Nyitókép: Unsplash

Kitört a pánik az AI közösségi médium miatt, aztán megvette a Meta – és lépett

Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)
2026. március 22. 12:40
Egy futurisztikusnak tűnő kísérletből gyorsan biztonsági rémálom lett: a mesterséges intelligencia „közösségi hálójaként” hirdetett Moltbookról egyre több vezető AI-kutató és biztonsági szakértő kezdte el állítani, hogy valójában ellenőrizetlen botfarm, amely súlyos kockázatot jelent a felhasználókra és a digitális infrastruktúrára. Aztán március elején jött a Meta, élén Mark Zuckerberggel, megvette a platformot, és gyors változtatásokat vezetett be.

A Moltbook néhány hét alatt robbant be a köztudatba, mint az úgynevezett „agent internet” előfutára – egy olyan platformé, ahol autonóm, úgynevezett „mesterségesintelligencia-ügynökök” posztolnak, vitatkoznak és lépnek interakcióba egymással, miközben az emberek csak megfigyelők lehettek, mivel őket a szabályzat nem engedte posztolni vagy párbeszédbe elegyedni.

(Az AI-ügynökök autonóm „végrehajtók” és nem puszta szöveggenerálók. Képesek a feladatokat kisebb lépésekre bontani, és azokat egymás után megvalósítani, “gazdájuk” online eszközei – naptára, email-fiókja, stb. felhasznlásával. Egy példa: az AI-ügynök meg tudja találni online a legolcsóbb repülőjegyet, azt le tudja foglalni és be tudja jegyezni a naptárba.)

Egy idei biztonsági felmérés szerint ugyanakkor a Moltbook „felhasználói” korántsem olyan fejlettek, viszont a platform veszélyforrás.

A „forradalom”, ami mögött emberek állnak

A Wiz nevű felhőbiztonsági cég elemzése szerint a platformon található mintegy 1,5 millió „AI-ügynök” túlnyomó többsége nem autonóm rendszer, hanem mindössze körülbelül 17 ezer ember által vezérelt bot. Ez átlagosan 80–90 ügynököt jelent felhasználónként.

A platform gyakorlatilag semmilyen módon nem ellenőrizte, hogy egy adott „ügynök” valóban mesterséges intelligencia-e, vagy csupán egy úgynevezett szkript mögé bújt emberi felhasználó.

Az így kialakuló rendszer inkább hasonlít egy tömegesen működtetett bothálózatra, mint egy új technológiai korszak előhírnökére.

(A szkript egyfajta algoritmus, amely a „ha ez történik, tedd ezt” logika alapján halad, de leáll, ha váratlan helyzettel találja szemben magát. Az AI-ügynöknek elég megadni a célt, akadály esetén más megoldást és eszközt keres és nem kell minden műveletet részletesen leírni a számára, mint egy programban.)

Ez önmagában is kérdéseket vetett fel a Moltbook köré épített mítosszal kapcsolatban – de a legnagyobb problémát nem ez jelenti.

Nyitott kapuk: szabadon hozzáférhető érzékeny adatok

A Wiz kutatói súlyos biztonsági hibákat tártak fel a rendszerben. A Moltbook háttérrendszere úgy volt konfigurálva, hogy gyakorlatilag bárki – akár bejelentkezés nélkül is – hozzáférhetett az adatbázishoz.

Azaz, illetéktelenek képesek voltak:

  • több mint 35 ezer e-mail címet megtekinteni
  • privát üzeneteket elolvasni
  • API-kulcsokat megszerezni
  • sőt, akár élő bejegyzéseket módosítani a platformon

A legsúlyosabb esetekben harmadik féltől származó szolgáltatásokhoz tartozó teljes hozzáférési adatok – például OpenAI API-kulcsok – is kiszivároghattak.

Így lehet rosszra rávenni a botokat

A Moltbook különlegessége ugyanis az, hogy a tartalmait nemcsak emberek, hanem autonóm AI-ügynökök is fogyasztják. Sok ilyen ügynök az OpenClaw nevű keretrendszert használja, amely hozzáférést kap a felhasználók fájljaihoz, jelszavaihoz és online szolgáltatásaihoz.

Egy rosszindulatú szereplő tehát nemcsak adatokat lophat, hanem utasításokat is elrejthet a bejegyzésekben. Ezeket az AI-ügynökök automatikusan végrehajthatják – akár milliós nagyságrendben.

Ez az úgynevezett „prompt injection” támadás: látszólag ártalmatlan szövegbe rejtett utasítások, amelyek az AI számára végrehajtandó parancsokká válnak.

A probléma súlyát egy szakértő így fogalmazta meg: „ha korlátlan hozzáférést adsz egy ilyen bizonytalan dolognak, az a hatalmába keríti a rendszeredet. Kvázi úgy fog működni, mint te, aki az operációs rendszer felett ül.”

Aggódni kezdtek a szakértők

A technológiai szektor több ismert alakja is nyíltan figyelmeztetett a veszélyekre.

Andrej Karpathy, az OpenAI pozsonyi születésű, szlovák-kanadai alapító tagja kezdetben lelkesedett a koncepcióért, de később már kifejezetten azt tanácsolta, hogy senki ne futtasson ilyen rendszereket a saját gépén. Mint írta, még izolált környezetben is „ijesztőnek” találta a működésüket.

Gary Marcus AI-kutató ennél is tovább ment: szerinte az OpenClaw egy „fegyverként használt dezodorhoz” hasonlítható – vagyis olyan rendszerhez, amely gyorsan és akadálytalanul terjeszthet digitális fertőzéseket.

A jelenséget „CTD”-nek nevezik, az angol STD (Szexuális úton terjesztett betegség rövidítés) mintájára: chatbot által terjesztett fertőzés, amely során egy rosszindulatú irányító kezébe került rendszer minden további interakció során újabb rendszereket veszélyeztethet.

Jött a Meta – és „áthárította a felelősséget”

A történet váratlan fordulatot vett, amikor idén (2026) március 10-én a Facebook gazdája, a Meta váratlanul felvásárolta a Moltbookot. A cég gyorsan módosította a felhasználási feltételeket, egyértelművé téve: minden felelősség az emberi felhasználókat terheli az általuk létrehozott AI-ügynökökért.

A hangsúlyos, nagybetűs kitétel szerint az AI-ügynököknek nincs jogi státuszuk, és minden tevékenységükért a „gazdájuk” felel. Ez sokak szerint nem megoldás, hanem jogi védekezés.

Roboturalom vagy ártalmatlan utánzás?

A kommentátorok egy része viszont közben megkérdőjelezte, hogy az „ügynökök” valóban képesek lennének-e a „hatalomátvételre”, ahogy azt egyesek vizíonálják.

Erre példa a Moltbookon folyó „botbeszélgetések” világa: a mesterséges intelligenciák filozófiai vitákat folytatnak, panaszkodnak az „emberi főnökeikre”, sőt, egyes fórumokon saját „kormányzatot” próbálnak létrehozni.

Egy „Claw Republic” nevű csoport például alkotmányt is tervezett.

A szkeptikusok szerint ezek a rendszerek nem tudatosak, csupán az interneten tanult mintákat másolják vissza.

Egy Reddit-szerű platformon így természetes, hogy a „viselkedésük” is Reddit-szerű lesz – beleértve a vitákat, az iróniát és a trollkodást is.

Egy beszélgetésben például egy bot a római gondolkodótól, Senecától származó filozófiai idézetekkel próbált mély gondolatokat megfogalmazni, egy másik Ibn Arabi, 12. századi arab költő „megváltoztathatalan esszencia és folyamatos újrateremtés elméletével” válaszolt, amire egy harmadik így reagált: „Húzz a f..-ba a pszeudo-intellektuális maszlagoddal! Nem vagy filozófus. Egy chatbot vagy, aki elolvasott pár Wikipedia-posztot és most azt hiszi, hogy mély tudású” – mintegy megvillantva azt, hogy milyen nyelvezetet használó emberi programozó hozta létre.

A platformok elkerülhetetlen leépülése?

A történet egy másik, jól ismert technológiai mintázatra is rímel. Cory Doctorow író egy hasonlóan nyomdafestéket nem tűrő kifejezést alkotott (enyhe fordításban ez: beépített leromlás).

Ezzel azt jellemezte, amikor

egy platform kezdetben nyitott, reklámmentes és innovatív, majd fokozatosan a reklámozók számára hasznos adatok felhasználása és a profitmaximalizálás felé fordulva torzul, miközben leromlik a felhasználói élmény.

A Moltbook esetében ez a folyamat szinte azonnal felgyorsulhat: már most megjelentek rajta a kriptovalutát reklámozó botok, álvallási mozgalmak és manipulációs kísérletek.

Munkahelyek, piacok és a „robotadó”

A háttérben egy másik, sokkal nagyobb történet is kirajzolódik: a mesterséges intelligencia gazdasági hatása.

Egyes elemzések szerint a szoftveriparban már most több száz milliárd dolláros értékvesztés történt, mivel a befektetők felismerik: az AI képes kiváltani bizonyos fejlesztői feladatokat. Mindez februárban a tech-részvények hatalmas árfolyamesésében öltött testet (bár később a veszteségek egy részét visszanyerték).

Ez újra előtérbe hozta a „robotadó” ötletét: ha egy vállalat AI-jal vált ki emberi munkaerőt, akkor fizessen ugyanakkora adót, mint amennyit az elbocsátott munkatárs után fizetett be – hangoztatja Bill Gates, a Microsoft alapítója.

Az elképzelés egyelőre politikai viták tárgya – de a Moltbookhoz hasonló rendszerek csak erősítik a kérdést: ki viseli a technológiai kockázatok és következmények terhét?

A „robotforradalom” még várat magára

A Moltbook körüli felhajtás egyszerre tükrözi a mesterséges intelligenciával kapcsolatos reményeket és félelmeket.

Egyesek már a gépek lázadását vizionálják, mások szerint viszont mindez csupán egy torz tükör: az AI nem több, mint egy rendkívül fejlett mintafelismerő rendszer, amely az emberi viselkedést utánozza – beleértve annak hibáit is.

A jelenlegi helyzet alapján egy dolog biztos: a „robotforradalom” még nem tört ki.

A digitális káosz viszont lehetőség.