Gerő András az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hallgatott történelmet és szociológiát a hetvenes évek közepén. Tanulmányait követően 1977-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója lett, majd 1981–1995 között a művelődéstörténeti tanszéken dolgozott docensként.
Az Index.hu azt írta, számos külföldi egyetemen folytatott tanulmányokat, illetve oktatott is. 1988–89-ben a Minnesotai Egyetemen tett tanulmányutat. 1990-ben Utrecht, 1991-ben Amszterdam, 1995-1997 között a Pennsylvania Egyetem Fulbright professzora, majd 2001-ben a Columbia Egyetem vendégprofesszora volt. 1991-től 2020-ig Budapesten a CEU, a Közép-európai Egyetem tanára.
2006-ban lett a történettudományok doktora a Magyar Tudományos Akadémián. Legfontosabb kutatási területeihez tartozott az Osztrák-Magyar Monarchia története, maga Ferenc József császár, a magyar polgárosodás és a modern zsidó identitástörténet.
Gerő András a rendszerváltást követően a Századok szerkesztőbizottsági tagja lett, 1993-tól 2010-ig pedig a Budapest Negyed főszerkesztőjeként tevékenykedett, de volt szerkesztőbizottsági tag a Café Bábelnél és a Világosságnál is. 2003 és 2004 között a Deák-emlékbizottság ügyvezető titkára, illetve 2009-től a Teleki László Alapítvány kurátora.
Rengeteg publikációja és könyve jelent meg. Utolsó kötete 2022 őszén látott napvilágot Liberális látószög címmel. Mivel kutatási területe az Monarchiához kötődött, ezért érdeme kiemelni ezen a területen legfontosabb műveit, így a 2016-ban kiadott Ferenc József és a magyarok című könyvét, illetve az Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából (2021) és a Dualizmusok – A Monarchia Magyarországa (2010).