelzők 25 százaléka a pusztítás mértékét látva eleve lemond a termésről, ők a diófákat árnyékadó faként megtartják a kertjükben, remélve, hogy rövidesen születik majd hatékony ellenszer a kártevő ellen.
- További 15 százalék permetezésben gondolkodik, 9 százaléknyian viszont a diófák kivágását tervezik.
A kérdőívre zömmel néhány diófával rendelkezők válaszoltak, a válaszoknak nyolc százaléka érkezett olyan gazdálkodóktól, akik 10-nél több diófával rendelkeznek földjeiken. Még ez utóbbi körben is csupán 35 százalékos volt azok aránya, akik a vegyszeres védekezést választják. Igaz, ez a megoldás a többségében 10 méternél magasabbra növő diófák esetében csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással (tenyészidőszakban akár háromszori alkalom) és pontos időzítéssel lehet hatékony.
Sokan a lehulló levelek és termések teljes összegyűjtésével és megsemmisítésével védekeznek, de nem ritka a ponyvatakarás vagy baromfik tartása sem a fák alatt annak érdekében, hogy a lárvák ne kerüljenek a talajba. Rovarcsapdát a fúrólégy jelenlétének monitorozásához a nagyobb ültetvények 26 százaléka alkalmaz.
„Attól nem kell tartanunk, hogy a legnagyobb hazai dióültetvények az új kártevő hatására eltűnnek: számukra egyértelműen járható út a költséges és komoly szaktudást igénylő vegyszeres védekezés alkalmazása. A kiskertekből azonban a jelek szerint a vártnál is hamarabb tűnik el a diótermés, és bár jelenleg még a válaszadók 84 százaléka azt jelezte, hogy a diót elsősorban a saját kertjéből szerzi be, ez az arány pár éven belül szinte biztosan a töredékére esik majd vissza” – tette hozzá Bolyki Bence.