Az elmúlt hetekben többször is krízishelyzet volt Magyarországon a hőség miatt, a 40 fokos csúcsok pedig szinte már megszokottá váltak. Ürge-Vorsatz Diána szerint sajnos ez az új normalitás, ráadásul ez nemsokára már a normalitásnak is a hűvösebb része lesz. Jóllehet, ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden egyes nyár olyan lesz, mint a mostani, vagy ennél is rosszabb – tette hozzá a CEU professzora, abban reménykedve, hogy a mögöttünk álló „nagyon durva” hetek igazából a természetes változékonyságnak is egy szélsőséges szélsősége volt, és
bár hosszú távon bizonyosan rosszabb lesz a helyzet, szánthatunk azért még kevésbé megterhelő nyarakra is.
Hogy az emberi szervezet vajon mennyire képes alkalmazkodni az egymást érő hőhullámokhoz, azzal kapcsolatban az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület alelnöke úgy fogalmazott, hogy nem gondolná, hogy itt az emberi szervezet alkalmazkodása a lényeg, hanem a társadalom alkalmazkodása, mert a legfontosabb, hogy megállítsuk az éghajlatváltozást. Mégpedig azért, mert ami most van, meg ennél talán egy kicsit rosszabbhoz is lehet még meglátása szerint alkalmazkodni. Viszont minél rosszabb, annál nehezebb – emelte ki.
A fizikus felidézte, hogy Európa legsúlyosabb hőhulláma – a mostanit megelőzően – 2003-ban volt, a francia hőhullám, ami három nap alatt 40 ezer plusz haláleset következett be. Idén ennél egy jóval rosszabb hőséghullámon sújtotta Franciaországot és a környező országokat, de „csak” pár ezres volt a többlethalálozás. Ürge-Vorsatz Diána szerint ebből arra következtethetünk, hogy tanultunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy meg tudjuk akadályozni a többlethalálozásokat vagy a szenvedést, viszont sokat lehet tenni azért, hogy ezt mérsékeljük – mondta.
Az első és a legfontosabb, hogy a városainkat át kell alakítani, megszüntetve a hőszigeteket, sőt, aktív városi „légkondicionálókat” kell még inkább létrehozni,
hiszen jelen pillanatban ez az úgynevezett városi hőszigethatás, ez több Celsius-fokot ad a hőhullámainkhoz, hőségeinkhez, mint a globális felmelegedés – emelte ki az egyetemi professzor, aki szerint, ha sikerülne letornázni a városi hőszigeteket, akkor pár egy-két évtizedig nem annyira éreznénk még, legalábbis a csúcshőmérsékletekben, a településeinken a globális felmelegedés hatását.
„És az a szerencse, hogy ez tipikusan az a dolog, ahol a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ráadásul fizetnek is a kecskének, hogy megegye azt a káposztát, ami meg is marad. Hiszen arról van szó, hogy zöldebbé kell tennünk a városainkat, és ha ha zöldebbek a városok, kisebb a légszennyezés, felmennek az ingatlanárak, és a mentális és fizikai egészségünk is javul bizonyítottan” – fejtette ki Ürge-Vorsatz Diána, megjegyezve, hogy egy átfogó kínai tanulmány szerint ha valaki 250 méteres környezetben lakik egy zöld területtől, akkor – még egy 90 éves ember esetében is – öt évvel meghosszabbodhat a várható életkora.
A cikk alapjául szolgáló interjút Farkas Dávid készítette. A teljes beszélgetést megnézheti és meghallgathatja alább.