Egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy még a mozgásszegényebb életmódot folytatók is kivédhetik az ülés káros hatásait, ha több lépést iktatnak be a napjukba. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek: az ülő életmód egyre gyakoribb, és tudjuk, hogy összefügg a szív- és érrendszeri betegségekben (CVD) való elhalálozás nagyobb esélyével, a rák és a cukorbetegség nagyobb kockázatával, valamint a rövidebb élettartammal. És ezek a kockázatok alacsonyabbak a nagyobb lépésszámú és gyorsabban sétáló emberek esetében − írja az Origo.
Mostanáig azonban nem volt világos, hogy az erősen ülő életmódot folytató emberek képesek-e ellensúlyozni ezeket a riasztó egészségügyi kockázatokat a napi lépésekkel. Minél több lépést tettek az új tanulmányban részt vevők (függetlenül attól, hogy egyébként mennyire folytattak mozgásszegény életmódot), annál kisebb volt a CVD és akár a korai halálozás kockázata.
Így azok, akik asztali munkát végeznek, „nincsenek teljesen kudarcra ítélve”, bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy továbbra is fontos, hogy megpróbáljuk összességében csökkenteni az ülőmunkával töltött időt.
Ez semmiképpen sem jelent „szabadulást” azoknak, akik túl hosszú ideig ülőmunkát végeznek – mondta Matthew Ahmadi, az ausztráliai Sydney Egyetem népegészségügyi kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ugyanakkor fontos közegészségügyi üzenetet hordoz, miszerint minden mozgás számít, és hogy az embereknek meg lehet és meg is kell próbálniuk ellensúlyozni az elkerülhetetlen ülőmunka egészségügyi következményeit a napi lépésszám növelésével.
Ahmadi és munkatársai 72 174 önkéntes adatait elemezték, akik csatlakoztak a az Egyesült Királyság Biobankjához, egy 2006-ban létrehozott nagy, hosszú távú adatállományhoz, amely legalább harminc éven keresztül nyomon követi a résztvevők egészségi állapotát.
A vizsgálatban részt vevő minden egyes résztvevőre átlagosan 6,9 év általános egészségügyi adatai vonatkoztak, akik hét napon keresztül gyorsulásmérőt viseltek a csuklójukon, hogy megbecsüljék fizikai aktivitásuk szintjét, például a megtett lépések számát és az ülve töltött időt. Az ülőmunkával töltött idő mediánja napi 10,6 óra volt, így azokat, akik ennél több időt töltöttek ülőmunkával, „magas ülőmunkával töltött időnek”, míg azokat, akik ennél kevesebbet, „alacsony ülőmunkával töltött időnek” tekintették.
Azok a résztvevők, akiknek a statisztikáit az első két évben a rossz egészségi állapot befolyásolhatta, nem vettek részt a vizsgálatban, így az eredmények csak azokra vonatkoznak, akik legalább az első két év adatai szerint általában egészségesek voltak. A kutatócsoport megállapította, hogy a napi kilencezer és tízezer lépés közötti érték optimális az erősen mozgásszegény életmód ellensúlyozására, ami 21 százalékkal csökkentette a CVD kockázatát és 39 százalékkal a halálozási kockázatot.
Függetlenül attól, hogy a résztvevők mennyi időt töltöttek ülőmunkával, a szakemberek felfedezték, hogy az előnyök ötven százaléka körülbelül 4000-4500 napi lépésnél jelentkezett. A napi 2200 lépést meghaladó napi lépések alacsonyabb mortalitást és incidens szív- és érrendszeri betegségek kockázatát eredményezték, alacsony és magas ülőmunka esetén – állapították meg Ahmadi és munkatársai.
A British Journal of Sports Medicine tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a napi kilencezer és tízezer lépés közötti lépésszám optimálisan csökkentette a halálozás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát az erősen mozgásszegény résztvevők körében.