Vannak nemzetközi és magyar előképei az egyetemfoglalásnak, de hogy jogilag hová sorolható ez a tevékenység, hogyan működik ez a tiltakozási forma, arról - a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása kapcsán beszélt az InfoRádióban Mikecz Dániel jogász, társadalomtudós, a társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozások kutatója.
"A legismertebbek ezek közül az
1968-as diákmozgalmak,
amelyek mind Észak-Amerikában, mind Nyugat-Európában az egyetemekről indultak ki. Ismert a Berkeley campusa, amely magja volt Amerikában ennek a mozgalomnak, Európában a Sorbonne vagy a nyugat-berlini Freie Universität volt mag, és később is jellemzőek voltak az egyetemfoglalások, Európában elsősorban az újbaloldali, alternatív politikai törekvések kapcsolódtak a diáksághoz. De hát Magyarországon sem ismeretlen ez a műfaj,
a rendszerváltás során még ifjúsági szakkollégiumi mozgalomként létező Fidesz tartott ülősztrájkot a Közgáznál,
és 2011-2012-ben kezdődött az a hallgatói mozgalom Magyarországon, amely elsősorban azt kritizálta, hogy csökkennek a keretszámok, végül 2013 elején az ELTE-BTK Múzeum körúti épületének egyik előadóját foglalták el" - sorolta Mikecz Dániel.
Február 11. és március 27. között történt ez az utóbbi egyetemfoglalás, de vajon párhuzamba állítható-e ez az első eset a most kialakult helyzettel? A társadalomtudós szerint van közvetlen párhuzam, ugyanis az akkori hallgatói mozgolódásban is fontos szerepet játszott a Színmű, onnan is indultak különböző tüntetések.
"Ami a lényeg, az
a hétköznapi rutin megbontása, felborítása.
De ez nemcsak az egyetemi mozgalmakra igaz, hanem minden sztrájkra is: ha nem indulnak el a vonatok, akkor is megborul a hétköznapok rendje. A rutin felborulása pedig kényszerítő erővel bír, hiszen nem lehet akkor normális ütemben tartani az órákat, de megmutatja azt is, hogy a hallgatók mennyire elkötelezettek az ügyük mellett."
Ugyanakkor szerinte a tüntetés is el tudja veszteni az erejét, ha rutinná válik, ahogy ez a 2013-as foglalásnál is történt.
"Abban a bizonyos előadóban egy idő után az egyetem engedélyezte, hogy különböző programokat tartsanak a foglalók, alternatív szemináriumokat, előadásokat, innentől rutin lett az egyetemen, hogy ott egyetemfoglalás zajlik. A foglalók részéről problémát jelent, ha a foglalás folyamatos fenntartása nem rendelkezik már azzal a kényszerítő erővel, mint az elején."
Hogy jogilag hová sorolható be, arról azt mondta, például "egyetemi polgári engedetlenségnek".
"Arra hivatkoznak, hogy ők is az egyetem része, ilyen szempontból nekik mint egyetemi polgároknak joguk van szólni, ha úgy érzik, nem veszik figyelembe az ő hangjukat, és egy ponton túl az egyetem működését is blokkolhatják. Ami 2013-ban történt: különböző órákat tartottak, és bementek más órákra beszélgetni az egyetemfoglalók. Most egyelőre arra irányul a foglalás, hogy kívül tartsa a kuratórium tagjait, saját maguk akarják megvédeni az egyetemet a külső hatalomtól.
Legitimitását onnan nyeri az egyetemfoglalás, hogy a hallgatók egységesen kiállnak mellette"
- ecsetelte.
A mostani egységességnek szerinte az is kulcsa, hogy míg az ELTE egy nagy intézmény, sok hallgatóval, az SZFE nem, ezért sokkal egyszerűbb egységet létrehozni.
"Ha pedig egység van, nem lehet kikezdeni az ő legitimációjukat. Nem egy kisebbség folytat egyetemfoglalást, hanem a hallgatók egysége."
Hogy most szerinte eljöhet-e egy olyan pont, amikor "külső beavatkozásra van szükség" a Színműn, arról azt gondolja, általában
az egyetemistatüntetések nem érhetnek el abba a fázisba, amikor azt lehet fényképezni, hogy fiatalokat cipelnek el a rendőrök,
ez ugyanis sokkal inkább igazolná azt az üzenetet, amit át akarnak adni a hallgatók; hogy indokolt az engedetlenség.
"A direkt bevatkozás a hatalom részéről kontraproduktív lenne. Amire a hatalom számíthat, hogy esetleg kifárad a tiltakozás. Végső soron persze konszenzusra is lehetne jutni, de fiatalokról van szó, akiknek nincs annyi kötöttségük, több a szabadidejük, így sokkal több energiájuk lehet arra, hogy fenntartsanak egy ilyen egyetemfoglalást."