Milyen hatása lesz a közelünkben dúló háborúknak a magyar gazdaság teljesítményére? Az egyiket még 2022-ben Vlagyimir Putyin robbantotta ki, a másikat most február végén Donald Trump és Benjamin Netanjahu.
Amikor gazdaságpolitikáról beszélünk, akkor mindenféleképpen azt mondjuk, hogy a jó gazdaságpolitikához, virágzó gazdálkodáshoz alapvetően békére van szükség. A gazdaságpolitika kapcsán jómagam általában családpolitikáról szoktam beszélni, hiszen a kettő összefügg. Ha a magyar családpolitikáról beszélünk, ami egyébként egyedüli nemcsak Európában, hanem a világon is, akkor én azt tudom mondani, hogy vagy háború, háborús finanszírozás Ukrajna felé, vagy családpolitikai támogatás. A háború mindenféleképpen rosszat jelentett idáig Európa állampolgárainak, Európa gazdaságának, ezen belül Magyarországnak is, hogy csak az üzemanyagárakat, illetve az energiaárakat emeljem ki. Egész Európa rosszul járt a háborúval. Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök úr nagyon sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan védjük meg a gazdaságunkat, hogyan mentsük meg a családpolitikai rendszerünket a háború hatásaitól, és ezidáig sikerült is megvédenünk a családpolitikai támogatásokat, és sikerült megvédenünk a rezsicsökkentést, az olcsó rezsiárakat. Most még viszonylag friss, de sikerül megvédenünk azt is, hogy a benzinkutakon a magyar állampolgárok védett áron tankolhassanak.
Meddig tart a védett árak rendszere? Emlékszem a korábbi ársapkás rendszerre, az nagyon-nagyon hamar ellátási zavarokhoz vezetett, mert senki nem volt hajlandó olyan áron importálni, amilyen áron ezt itt adnia kellett. Mindenkinek, minden literen vesztesége keletkezett, nem volt üzemanyag a kutakon.
Abban önnek igaza van, hogy arra is kell gondolni a világpolitikai helyzetet nézve, hogy maradjanak ezen az árszinten az üzemanyagárak, másfelől valószínű, hogy Európának azzal kell szembenéznie, hogy egyáltalán legyen olaj és gáz. Az olaj és a gáz alapozza meg azt is, hogy milyen áron kapjuk a villamosenergiát, és ezeknek a nyersanyagoknak a feldolgozásából készül a dízel üzemanyag. Mindez összefügg. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy ameddig kell, megvédjük a családokat az árrobbanástól.
Milyen rendszerben lehet a családi védelmet finanszírozni, annak mi a forrása? A világpiaci árhoz képest olcsóbb olaj Oroszországból?
Igen, a rezsicsökkentés forrása alapvetően az olcsó urali olaj beszerzéséből adódik. A Molnál, ami egy magyar nemzeti vállalat, extraprofit keletkezik abból, hogy olcsóbban vásárolja az urali típusú olajat a Brent hordónkénti árához képest. Ennek java részét adó formájában a magyar állam elvonja, és ebből az összegből fordítunk aztán forintokat a rezsitámogatásra, és ebből az összegből adunk aztán szintén támogatást a védett árhoz, ami a benzinkutakon van.
Van arra valamilyen számítás arra vonatkozóan, hogy ez meddig tartható fönt? A jó ég tudja, hogy meddig tart az amerikaiak és az izraeliek iráni háborúja, és látszik, hogy a minap 19 forinttal drágult a benzinkutakon a dízel ára, ez egy elég brutális áremelkedés, mert zárva van a Hormuzi-szoros.
A kérdés nagyon jó és húsbavágó. Egyfelől azt látjuk, hogy mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy az iráni háború kapcsán mielőbb nyugvópontra kerüljön a kérdés, vagyis nyíljon meg a Hormuzi-szoros. A másik nagyon fontos kérdés, hogy Magyarország megvásárolta az urali olajat, amely Oroszországból Ukrajnán keresztül a Barátság kőolajvezetéken jut el Magyarországra. Elemi érdekünk, hogy a Barátság kőolajvezetéket újra megnyissák az ukránok. Orbán Viktor miniszterelnök úr meg is tesz mindent annak érdekében, hogy azt az olajat, ami a magyaroké, megkapjuk. Csütörtökön volt az Európai Unió csúcstalálkozója, amely péntek hajnalig tartott, és tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök nagy csatában elérte azt, hogy fogadja el az Európai Unió azt, hogy amíg Magyarország nem kap az ukránoktól olajat, ami a magyaroké, addig Magyarország sem fog hozzájárulni a következő 90 milliárd eurós háborús támogatáshoz. Nekünk az az egy eszközünk van jelen pillanatban ahhoz, hogy Zelenszkij elnököt észhez térítsük, hogyha nincs olaj, akkor nincs pénz. Itt több csatát kell megvívnunk. Ezen csaták közül a Barátság kőolajvezeték újraindítása az a magyarok csatája, tehát mi csatázunk, mi tudjuk elérni azt, hogy az olcsó urali típusú olaj elérkezzen Magyarországra, a Mol finomítóiba, és akkor az olcsó energia el tudjon jutni a háztartásokhoz, illetve a magyar gazdaságba.
Nem számolnak egyáltalán azzal a lehetőséggel, hogy Európa többi országa Szlovákián, meg rajtunk kívül meg fogja oldani, hogy Ukrajna megkapja azt a pénzt, amiről korábban már megállapodtak, és amelynek az eurókötvények kibocsátása az alapja? Mert akkor Magyarország kezéből ez a fegyver el fog tűnni.
Számolunk ezzel a lehetőséggel, de miniszterelnök úr erre azt mondta, hogy az, amivel próbálkozik az Európai Unió bürokráciája, hogy országonként, egyenként, kiskapukon keresztül juttassanak pénzt Ukrajnának, egyfelől eltart egy jó ideig, márpedig az adatok és az információk alapján Ukrajna mint állam saját magát április végéig tudja finanszírozni. Csak egy zárójelet hadd nyissak: olyan országba mennek európai uniós állampolgárok pénzei, amely az államiságát sem tudja garantálni, hiszen azon túl, hogy nem egyértelmű, hogy hol van Ukrajna határa, azon túl maga az állam sem tudja finanszírozni a saját működését. Igazából az állam működéséhez szükséges pénznek a 30 százalékát tudja csak Ukrajna saját maga kitermelni. Az összes többit Európa biztosítja, az Európai Unió biztosítja Ukrajnának. Visszatérve a kérdésre, próbálkozik a brüsszeli központ azzal, hogy kikerülje ezt a 90 milliárd forintos vétót, de mi annak látjuk esélyét, hogyha álljuk a sarat, kitartunk, rávesszük Zelenszkijt arra, hogy kinyissa a Barátság kőolajvezetéket.
Próbáltak vagy egyáltalán lehet bármilyen garanciát kapni az oroszoktól arra, hogyha az ukránok kinyitják a Barátságot, akkor ők nem fogják még egyszer lebombázni? Ez egy háború, ott lőnek mindenfele.
Szerintem ez Szijjártó Péter külügyminiszter úr témája, ő van abban a helyzetben, hogy tud akár erről is tárgyalni. De ne az oroszokra toljuk a felelősséget. Oroszország és Ukrajna háborúban áll. Ukrajna kötött az Európai Unióval, ezáltal az Európai Unió tagországaival egy olyan megállapodást, amely szerint neki biztosítania kell az energiaellátást az Európai Unió országai felé. Ezt Zelenszkij nem tartja be, ezt felrúgta, az olajblokkal most zsarolja Magyarországot és Szlovákiát. Tehát igazából én itt arra helyezném a hangsúlyt, és arról beszélnék, hogy ami szerződésben megírt kötelezettsége Zelenszkijnek, azt kell betartani, erre kell őt rászorítani. Zelenszkij az, aki egyfelől elzárta a kőolajvezetéket, Zelenszkij az, aki nem engedi a magyar és a szlovák vizsgálóbizottságot vagy küldöttséget oda a Barátság kőolajvezetékhez, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy mi a baja ennek a vezetéknek. Egyébként Zelenszkij az, aki második körben már azt mondta, hogy nem is bombatámadás érte a Barátság kőolajvezetéket, hanem ő úgy döntött, hogy elzárja.
Hogyha az uniós bizottságot odaengedi, az kielégítő megoldás lenne, mi elfogadnánk azt, amit ők látnak? Mert abban van valami logika, hogy a magyarokat nem engedi oda, nem olyan jó a két ország közötti viszony, hogy beengedjen egy üzemi területre bármilyen magyar embert is.
Szerintem itt a tények vizsgálatáról van szó. Az, hogy milyen a viszony Magyarország és Ukrajna között, nem szabad, hogy befolyásolja azt, hogy egy magyar legális küldöttség része legyen mondjuk egy Európai Bizottság által felállított küldöttségnek, és ők is megtekinthessék az olajvezetéket. Húsba vágó kérdésekről van szó a magyarok számára és a szlovákok számára is. Mi azt látjuk, erre bizonyítékokat is bemutattunk hivatalosan, hogy a Barátság kőolajvezetéknek nincsen semmi baja, és inkább az a beszédes, hogy a magyarokat nem akarja odaengedni Zelenszkij, és az a beszédes, hogy az Európai Unió bürokratái sem akarják, hogy az Európai Uniós Bizottságban magyarok és szlovákok vegyenek részt. Miért ne akarnák? Ez egy európai uniós kérdés is abból a szempontból, hogy az Európai Unió két országát érte ilyen szempontból támadás, hiszen az energiaellátást veszélyezteti Ukrajna. Nem baráti viszony kérdése vagy hangulati kérdés az, hogy oda tudjon menni magyar és szlovák küldöttség is megnézni, hogy mi a helyzet. Minden jel arra mutat, hogy kamuznak, hogy ez az egész egy mese, amit kitaláltak, bármikor meg lehetne nyitni a Barátság kőolajvezetéket. Egy politikai döntés kell csak hozzá.
Ha megvolna ez a politikai döntés és újra jönne a szerződött mennyiségű olaj a Barátságon, akkor minden kisimulna? Még ott van mindig az iráni háború, az azért tolja fölfelé az árakat, vagy akkor a rezsicsökkentés problémája simulna csak ki?
Nekünk a legfontosabb energiaellátási forrásunk a Barátság kőolajvezeték, és egyébként még 2022-2023-ban a Testvériség gázvezeték volt, amit annak idején felrobbantottak az ukránok, csak ezt már elfelejtettük. A kérdésére válaszolva, nekünk a fő ellátási útvonalunk a Barátság kőolajvezeték. De abban vagyunk érdekeltek, hogy az Európai Unió országai is egyfelől olcsóbb üzemanyaghoz jussanak, másfelől pedig egyáltalán jussanak energiához. Az Európai Unió tagjaként azt tudjuk mondani, hogy abban vagyunk érdekeltek, hogy az Európai Unió versenyképessége javuljon. Ezt annak idején, amikor Magyarország volt az EU soros elnöke, akkor Orbán Viktor miniszterelnök úr letett egy elemzést, és elmondta, hogy Európa legnagyobb problémája a versenyképesség visszaesése, aminek pedig a legfőbb oka az olcsó energiaforrások elzárása. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Hormuzi-szorosnál megoldódjon a probléma, de a mi sürgető problémánkat most a Barátság kőolajvezeték újranyitása oldaná meg.
Említette a versenyképességet. Volt Budapesten néhány évvel ezelőtt egy olyan informális csúcs, amin olyan sokan vettek részt, hogy lényegében formális csúcsnak is beillett, és a versenyképességről szólt, és ennek volt egy versenyképességi memoranduma, a budapesti memorandum, budapesti nyilatkozat. Ebben a Draghi- és a Letta-jelentés alapján mindenki egyetértett abban, hogy egész pontosan mit kell csinálni. 2025-re szóló konkrét céldátumok voltak benne, azt kell végrehajtani. Láttak ebből bármit azóta végrehajtva?
Ez egy nagyon fontos és érdekes kérdés. Ha picit visszamegyünk az időben, Orbán Viktor miniszterelnök úr beszélt arról, hogy az Európai Unió versenyképességét kell javítani. Azután Mario Draghi, aki olasz miniszterelnök volt, másfél évvel ezelőtt letette ezt a dokumentumot az asztalra. Az Európai Unió országai ezt elfogadták.
Csont nélkül, itt Budapesten. Mindenki azt mondta, hogy ezt kell csinálni, gyerünk!
Igaz, ez az egyik legjobb kifejezés erre, hogy csont nélkül elfogadták, majd nem történt semmi. Én föltenném a kérdést, hogy kinek az érdeke az, hogy az Európai Unió országai ne jussanak olcsó energiához, és ezen keresztül romoljon a versenyképességük, és ezen keresztül mindenféle gazdasági, ipari problémáik legyenek? Valakinek az érdeke az, hogy az Európai Unió bürokráciáját lefagyasztva, vagy akár az európai uniós országok vezetőire valamilyen hatással elérje azt, hogy a versenyképesség javításáért ne történjen semmi.
De lehet európai országnak érdeke az, hogy a saját hazája ne legyen versenyképes? Ezt nehéz elképzelni, ezt általában a konkurensekről szoktuk feltételezni, hogy ők érdekeltek abban, hogy mi ne legyünk versenyképesek.
Az európai uniós országoknak természetesen az az érdekük, hogy a versenyképesség javuljon, de én azt látom, hogy mintha az európai uniós országok vezetőinek valahonnan máshonnan súgnának a fülükbe, mint hogyha máshonnan adnák az utasítást ezeknek a politikusoknak. Ezek az európai uniós vezetők nem a maguk urai abból a szempontból, hogy nem a saját országuk érdekében cselekednek. Ez szerintem egyértelmű. Valami más érdeknek cselekednek. Valaki más adja az utasításokat. Én nem vagyok hivatott tippelgetni, hogy milyen hatalom lehet az, amelyik képes erre, de hogyha az ember kellő számú elemző cikket olvas és hallgatja a különböző területek elemzőit, akkor azt látja, vagy véli kihallani, illetve mondják is ezek az elemzők, hogy az a liberális globalista pénzügyi hatalmi centrum, amely Trump megválasztása előtt Washingtonban székelt, az most áttette a székhelyét Londonba, illetve Brüsszelbe. Ez a gazdasági háttérhatalom most Brüsszelen keresztül próbálja elérni a saját érdekeit, és az egyik ilyen eszköz ehhez, hogy Európát leválasszuk az olcsó orosz energiaforrásról. Szerintem szembeötlő az, hogy ez a bizonyos háttérhatalom tolja Európát be az oroszokkal való háborúba. Ez kiviláglik.
De van egy nem háttér, hanem nagyon is előtérben lévő hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, amelyik azt mondja, hogy tessék tőlem LNG-t vásárolni, otthon meg azt mondja, hogy fúrj, bébi, fúrj. Úgy tűnik, hogy nekik nagyon is tetszik az, hogyha mi nem orosz olajat vásárolunk, hanem az ő energiahordozóit vásároljuk. Jó áron eladják nekünk.
Ez így van, az Amerikai Egyesült Államoknak ez a gazdasági érdeke, természetesen Trump alatt is, viszont az Európai Uniónak nem ez az érdeke. Ha az Európai Unió tagországainak a vezetői, a saját nemzetük, illetve az unió érdekét szolgálnák, akkor itt nem lett volna kérdés. Amikor az Északi Áramlatot felrobbantották, most már tudjuk, hogy ukránok voltak, akkor látványosan ki kellett volna kelni az ellen, hogy egy uniós tagország fontos energiavezetékét felrobbantják. Ezeknek az uniós vezetőknek ki kellett volna állni, hogy le se váljanak az olcsó orosz olajról, meg gázról, és a versenyképességük érdekében kizárólag az európai uniós tagországok érdekeit kellett volna figyelembe venni, és eszerint kellett volna politizálni. De merőben más történik. Ideológiai alapon kezdtek el politizálni, jóemberkedni és belemászni úgy az orosz-ukrán háborúba, hogy Ukrajna sem nem tagja az Európai Uniónak, sem nem tagja a NATO-nak. Viszont például Szlovákia és Magyarország tagja az Európai Uniónak, és ez a mostani brüsszeli vezetés és hatalmi központ arra nem képes, hogy két tagországának az érdekeit teljesen korrekt módon megvédje egy ukrán zsarolással, agresszióval szemben.
Ön a több évtizedes politikai gyakorlatával tudja követni Donald Trump álláspontját? Hol azt mondja, hogy szankcionáljuk az orosz energiahordozókat, ha meg bajba kerül Iránban, akkor azt mondja, hogy tessék a piacra dobni, akkor most az mehet. Ezt elég nehéznek tűnik követni.
Az a helyzet, hogy nekem az világlik ki, hogy ami azon a napon történik, annak megfelelően formálja Donald Trump a politikai álláspontját.
Van ereje hozzá azért? Tehát nem kell igazodnia senkihez?
Szerintem a következő időszakban fogjuk meglátni, hogy vétett-e hibákat, és hogyha igen, akkor milyeneket Irán megtámadásával. A következő hetekben, hónapokban derül az ki, hogy le lehet-e zárni nagyon gyorsan az iráni háborút, és meg lehet-e nyitni a Hormuzi-szorost. Olvasva a háttérinformációkat, rátaláltam egy olyan elemzésre is, ami azt taglalta például, hogy a Hormuzi-szoros lezárása következtében a műtrágya-előállító gyárak is leállnak.
Gázzal mennek.
Meg az alapanyag, a foszfornak és a kénnek a bányászata és szállítása, pont most van annak az ideje, hogy olyan nagy népességű országok, mint például India, beforgassák a műtrágyát a földbe, hogy legyen termés, és hogyha ez nem történik meg, akkor egy sokkal nagyobb éhezési hullám következik be Ázsiának azon a részén, az éhezéssel pedig újra a migrációt erősítjük. A háborúval is a migráció erősödik, másfelől az élelmiszer-ellátás hiányával is. Mindenkinek az az érdeke, hogy gyorsan lezáruljon a háború, nagyon gyorsan kinyíljon a Hormuzi-szoros, és újra lehessen indítani a különböző hajókat, amelyek üzemanyagot, olajat, cseppfolyós gázt szállítanak a szoroson keresztül.
Gazdaságról beszélgetünk ebben a műsorfolyamban. A Fidesz családpolitikájának csak egy része a rezsicsökkentés, számtalan más intézkedés van, adócsökkentés, adómentesség, rengeteg. Ezeket a gazdasági helyzet hogyan érinti? A végén mindig föl kell tenni a kérdést, hogy miből lesz rá fedezet, ha nincs állami bevétel, mert adócsökkentés van, valahonnan fedezetet kell rá csinálni, hogy ez bírjuk. Ez honnan van?
A magyar gazdaságpolitika logikája nem olyan, mint a többi európai országé. Sokszor fel szokták nekünk is tenni a kérdést, amikor jönnek külföldi delegációk, vagy mi vagyunk külföldön, hogy egyfelől ámulnak-bámulnak, hogy milyen családpolitikai rendszere van Magyarországnak, másfelől honnan van erre pénz? 2010 óta miniszterelnök úr gazdaságpolitikai logikája az, hogy a nagy tőkéjű nemzetközi cégekre külön adót vet ki. Hogyha visszamegyünk egy kicsit az időben, akkor a 2010-2014-es ciklusban vetette ki a magyar országgyűlés először a bankadót, illetve a multiadót. Én emlékszem azokra a hónapokra, évekre, hogy milyen elementárisan durva támadás ért bennünket azért, hogy hogyan merjük ezt megcsinálni, és kimondottan riogattak bennünket azzal, hogy össze fog omlani a gazdaságunk, mert ki fognak vonulni ezek a nagy cégek. Ez nem történt meg, hanem utána szépen csendben több másik európai ország is bevezette a bankadót, talán Nagy-Britannia volt az első, amelyik szép csendben követte a magyar receptet és megoldást. Visszatérve arra, hogy honnan van pénzünk a családtámogatási rendszerre és a 13-14. havi nyugdíjra és a rezsitámogatásra, akkor az a válasz, hogy ezekből az extra adókról. Hogyha jól emlékszem, akkor 2010 óta ezekből az extra adókból 15 ezer milliárd forintnyi extra bevételt értünk el. Ez maradt a magyar gazdaságban, a magyar költségvetésben, és ezekből lehet aztán családtámogatást adni a magyar családoknak.
De minden extraadó-megállapodásban benne volt azoknak a fokozatos kivezetési menetrendje, akkor ezt nem érdemes annyira komolyan venni, mert a költségek valószínűleg csak növekedni fognak? Akkor ezeket nyilván sose lehet kivezetni.
Többféle extra adó volt, de gyakorlatilag minden ciklusban van egy új megállapodás, a dolgoknak egy újragondolása, de ez a filozófiai rendszer, ami abból áll, hogy a nagy külföldi tőkés cégek, vállalatok is vállaljanak valamiféle szolidaritást a magyar állampolgárokkal, ez megmarad. Innentől kezdve mindig van az, hogy a nagy cégek extraprofit adót fizetnek. És az extra profitjuk egy része a magyar polgároknál marad.
Kell-e Magyarországon kalkulálni a megnövekedett biztonsági kockázatok árát? Arra gondolok, hogy legutóbb, amikor Iránt megtámadták, akkor az irániak közölték, hogy a csendben maradó európai országoknak is számítaniuk kell a haragjukra. Ez valószínűleg pénzbe fog kerülni mindenkinek, mert hát készülni kell.
Kell ezzel kalkulálni. Az orosz-ukrán háború kitörése előtt mi egy sokkal nagyobb gazdasági növekedéssel számoltunk, és hogyha nincs ez a háború, akkor ma Magyarországon egy sokkal nagyobb, markánsabb, látványosabb gazdasági növekedés lenne. Magyarországon a gazdasági növekedés nem ment át mínuszba, tehát van még mindig gazdasági növekedés, szemben a nyugat-európai országokkal, ahol sok esetben a GDP-nél mínuszba estek. De számolni kell és kalkulálni kell azzal, hogyha folytatódik az iráni háború, és sajnos számolnunk kell azzal is, hogyha folytatódik az ukrán-orosz háború, az nem tesz jót a gazdaságnak. Magyarország gazdasága erőteljesen össze van kötve Nyugat-Európa gazdaságával, ezen belül is a német gazdasággal. Ezt nem lehet egy-két év alatt, vagy egy évtized alatt megszüntetni, de nem is akarjuk. A gazdasági növekedésnek pont az lenne az egyik eszköze, hogy a közös piac, ahova beléptünk, az Európai Unió, az jól működjön, prosperáljon, ezért vagyunk abban is érdekeltek, hogy legyen tűzszünet, legyen béke.
De hogyha a németeknek nem megy jól, és nem vesznek autót, amit nálunk gyártanak, akkor mi fog minket kihúzni a bajból? Akkor csak saját magunkra maradunk, és a saját belső fogyasztásunkból kell növekednünk? Arra nehéz azért annyi pénzt találni, amennyit én el tudnék költeni.
2010-ben, sőt talán még előtte is Orbán Viktor magyar miniszterelnök megnyitotta a keleti nyitás politikáját, amiben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr hihetetlen energiával nyitotta Magyarország gazdaságát keleti irányba is. Mi azt szeretnénk, hogyha nem háború lenne, hanem inkább mindenki a saját országa érdekében kereskedne minden irányban. Ne legyenek ilyen kötöttségek, hogy nem szabad keleti irányba nyitni, és nem szabad valamilyen politikai okból Oroszországgal vagy akár Kínával bármiféle gazdasági kapcsolatban gondolkodni. Szerintem a magyar gazdaságnak ez a fő erénye, és ez az esélye is arra, hogy fönn tudjuk tartani és tudjon erősödni.
De ennek látják már az eredményeit? A külkereskedelmünk jelentős része még mindig az Európai Unió tagállamaival történik, oda irányul, csak nagyon kicsi része megy ennél messzebb. Ezt lehetséges növelni?
Természetesen.
Kínába fogunk autót eladni? Vagy gyümölcsöt Kubába?
Az régen volt.
Régen volt. Ilyen tervekben érdemes gondolkodni?
Nemcsak hogy érdemes, hanem a Külügyminisztériumban erről folyik a gondolkodás. A markánsan kétoldalú kapcsolatokat lehessen bővíteni. Igen, van rá esély, van rá remény, ez történt ez idáig a keleti nyitással, a gazdasági kapcsolatokat erősítettük. Baráti gazdasági környezetet teremtettünk azoknak a vállalatoknak, cégeknek, amelyek Magyarországra jöttek, Magyarországon ruháztak be, Magyarországon gazdálkodnak, munkaerőt igényelnek, munkahelyeket teremtenek, amelyeknél magyar emberek dolgoznak, ahol magyar emberek kapják a fizetést, akik Magyarországra fizetik be az adókat, a járulékokat és a cégük is itt fizeti be az adókat. Erősítik a magyar gazdaságot.
Mi lesz, hogyha hosszú távon nem fog menni az akkumulátoripar? Akkor mi a B terv? Most úgy tűnik, hogy mindenki azt gondolta, hogy ez fog menni, de az eladások nem nagyon akarják még mindig igazolni ezt. Pedig mindenki, a környező országokban is, erre tett.
Nem szeretnék belemenni az akkumulátoripar rejtelmeibe, mert szerintem Magyarország gazdasági rendszere az ennél sokkal stabilabb, összetettebb annál, minthogy egyetlen akkumulátorgyárral foglalkozzunk, vagy ezzel az iparággal foglalkozzunk. Mi azt látjuk, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ezek megtérülnek, jó beruházások. Eddig nincs vita ebből.
De itt nem a magyar állam viseli a kockázatot, hanem a cég, amelyik csinálja.
Természetesen. Nekem nem a gazdaságpolitika és az akkumulátorgyárak működése, gazdasági működése a fő területem, de azt látom a nagy rendszerben, amikor azt nézzük, hogy honnan van pénz 13-14. havi nyugdíjra, családtámogatásra, akkor azt látjuk, hogy ezek a bevételek rendre szépen megérkeznek, és ezek a bevételek rendre szépen nőnek. Ennek kell igazából hinni, nem pedig azoknak a kicsavart támadásoknak, hogy nem jó Magyarországon az akkumulátoripar.
Nyugdíjrendszer. Minden évben, amióta én az eszemet tudom, felvetődik, hogy már jövőre sem lesz fenntartható a magyar nyugdíjrendszer. Aztán ezt minden évben valaki megcáfolja. Meddig tartható fent a magyar nyugdíjrendszer, hogyha a jelenlegi rendszerben üzemeltetjük tovább, figyelembe véve a demográfiai folyamatokat is, mert annak ez valószínűleg fontos összetevője?
A magyar nyugdíjrendszer fenntartható, a magyar nyugdíjrendszer egyébként igazságos, és nem áll szándékunkban ezt a rendszert alapjaiban megváltoztatni. A magyar nyugdíjrendszert inkább bővíteni fogjuk. Idén februárban történt először, hogy nemcsak a havi nyugdíjat vitte a postás, vagy kapták a számlájukra, hanem megkapták a 13. havi nyugdíjat is, és a 14. havi nyugdíj első heti részletét. Mi, a Fidesz-frakció és a KDNP politikusai 2010-ben vállaltuk azt, hogy garantálni fogjuk, hogy értékálló legyen a nyugdíj. Ez azt jelenti, hogy minden évben az inflációnak megfelelő összeggel százalékban emeltük a nyugdíjakat. Nyugdíjemelés általában az év elején van, és az év második felében, az év vége felé megnézzük, hogy az az infláció, amivel számoltunk, az nagyobb lett-e, hogyha nagyobb lett, akkor kiegészítjük a nyugdíjakat, ha pedig kisebb volt az infláció az emelésnél, akkor azt az összeget otthagyjuk a nyugdíjasoknál. Ezt a vállalásunkat egyébként sikerült teljesíteni úgy, hogy 2010 óta a magyar nyugdíjak vásárlóereje 50 százalékkal nőtt. Ez köszönhető az inflációval megegyező emelésnek, köszönhető a 13. havi nyugdíjnak, most majd a 14. havinak is, és ne felejtsük el, hogy a nyugdíjasokat milyen alapvetően érintik az energiaárak. A rezsistop minden egyes nyugdíjas havi pénztárcáján nagyon sokat segít. Úgy gondoljuk, hogy akik az egész életüket ledolgozták, közben felnevelték a gyerekeket, segítettek az unokák nevelésében, megérdemlik a társadalom megbecsülését, és megérdemlik azt a biztonságot, ami nemcsak a határvédelemből adódik össze, hanem az egzisztenciális biztonságból is. Nem említettem még a Nők 40-et, amit 2010 év végén fogadott el a magyar országgyűlés, és 2011 év elejétől lehet igénybe venni. A Nők 40 nyugdíjat egyébként miniszterelnök úr terjesztette a frakció elé annak idején, azt mondta, hogy aki 40 évet ledolgozott úgy, hogy közben az unokákkal is foglalkozott, előtte felnevelte a gyerekeit, az teljes értékű nyugdíjban részesülhessen. Ebbe 40 év munka után beletartozik egyébként a gyermekneveléssel eltöltött idő, a GYES és a GYED is. Negyven év munkaviszony után el lehet menni teljes értékű nyugdíjba. Ez egy nagyon nagy sikerű intézkedése a Fidesz-kormánynak, és bármilyen gazdasági nehézségek jönnek itt külföldről a nyakunkba, ezt is tudjuk tartani, és vállaljuk azt, hogy nem engedjük, hogy hozzányúljon senki ehhez a rendszerhez. Azt látniuk kell az állampolgároknak, főleg választások előtt, hogy vagy családtámogatási rendszer van, vagy támogatjuk Ukrajnát, és belesodródunk a háborúba. Vagy megvédjük a határainkat és ellenállunk a migrációnak. Hogyha ezek nincsenek, akkor meg tudjuk védeni a családtámogatási rendszert, a 13. havi nyugdíjat és a rezsit. Nagyon éles kérdésekről kell majd április 12-én dönteni, ha a Fideszt és Orbán Viktort választják, akkor mi garantáljuk a családtámogatási rendszer fenntartását, akár továbbfejlesztését, vállaljuk a nyugdíjasoknak a nyugdíjas éveikhez méltó nyugdíjat és a támogatásokat, vállaljuk a rezsicsökkentést, tudom, hogy most minden vektor arra mutat, az iráni háború, az ukrán olajvezeték elzárása, hogy el nem tudják képzelni sokan, hogy hogyan lehetne fenntartani a rezsicsökkentést. De ez idáig, amit a Fidesz-KDNP és Orbán Viktor vállalt 2010-től kezdődően, azt mind teljesítette, sőt van, amit túl is teljesítettünk.
A nyugdíjrendszer átalakításában vagy szinten tartásában a járadékok emelése nem kerül szóba? Ha csökken az aktív korú népesség, mert sajnálatos módon kevesebb gyerek születik, akkor kevesebb járulék megy be a rendszerbe. Azt valahonnan pótolni kell. Honnan lehet pótolni? Adóból, más átcsoportosításból, másik költségvetési zseb átrakásából?
Az nem jó logika, ha abban gondolkodunk, hogy a nyugdíjkasszában kizárólag a befizetett járulékokból van pénz, és ezt tudjuk felhasználni. A magyar gazdaságpolitika logikája más, a magyar gazdaságpolitika logikája az, hogy az extra adókkal megtámogatja a magyar polgárokat. A nyugdíjrendszerünk fenntarthatóságát ez a gazdaságpolitika garantálja.
Megkerülhetetlen kérdés az európai uniós források kérdése. Mire vagyunk berendezkedve? Átmeneti a hiány, stabil a hiány, meg kell tanulni nélküle élni, vagy valami negyedik?
Az európai uniós források olyan pénzek, amelyek járnak Magyarországnak a kezdetektől fogva. Elfogadtuk a most pörgő hatéves költségvetést, abban benne van, hogy Magyarországot mennyi pénz illeti meg. Ezt megpróbálták nyakatekert módon, mindenféle vizsgálatokkal, aminek aljas politikai szándékai vannak, megakadályozni, vissza is tartottak pénzeket, de itt is azt mondjuk, hogy addig például a következő költségvetéshez nem kapja meg az unió a szavazatunkat, ahol egyhangúság szükséges, amíg a nekünk járó pénzeket ki nem fizetik. Ezért számolunk az európai uniós forrásokkal, számolunk azzal, hogy ezt megkapjuk, mert amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig ő meg tudja oldani, hogy az, ami a magyarok pénze, az idejöjjön Magyarországra és megkapjuk. Megvannak az eszközeink arra, hogyha nem is azonnal, de már belátható időn belül megkapjuk ezeket a pénzeket.
Szokott lenni mindig egy hipotetikus számítás arra nézve, hogyha jönnének az uniós pénzek, akkor mekkora lenne a magyar gazdasági növekedés? Ezt egyáltalán ki lehet így kalkulálni? Foglalkoznak ezzel, hogy megnézik, hogy akkor, ha megjön, akkor egyszer csak 0,3-ból 3,3 lesz?
Bizonyára vannak olyan közgazdasági elemző intézetek, ahol ezzel foglalkoznak, de a magyar gazdaságpolitika úgy néz ki, hogy amire kell pénz, megnézik, hogy mik a keretek, de arra mindig jut. Akár a gazdaságpolitika támogatására akár adócsökkentésre. 2010-ben a vállalkozási nyereségadó 19 százalék volt, ez most már egyszámjegyű lett. Két ütemben csökkentettük.
Még söralátét sincs.
Tessék?
A miniszterelnök egyszer egy régi kampányban még azt is ígérte, hogy előbb-utóbb söralátéten elfér majd az adóbevallás. Olyan egyszerű lesz.
Ezen már túl is jutottunk, most már egyáltalán nem kell kitölteni.
De a vállalkozóknak azért még van meló vele.
A vállalkozóknak még van meló, szerintem járják ki. Vannak jó érdekszervezeteik, de az állampolgároknak nem kell söralátétet sem kitölteni, mert a NAV, az adóhatóság megcsinálja helyettük az adóbevallást. Szerintem ez egy nagyon nagy előrelépés. Én a magam részéről azt mondom, hogy hihetetlenül jó dolog, mert nincs az emberben az ideg, hogy úristen, hogy kell kitölteni, nem felejtettem el valamit, hogy áll az adószámlám, remélem, nincs mínuszban. Ez a nyomás is lekerült az emberekről, nem kell hozzá szakértő, megcsinálja a NAV az adóbevallást.
Mi lesz akkor, hogyha a miniszterelnök kinyomja az unióból, hogy megjöjjön a pénz, és egyszer csak megjön egy hatalmas mennyiségű pénz? Mit csinálunk a nagy tűzijátékon kívül? Mire fogjuk költeni?
Sok helye van. Lehet, hogy több embernek nem tetszik, de például az államadósság csökkentése az mindig kiemelt célja a magyar kormánynak és a Fidesz-KDNP frakciónak, tudniillik, hogyha egyszer adósságba veri magát egy állam, szerintem ezt az állampolgárok is érzik, akkor nagyon nehéz kijönni belőle. A kamatok jönnek, növekednek, azt hiszem, van is egy ilyen számítás, hogy Magyarország egyéves GDP-je az a tőketartozás kifizetésére elegendő lenne, hogyha nem kellene kamatokat fizetni.
Jó, de nagyon fejlett államok is vígan elvannak ipari méretű államadóssággal, mindenhova el vannak adósodva, és jól működnek.
Gondoljon bele, hogy jön egy új miniszterelnök, vagy egy elnök, hol milyen rendszer van, és legalábbis a ciklus második felében szeretné megnyerni a választásokat, és elkezd költekezni. Nem jó gazdaságpolitikát csinál, mint amilyen a magyar modell, nem a versenyképességet fejleszti, nem invesztál, hanem elkezdi szórni a pénzt, és ennek kell hogy legyen fedezete. Elkezdenek hitelt felvenni. És miután ezek négyéves ciklusok, a negyedik év második felében meglökik az államadósságot, ezzel meglökik a kamat mennyiségét is, és aztán egyre nehezebb kikeveredni belőle. Ráadásul azt is nézni kell, hogy egy adósságszolgálatnak milyen az összetétele. Ha, például, egy állam a hazai lakosság felé van eladósodva, mert állampapírokat bocsátott ki, az sokkal jobb adósságállomány, mint hogyha valamilyen külföldi bank felé vagy akár valamilyen világszervezet felé van eladósodva.
De miért? Azért, mert az állampolgárok nem fogják egyben visszaváltani az egészet, egy külföldi szervezet meg, ha akarja, megcsinálhatja?
Pontosan, meg emögött nagyon komoly politikai érdekek is húzódnak. Emlékszem, hogy a 2010–2014-es ciklusban minimum kétszer megtámadták a forintot. Ezeken keresztül tudják technikailag megoldani. Soros nemcsak Magyarországon próbált támadni a forint ellen, hanem tudjuk, hogy Svédország, Nagy-Britannia fizető valutáját is megtámadta és shortolta.
Tehát akkor nem nagy népünnepély, hanem államadósság-csökkentés lesz, ha megjön a pénz.
Az a legfontosabb, és természetesen nagyon fontos a versenyképességnek a növelése, mert azon keresztül tudunk fennmaradni, gazdálkodni, prosperálni, amiről beszéltünk, nemcsak Nyugat-Európa felé, hanem más irányba is. Ehhez kellenek beruházások, támogatások.