Magyarország a legtöbb fontos területen ott áll, ahol a GDP-je alapján is jelenleg helye van – mondta a Magyarország 2030 – Hogyan lesz sikeres az országunk tíz év múlva? című online könyvbemutatón az Egyensúly Intézet igazgatója.
„Ha az Európai Uniót vesszük egyfajta referenciaként, akkor ma Magyarország valahol az utolsó három–négy legszegényebb országa között van, és bár vannak kivételek, szinte mindegyik területen, amit csak mérünk, nagyjából ugyanitt állunk – fogalmazott Boros Tamás politikai elemző. –
Nincs és nem is lesz világvége Magyarországon, de ha ugyanezen az úton haladunk, akkor ugyanitt maradunk, egy középszerűségben.
Nem vagyunk Csád vagy Malawi, de nem is látható, hogy akár Csehország lehessünk, nem is beszélve a magyar történelem állandó referenciapontjáról, Ausztriáról.”
2030-ig fogyni fog a magyar népesség – erről már az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója beszélt.
„Nincs a fejlett világban olyan ország, ahol ezeket a demográfiai trendeket sikerült volna megfordítani. Egyelőre bármilyen családpolitikai intézkedésekkel próbálkozunk, bárhogy próbáljuk rábeszélni az embereket, hogy vállaljanak gyerekeket, láthatóan nem működik – tette hozzá Filippov Gábor történész-politológus. – Egész egyszerűen azért, mert a népességfogyásnak, az elöregedésnek vannak olyan ösztönzői, motivációi, amivel nehéz szembeszállni. Eddig a fejlett világban ez sehol sem sikerült.”
A népességfogyás ugyanakkor nem jelenti az erőforrások csökkenését – mondta a történész-politológus, aki szerint a gazdasági teljesítményben a termelőképesség meghatározóbb a lélekszámnál.
„2030-ig nem kell pánikba esni, tehát nem fogják elvenni a munkahelyeinket a robotok, de hosszabb távon ez egy komoly kihívást jelenthet
– hívta föl a figyelmet. – Gondoljunk csak arra, hogy a magyar gazdaság jelentős részben külföldi autógyáraknak a helyi kitelepített gyártókapacitásaikra épül, és van olyan év, amikor az exportunknak az egynegyedét, a GDP-nknek a felét teszi ki ez a szektor.”
Ezen a területen az elsődleges beavatkozási eszköz az oktatás. „A magyar munkavállalók csak azokban a készségekben rosszabbak az átlagnál, amire szükség lenne a 21. században. Nehezen tanulnak meg új munkafolyamatokat – magyarázta Filippov Gábor. – Az oktatási rendszerünk ugyanis arra kondicionál bennünk, hogy magoljunk, adjuk vissza a tananyagot, de arra nem, hogy tudjunk tanulni, megújulni. Hogy az alapképességeink fejlődjenek. A 21. század munkaerő-piaca azonban arról szól, hogy adott esetben évente, vagy néhány havonta feladatokat kell váltani, más típusú munkákat kell megtanulni és elvégezni. Többé nem úgy néz ki a világ, hogy kijövök az iskolából és aztán belépek egy munkahelyre, és az ott kapott feladatot fogom az életem végéig végezni.
Az embereknek folyamatosan meg kell újulniuk, különben lemaradnak a versenyben”
– hangsúlyozta.
Magyarországon mindössze 3–4 százalék a felnőttképzésben résztvevők aránya – mondta Lannert Judit oktatáskutató. „Mintha leállt volna a társadalom, lefagytak volna az agyak, nem tudjuk elképzelni a jövőnket, sőt, félünk tőle – fogalmazott az Egyensúly Intézet szakértője. – Ebben a jövősokkos állapotban azonban óhatatlanul a múltból hozzuk elő a megoldásokat, vagy pedig megszűnik a hosszú távú stratégiai képesség, tehát éppen az aznapot akarjuk túlélni.”
Lannert Judit szerint az iskola ma elkedvetleníti a gyerekeket és nem tanítja meg őket tanulni, így felnőttként sem keresik ennek lehetőségét.